- Szerinted mikor ér ide? - kérdeztem Aalt.
Éppen a repülőtéren álltunk, és vártunk hogy Andrew és a többiek megérkezzenek. Tegnap este ugye beszéltem Shawnnal, és igazából úgy aludtunk he ahogy voltunk, úgyhogy reggel laptoppal az arcom van ébredtem fel.
Csak mi ketten vártuk őket, mert Karen és Manuel dolgozott Aal pedig ki van írva egy pár napra a suliból. Igazából, beteg de nem nagyon látszik rajta. Jó, mondjuk az első két napban tényleg szarul volt.
- Fogalmam sincs, de remélem hamar. Vissza szeretnék már feküdni aludni. - ásított egy hatalmasat. Nem hibáztatom, tényleg korán volt. Még csak hajnali négy.
- Elvileg most szálltak le. - néztem a nagy kivetítőre ahol a landolási időpontok voltak láthatóak.
Ahogy kimondtam a mondatot be is mondták hogy leszállt a gép, és el is kezdett kijönni szép lassan a gépem ülő tömeg.
Kb húsz percet álltunk ott mire Shawn is kijött. Ahogy meglátott minket mosolyogva tartott felénk. Először a húgát ölelgette meg, majd engem is egy rövid ölelésre húzott. Mivel igazából senki sem tudja hogy mi van közöttünk - kivéve a Mendes családon kívül - így muszájak vagyunk így viselkedni mindenki előtt.
- Akkor mehetünk? - kérdeztem, mire mindenki nagyot bólintott. Andrew és a többiek másik kocsival mentem, egy hotelbe én pedig Shawnnal és Aal-al együtt vissza a szülői házba.
Már Shawn éppen szállt volna be a vezető ülésbe, mikor megfogtam a vállát.
- Shawn, pihenned kell majd én vezetek. - igazából megpróbált volna ellenkezni de rájött hogy esélytelen így beült az anyósülésre. Aal pedig hátra. A kisebbik Mendes időközben bealudt, így már csak én és a mellettem ülő fiú volt ébren.
- Ha hazaértünk akkor majd alszunk együtt? - kérdezte Shawn telefonjából a női hang. Mivel nem tud és nem is lehet neki beszélnie így, ezzel a módszerrel oldjuk meg a kommunikálást.
- Persze. Ha kell, akkor főzök is neked. - mosolyodtam el. Kezét óvatosan az enyémbe csúsztatta majd a szájához emelte és egy puszit adott rá. Erre a tettére csak elmosolyodtam.
- Mennyi ideig leszel itthon?
- Nem tudom, egyelőre azt mondták ha nem erőltetem akkor akar másfél hét múlvára már lesz is hangom. - gépelte be.
•••
- Shawn halkan! - mondtam, mert az oké hogy Aaliyah aludt, de nem szerettük volna felkelteni. - Gyere te, menjünk aludni. - ásítottam.
Elmosolyodott és kezén fogva elkezdett a szobája felé húzni. Ahogy beértünk halkan becsukta az ajtót, majd lassan neki nyomott kezét arcomra simította és megcsókolt. Pár perc múlva elváltunk egymástól, mire én az ágyához sétáltam majd vissza öltöztem pizsibe és elfeküdtem rajta. Nem telt el három perc. Shawn is csatlakozott hozzám.
Természetesen nem nagyon hagyott aludni, mert minek is nekünk a pihenés. Egyfolytában hozzám bújt vagy akar mellkasára húzott, amivel nem is volt baj. A gond csak ott kezdődött hogy sehogy sem találtam a kényelmes pozíciót, és amikor elhelyezkedtem akkor pedig Shawnnak nem volt jó. Így inkább a fiú hátulról ölelve ringatott álomba.
•••
Reggel - vagy inkább már délelőtt - magamtól ébredtem. Shawn még mellettem aludt, így egy kicsit tanulmányoztam az arcát, majd kikeltem mellőle és lementem kávét csinálni. Aal már a nappaliban másolta a háziját amit még tegnap kért el a többiektől.
- Jó reggelt. Kérsz reggelit? - kérdeztem miközben a kávékat öntöttem ki kettő pohárba.
- Jó reggelt. Igen, kérek szépen. - kuncogta, és feltűnően nézett mögém. Pár pillanat múlva éreztem hogy két kar fonódik a derekam köré és kaptam egy puszit a nyakamba.
- Shawn. - fordultam meg az ölelésben. Haja kócosan állt feje tetején, szemei még álmosságot tükröztek. Mivel nem nagyon akart elengedni így muszáj voltam vele együtt mozogni a konyhában. Kivettem hat tojást és feltörték őket. Közben felmelegítettem a serpenyőt, majd feltörtem a tojásokat és fel is vertem őket. Miután eléggé felmelegedett a Sütő beleraktam a felvert tojást, és elkészítettem a tojásrántottát.
Mikor megsült kiraktam egy nagyobb tányérba, és mellé még elővettem három kisebbet is. Vágtam fel pár zöldséget, majd leraktam őket az étkező asztalra.
- Aal, kész a reggeli. - szóltam a lánynak. Shawn már az asztalnál ült mellettem, és már csak a tesóját vártuk.
Miután ő is megérkezett elkezdtünk reggelizni, miközben minden témát átbeszéltünk. Miután végeztünk az evéssel elvettem mindenki elől a tányért majd betettem a mosogató gépbe. Kivettem egy kapszulát és beledobtam a gépbe majd el is indítottam.
Ez idő alatt mindenki vissza ment vagy a nagyszobába vagy a saját szobájába. Én visszamentem Shawn szobájába és befeküdtem mellé.
- Shawn - fogtam meg az arcát - ugye tudod hogy nagyon szeretlek?
- Tudom. - suttogta és fejét hozzádörgölte kezemhez.
- És azt is tudod hogy nem szabad beszélned? - kuncogtam. Erre már csak bólintott, majd felém hajolt egy megcsókolt. Kezét lassan az arcomra csúsztatta, míg a másikkal felettem tartotta magát. Hirtelen eldőlt oldalra, de ügyesen ügyelt arra hogy egy pillanatra se szakadjunk el egymástól.
- Szabad egyáltalán most nekünk ilyet csinálni? - kérdeztem, miközben elváltam tőle egy pillanatra.
- Nem tudom, nem hiszem hogy elkaphatod. - suttogta majd visszahúzott magához, miközben hátát az agytámlának döntötte. Ölébe húzott, úgy folytattuk.
- Hé Emma - nyitott be Aal - oh, basszus! - csapta be az ajtót. Hát igen, nem lehetett túl jó látvány ahogy a bátyja és a barátnője egymás szájában matatnak. Gyorsan kiszálltam Shawn öléből aki rögtön morgott egyet majd egy párnáért nyúlt és azt húzta ölébe. Útközben valamennyire megigazítottam a hajamat és kinyitottam az ajtót.
- Igen Aal? - kérdeztem kuncogva.
- Csak, eltudnál vinni Jordanhez?
- Persze, egy pillanat. - mosolyogtam. Gyorsan felvettem egy pulcsit belebújtam a cipőmbe, magamra aggattam a kabátomat és már indultunk is.
Húsz perc múlva már Aal szállt ki a kocsiból és futott barátja felé. Nem csodálom hogy futott hisz kb kettő hete nem látták egymást. Megvártam amíg bemegy a szépen feldíszített házba majd vissza indultam.
•••
- Megjöttem! - kiáltottam el magam. Körülnéztem a házban, de örömmel vettem észre hogy Shawn egy cseppet sem mozdult el. Pontosan ugyan úgy ült ahogy itt hagytam annyi különbséggel hogy a párna már nem volt az ölében.
- Ugye tudod hogy nekem kellett elvégezni azt amit neked kellett volna? - mondta a női hang a telefonból.
- Sajnálom, Aal-t kellett elvinnem a barátjához. - hajtottam le a fejemet. Odamentem hozzá és megint az ölébe ültem. Pólójánál fogva húztam magamhoz és tapadtak ajkaira. Ő meglepetten morgott egyet, majd kezét a hajamba vezette. Hihetetlen hogy mennyire imádja a hajamat. Szinte mindig azzal játszadozik. Pár perc után ő szakította meg a testkontaktust és a lábai közé ültetett. Elővette a laptopot és a lábainkra rakta.
- Arra gondoltam hogy elveszhetnénk együtt a paradicsomban. - gépelte le. Kérdőn nézte rá, ő pedig sunyin elmosolyodott. Megnyitott egy keresőt majd beírta hogy Maldív-szigetek. Elakadt a lélegzetem is. De én ezt miért kapom.
- Azért kapod mert rád is rád fér a pihenés és természetesen rám is. És ez is a szülinapi ajándékod lesz.
Hatra kaptam a fejemet megint. Is? Nem csak ez az egy ajándékom lesz?
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom, és megpillantottam rajta apa nevét.
- Igen? - szóltam bele egy kicsit sem kedves stílusban.
- Emma? - szólt fáradt hangon. - Azért hívtalak hogy bocsánatot kérjek tőled.
- Hm.
- Ne csináld légy szíves! Tudod mennyire szeretlek és hiányzol nekünk!
- Tudom apa. Nekem is nagyon hiányoztok, de ezzel a tetteddel nagyon megbántottál.
- De megérdemelte! Hát Emma mit csinált veled!
- Az lehet hogy megtette de látom rajta hogy megbánta. És tudod hogy mennyire szeretem, de mégis nem érdekeltek az érzéseim és a saját fejed után mentél!
- Mégis mit kellett volna csinálnom? Itt sírtál miatta másfél hónapot! Még szép hogy megpofozom!
- Nem tudom, de végképp nem kellett volna megütnöd! - már majdnem kiabáltam annyira ideges voltam. Egyáltalán nem is ismertem meg a saját apámat.
- Vissza ne gyere addig amíg nem szakították vele! És nem megyek a kiruccanásra sem. Nem érdekel!
- Ó igen? Tudod mi sem megyünk! Tudod hogy miért? Mert a Maldív-szigeteken fogjuk süttetni a hasunkat.
- Ki mondta hogy elmehetsz?
- Jézusom ne csináld már! Most mondtad hogy be ne tegyem a lábamat a házba addig amíg nem szakítok vele! Ha már egyszer ezt mondtad akkor ne navigálj engem máshonnan! Szerintem eléggé nagy vagyok már hozzá hogy eldöntsem mit szeretnék!
Annyira felidegesítettem magamat hogy simán kinyomtam a telefont és ledobtam az ágyra.
- Shawn - vékonyodott el a hangom. Ő csak kinyújtotta karjait én pedig már repültem is be közéjük. Szorosan ölelgetett én pedig halkan itattam a pólóján az egereket.
- Mikor szólalhatsz majd meg újra? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Elméletileg holnaptól.
- Akkor holnap majd átmegyünk a lakásodba?
- Miért érzem azt hogy szeretnél valamit csinálni? - húzogatta perverzen a szemöldökét.
- Én ugyan semmit! - ingattam a fejemet - De ha akarnánk is nem lenne a legjobb ötlet mert Karenék a földszinten vannak.
- Itt egyedül ez csak neked lenne gond. Egyébként, gondoltam hogy majd vehetnénk az ágy fölé egy tükröt.
- Jézusom Shawn, egyre rosszabb vagy. - csaptam hisztérikusan nevetve a mellkasára.
Sziasztook! Remélem tetszett a rész! Ameddig nem hozom a következőt addig:
Vigyázzatok magatokra! Petra ❤️