Naruto - Shonen Jump fanfiction

Fárasztó nap

Külső szemszög:

- Ez közel volt - ült fel a béka fején Naruto. - Azta! Ez a dög akkora, mint egy hegy.

- Nem mondasz hülyeséget - nézett szét maga körül Natsumi. - Ő is óriási.

- Igazad van. Tényleg! Nézzük csak! - mászott Naruto a béka szélére. - No fene! Ez egy béka, nem?

- Naruto, ha nem béka lenne, akkor nem lenne ilyen hatalmas - sóhajtott Natsumi.

- Igaz - nevetett fel zavarában Naruto, majd lejjebb futott a béka hátán. - Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Jaj! Muti, muti! És nincs farka! Megcsináltam! Nem olyan, mint az, és nem is olyan, mint az. Ez végre egy ízig-vérig százszázalékos béka!

- Nahát, rájöttél? - sóhajtott Natsumi.

Minden kétséget kizáróan sikerült nekik tudatosan előhívni a kilencfarkú, és a tízfarkú chakráját. De azért a tökéletes hatékonyságtól még elmaradnak. Túl nagyot haraptak a róka és a kutya erejéből, és az összes béka közül pont őket tudták megidézni. Sosem gondoltam volna, hogy egy kölyök meg tudja idézni Gamamarut, azaz Oogama Sennint.

- Megcsináltam, bakker! - ütögette Naruto a béka hátát.

- Hagyd abba, te bolha!

Naruto legurult egészen a béka orráig.

- Te kis taknyos! Mit képzelsz, kinek a fején lejtesz győzelmi táncot!? Én vagyok a nagy, és hatalmas Gamabunta, a békák Nagyfőnöke! Érted!? Ostoba pondró! Most meghalsz!

Gamabunta le akarta fújni magáról Narutot, de ő megkapaszkodott a pipa végében.

- Hé! Ez a béka komplett őrült! Pedig tökjó arcnak néztem.

- Bizony már jó ideje nem voltam e világban. Végre megidéznek, erre egy fura kölyök trappol a fejemen. Hé! Jiraiya! Jiraiya! Gyere elő! Majd adok én neked megidézni engem!

- Én nem vagyok itt. Gamabunta nehéz eset. Még én sem tudom féken tartani - bújt el Jiraiya egy fa mögé.

- Vicces béka - nevetett Natsumi.

- Néha egy kicsit indulatos - mondta Gamamaru.

- Kit nevezel viccesnek, kölyök!? Ha? Uram, Ön hogy kerül ide? - döbbent le Gamabunta.

- Engem is megidéztek.

- Értem. Jiraiya! Gyere ide, vagy lesz nemulass!

- Ajaj! Nagy kulimászban leszek, ha Bunta megtalál. Jobb lesz, ha felhúzom a nyúlcipőt - indult el Jiraiya.

- Hé! Te kis taknyos.

- Igen?

- Hol bujkál ez a Jiraiya?

- Ha? Jiraiya? Az ki?

- Az a szoknyavadász vénember, aki béka bölcsnek, meg remetének titulálja magát. Hol az a nyomorult? Ha?

Frászt kapok!

- Ide hallgass, ebihal! Ha azt teszed, amit mondok neked, akkor a csatlósommá válhatsz. Úgyhogy ki vele! Hol van!?

- Igenis! A Hegyi Kéjenc fent van a szakadék szélén, Nagyfőnök úr.

- Vagyúgy.

- Elnézést! Kérdezhetek valamit?

- Nem bánom.

- Én nem értem. Mi közöd van a Hegyi Kéjenchez?

- Azt én is szeretném megkérdezni attól a kéjsóvár mamlasztól! Mi nem jut eszébe annak a vén kölyöknek! Hogy volt képe megidézni engem egy veremben!?