Naruto - Shonen Jump fanfiction

Zabuza vezeklése

Külső szemszög:

- Natsumi, állj meg! - ragadta meg a lány karját Kakashi. - Nem mehetsz oda! Túl sokan vannak!

A lány próbált szabadulni Kakashi szorításából, de nem tudott.

- Mégis hogy merészeltél belérúgni!? Nem tudsz róla semmit! Egyik barátommal sem bánhat senki így! Akkor sem, ha meghalt! Kibelezlek, te gerinctelen féreg!

- Natsumi, nyugodj meg! Ezzel nem oldasz meg semmit! - próbálta a lányt nyugtatni Kakashi.

- Te meg csak állsz ott, metéltszemű! - akadt ki Naruto. - Haku a te tárasd volt!

- Fogd be a szád, kölyök! Különben is, Haku már rég halott.

- Na és aztán!? Hagyod, hogy így bánjon vele, idióta!? Haku mindenét feláldozta érted! Ez sem hat meg!?

- Ahogy Gato felhasznált a céljaira, úgy én is felhasználtam Hakut a sajátomra.

- Tudod te egyáltalán, hogy Haku hogy érzett? - kérdezte halkan Natsumi. - Haku feláldozta magát érted. Neked ez nem jelent semmit?

- Pontosan, ahogy mondtad. Ő csak egy eszköz volt számomra. Tudhatnátok már. A ninja csak egy feláldozható gyalog. Nekem Haku képességeire volt szükségem. A fiúra egyáltalán nem. Nem érzek semmit.

- Hát ezt mondod? Részedről le van zárva, igaz?

- Higgadj le, Naruto! Zabuza már nem az ellenségünk. Meg aztán...

- Teszek rá! Még korántsem végeztem ezzel a görénnyel! Mi vagy te!? Az a fiú úgy szeretett téged, mintha az apja lennél! Te voltál Haku számára a legfontosabb! És ezek után téged hidegen hagy, hogy mi történik vele!? Te tényleg... Te tényleg nem érzel iránta semmit, most hogy meghalt? Ez azt jelenti, hogy minnél erősebb leszel annál szívtelenebbé is válsz? Haku érted halt meg. Mindent feláldozott az álmaidért! Neki sohasem volt saját álma. Eszközként kellett meghalnia. De ez... de ez nem is... ez nem élet basszuskulcs!

- Elég, kölyök! Egy szót se többet! Hallgass már el! Tudod, Haku nemcsak miattam szenvedett. Megszakadt szegény szíve, amikor ellenetek kellett harcolnia. Végig éreztem, hogy nem akart megölni titeket. Örülök, hogy ti voltatok az utolsó ellenfelei. És jól gondoltad. Az elejétől fogva igazad volt, kölyök. A ninják is csak emberek. Sohasem tudnak teljesen érzéketlen eszközzé válni. Én vagyok aki tévedett. Kölyök, adj kölcsön egy tőrt!

Naruto úgy tett, ahogy Zabuza kérte.

- Tessék!

Zabuza a szájába vette a kunait, majd elkezdett Gato felé rohanni, aki ilyedtében elkezdett visszafelé futni.

- Mit álltok már?! Öljétek meg ezt az őrültet!

Zabuza átfurakodta magát Gato emberein, majd tovább haladt Gato felé.

- A démon!

Zabuza mellkason szúrta Gatot, de őt meg Gato emberei hátbaszúrták a fegyvereikkel.

- Te hülye állat! Így sietsz a kölyökhöz a túlvilágra? Hát rendben, menjél! Tűnj el!

- Nem értesz semmit. Én nem mehetek oda, ahova Haku kerül. Én pokolra jutok.

Zabuza felemelkedett, majd ismét elindult Gato irányába.

- Hagyj békén! Menj oda egyedül!

- Ó nem. Magammal viszlek a mélybe. Együtt fogunk bűnhődni. Emlékszel? Engem úgy ismertek itt fent, mint a köd démonát. De egyet se félj! Odalent megismerkedhetsz egy igazi démonnal. Itt a nagy lehetőséged. Jó, hogy nem kell kapkodnunk. Egy örökkévalóságig együtt leszünk, barátom.