Naruto - Shonen Jump fanfiction

A legokosabb Nara

- Következőnek megmutatom nektek a Kamillatáncomat!

- Felőlem. Lássuk! - szólt oda neki Naruto.

Naruto egyszer a saját halálát fogja okozni - nézett a fiúra Natsumi.

- Óvatosan bánj a kívánságaiddal, kölyök, mert még valóra válnak!

- Neki aztán mondhatod - motyogta Natsumi.

- Sejtettem.

- Fordulj fel! - rohant Naruto és a klónjai Kimimaro felé. Shurikeneket dobott felé.

- Höh - Kimimaro a csontkardjával az összeset kettévágta.

Az egyik Naruto megtorpant.

- Hogy csinálta?

Sorban a többiek is megálltak a futásban.

- Mondtam. Emlékszel? Ez a kard keményebb az acélnál - emelte maga elé azt Kimimaro.

- Klassz! - csodálkozott Natsumi.

- Ilyet is ritkán hallok - vonta fel a szemöldökét Kimimaro, majd visszafordult Naruto felé. - De ha talán nem győzött meg demonstrálhatom rajtad is.

Kimimaro és több Naruto egymás felé rohant. Sorban elkeudte megsemmisíteni a klónokat. Elkerülte az egyik támadásait, majd egy vágással a földre térítette az egyiket, ami semmivé vált.

Az egyik előrébb lépett.

- A francba!

Nem húzzák az időt - ugrott el Shikamaru az újabb csapás elől.

Miközben Shikamaru az ágakon ugrált a három monstrumnak kinyílt a szája es furcsa dolgok kezdtek kimászni rajtuk.

- Az meg mi? - állt meg Shikamaru az egyik ágon.

Végül három áttetsző lény jött elő, amiken több lila száj volt. Azok egyenesen Shikamaru felé tartottak. A szájukban, kétsoros fogsor volt. Az egyik ráharapott Shikamaru kezére, amivel elszívott az energiájából.

- Micsoda? - Shikamaru leugrott az egyik ágra.

A három áttetsző lény újra elindult felé. Erre ő shurikeneket dobott feléjük, amik átmentek rajtuk.

- Szellemek - Shikamaru közben egy levélbombát ragasztott az ágra, es egy füstbombát is tett oda, majd elugrott.

A kettő egyszerre robbant fel pont akkor, amikor a szellemek odaértek.

Kerüli a kontaktust, amint rájött, hogy a szellemférgek mivel támadnak. Nemhiába okos a kölyök. Csakhogy... - Tayuya elmosolyodott.

A szellemek felemelkedtek a füstből.

Shikamaru az ágak között, a levelek takarásában rejtőzött el.

Az utolsó füst és levélbombámat is fel kellett használnom, hogy idáig eljussak. És ez is csak búvóhelynek jó.
Az a féreg, vagy mi, amikor belém harapott elvitt némi fizikai energiát. A shurikenek simán keresztülmentek rajtuk. Mintha szellemek lennének, amelyeknek nincs evilági testük. Olyanok, mint a megelevenedett chakra. Szellemi energialények, amelyeknek feneketlen az étvágya. Ezért a fizikai ebergia fogyasztásával tartják egyensúlyban magukat. Ha még sokáig keringőzöm ezekkel a falánk dögökkel, akkor nem marad chakrám. Veszéjes ellenfelek ezek a bestiák. A csaj az enyémhez hasonló természetű chakrára vadászik. Akkor a technikája is valami spéci ninjutsu. Ennek fényében a szellemekkel való marakodás helyett azt kell elkapnom, aki irányítja őket. A legegyszerűbb az lenne, ha megszűntetném a fuvola hangját. De a gólemekkel a környékén meg sem tudom közelíteni a némbert. Az sem hangzana épp utolsónak, ha az Árnyékbáb jutsuval megbénítanám a három testőrt. Ezzel csak az a baj, hogy nem támadnak egyszerre, így az elkapásuk is nehéz. Elég egynél mellényúlnom, és máris vége a dalnak. Hulla vagyok. Sem a védelmében, sem a támadásában nem tudok gyengepontot felfedezni. Hehe. Fogadok, hogy jól sakkozik. Nézzük a leltárt! Maradt még tizenkét tőröm, kilenc shurikenem, tizenkét méternyi drót, egy villanógránát, és egy levélbomba. Hehe. Nem túl rózsás. Mintha bástyák és futók nélkül kéne kezdenem a sakkpartit.