Naruto - Shonen Jump fanfiction

Sohase temesd előre az élőket!

A hegyek közt a folyó mellett volt egy épület tartószerkezetekkel és egy bányának kinéző ajtó is. Egy másik épület alatti lyukakból víz folyt ki a folyóba.

A távolban rengeteg sírhely látszódott, amiket csak úgy lehetett ennek megállapítani, hogy keresztek voltak a helyükön. Fekete köpenyes alakok sétáltak ott egy koporsót cipelve.

A koporsó mögött haladó férfi sírt, de az igencsak megjátszottnak tűnt.

- Miért?! Olyan jó ember volt! - szomorú szavai ellenére a férfi mosolygott. A kezét az arcánál tartotta. A férfi felnézett az égre. - Rendes! Miért kell elbúcsúznunk tőle?!

Hamarosan a kiásott gödörnél voltak. A koporsót kötéllel tartották afölött. A férfi odasétált elé kitárt karokkal.

- Ó, ez a fájdalom!

Bent az egyik épületben emberek dolgoztak. Ketten figyelték őket fentről.

- Micsoda kín!

A bánya kijáratánál három alak állt. Az egyikük egy idős ember volt, aki odament az ajtó nélküli kijárathoz, ahonnan látható volt, hogy esik.

A férfi tovább sírt, amikor megrázkódott a koporsó.

- Emlékszem a napra, amikor megmutattad nekem az egyik legbecsesebb kincsedet.

A koporsóból emberi hang hallatszott. A köpenyesek elkezdték rákotorni a földet.

- A büszkeségtől könnyező szemmel mondtad, hogy még az édesapádé volt - a férfi mosolygott és sírt. - Álomba illet az a pipás doboz. Én is nagy becsben tartottam volna.

A beásott sírra egy fémkeresztet szúrtak. Amellé is földöt górtak.

- Bár kitéptem a kezedből és a földhöz vágtam, a mosolyodat az sem törölte le.

Két láb megtaposta a földet a kereszt mellett.

- Sőt, még amikor mellbe rúgtalak és eltörtem a bordáidat, akkor is csak mosolyogtál. Hálás vagyok! - a férfi lecsukott szemekkel elmosolyodott miközben továbbra is folytak a könnyei.

- Gyerünk! Ne makacskodj, Rokusuke! - kérte egy férfi. - Mindjárt elmennek, és akkor mi is kereket oldhatunk. Ez lesz az egyetlen ilyen alkalmunk.

Három férfi állt a hegyen és ketten a harmadikat fogták le.

- Dehát... de Kanpachi...

- Neki késő. Indulnunk kell! - kérlelte Rokusukét a harmadik férfi is. - Csak mi hozhatunk segítséget a sanyargatott népünknek.

A ket férfi előrefutott. Rokusuke megtörölte a szemeit.

- Éljen a jó temetés! - szólalt meg vidáman a férfi, miután megtörölte a szemeit, majd átsétált a síron ledöntve a keresztet.

Előre indult az emberei mellett.

- Várom a következőt.

Néhány méter után megállt.

- Egy ember, két ember, három ember. Ennyi. Azok hárman elmenekültek - hallatszott egy gyerek hangja.

- Az ő temetésük sem marad el.

A három férfi este a zuhogó esőben a hegy oldalába kapaszkodtak. Felettük lezuhant egy szikla, ami lesodorta őket az alattuk lévő folyóba.

Rokusuke Naruto hátán feküdt a társaival. Az említett férfi felébredve napfényes eget látott.

- Hol vagyok?

- Avarrejtekben, testvér - válaszolta Naruto.

- Te ki vagy?