Naruto - Shonen Jump fanfiction

Naruto, Natsumi és Yugito

Natsumi szemszöge:

   Reggel a szokásosnál izgatottabban keltem. Ugyanis ma meglátogat az unokatestvérem, Nii Yugito. Ő anya nővérének a lánya, és nemsokára huszonhat éves lesz. Már nagyon vártam, hogy megérkezzen. Mire végzek az Akadémián már itt lesz. Amint beértem a terembe leültem a szokásos helyemre, ami az ablak mellett van leghátul. Nemsokára megérkezett Hinata is.
   - Ma nem fogsz az órákon aludni, igaz? - kérdezte nagyon halkan.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Ahhoz túl izgatott vagyok.
- Azt elhiszem. Rég találkoztál Yugitoval, ugye?
- Igen. Már lessan egy éve - bólintottam. Nemsokára leült mellénk Shikamaru és Choji. Nem szoktam velük sokat beszélni, de azt tudom, hogy ők is azért ülnek ide, mint én. Minnél távolabb szeretnek ülni a tanártól. Hinata pedig azért, hogy tudjunk beszélni. Három éve barátkoztunk össze akkor, amikor segített megszökni Orochimarutól. Na de nem akarok erre emlékezni. Hinatanak nincs kevés barátja van, mert túl félénk, bár szerintem ez később változni fog. Viszont nem tudunk sokat beszélni, mert az apja folymatosan próbálja tőlem eltiltani. Fogalmam sincs, hogy miért. Hamarosan elkezdődött az óra. Viszont egyvalaki még mindig nem volt itt.
   - Hol van Naruto? - kérdezte Nia.
- Nem tudom - vonta meg a vállát a legjobb barátnője, Akane. Van egy sejtésem, hogy Naruto megint valamilyen csínyt követ el. Néhány perc múlva egy chunin jött be a terembe, és mondott valamit Iruka-senseinek, amit mi nem hallottunk.
- Mindjárt jövök. Addig maradjatok a helyeteken! - azzal a sensei és a chunin elhagyta a termet. Szerintem Narutoért ment. Egy ideig kellett várnunk, mire Iruka-sensei visszajött. Egy megkötözött Naruto társaságában. Lehet, hogy ezen nem kéne meglepődnöm, de ez nem jött össze. Mit csinálhatott Naruto? Bár, ha jobban belegondolok lehet, hogy jobb, ha nem tudom. Naruto leült a földre, ki tudja miért, majd Iruka-sensei megszólalt.
   - Komolyan mondom fogytán a türelmem. Nemcsak a tavalyi záróvizsgán buktál meg, hanem a tavaly előttin is. A holnapi az utolsó esélyed, de ha most elhasalsz...
- Hmm - Naruto daccosan elfordította a fejét.
- Jó. Mivel láthatóan teszel rám, Naruto, ezért mindenkivel átismételjük az alakváltoztató jutsut. Sakura volt az első.
- Rendben. Én leszek az első. Alakváltás - azzal felvette Iruka-sensei alakját. Jól sikerült. - Igen! Sikerült! Hú! Láttad ezt, Sasuke? - komolyan mondom, ilyenkor a falra mászok tőle. Tipikus fangirl. Ezután Sasuke következett. Természetesen sikerült neki. A következő én voltam. Nekem is sikerült.
- Következő, Uzumaki Naruto!
- Micsoda időpocsékolás, Naruto - mondta Shikamaru.
- Mindig miattad szivatnak minket - nyafogott Ino.
- Biztos érdekel - lépett előre Naruto. - Alakváltás - azzal Naruto felvetze egy meztelen nővé változott, amivel kiütötte a senseit. Erre inkább nem mondok semmit. A nap gyorsan eltelt. Hazamentem, hogy elpakoljak. Nemsokára valaki kopogott az ajtómon. Yugito volt az.
   - Szia! - öleltem meg, amit ő rögtön viszonzott.
- Helló, tökmag! - borzolta össze a hajam.
- Ne hívj így! - duzzogtam. - Eljössz az edzésemre? - kérdezte izgatottan.
- Persze - bólintott. Az utat beszélgetéssel töltöttük.
- Sasukéval még mindig haragban vagy? - kérdezte hirtelen.
- Igen - bólintottam. Sasukéval, az ikertestvéremmel azóta vagyok haragban, amióta Itachi lemészárolta az Uchiha klánt. Annyit mondtam neki, hogy szerintem Itachi hazudott, és biztos megvolt az oka arra, amit tett. De ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok rá mérges. Erre ő azt mondta, hogy biztos tudtam arról, hogy mire készül, és még helyeseltem is. Ezt mind arra alapozta, hogy még a szüleim is gyűlöltek, bár az okát nem tudom. Azóta nem is beszéltünk, és külön házban lakunk, messze egymástól.
   Időközben odaértünk ahhoz a sziklás részhez, ahol a korábbi Hokagék kőarcai vannak. Szóval ezt csinálta Naruto. Lefestette a kőarcokat. Sandaime-sama már itt volt.
   - Jó napot, uram! - hajoltunk meg.
- Sziasztok! Rég láttalak, Yugito. Örülök, hogy itt vagy.
- Hát igen. Az már jó rég volt - mosolygott Yugito. A Harmadik Hokage felém fordult.
- Készen állsz?
- Igen - bólintottam.
- Rendben. Ma a sziklamászást fogom megtanítani neked.
- De azt már megtanította - néztem rá értetlenül.
- Igen, de ez most egy kicsit más lesz. Sétálni fogsz a sziklán, de közben én dobálni foglak szikladarabokkal. Körülbelül egy méter átmerőjű lesz. Ezeket ki kell kerülnöd, vagy szétütnöd őket. Addig csináld, amíg sikerül felérned.
- Tehát, ha jól értem ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy a chakrámat a talpamba koncentrálva ne essek le, miközben Ön támad engem? - néztem a Hokagéra.
- Igen - bólintott. - Ez azért is nehéz, mert egyszerre kell figyelned arra, hogy fennmaradj a sziklán, és szétütsd, vagy pedig kikerüld őket. Ha nem koncentrálsz mindkettőre, akkor leesel.
- Értettem - Sandaime-sama felsétált a szikla tetejére, majd jelezte, hogy kezdhetem. Azzal elkezdtem a gyakorlatot. A Hokage pedig elkezdett dobalni nagydarab kövekkel. Hát nem jutottam el sokáig. Néhány méter után lezuhantam a földre. Érzem, hogy sokáig fog ez tartani. Már értem, hogy miért ezt a gyakorlatot választotta. Nagyon nehéz. Legalábbis nekem meg most az. Na de még csak most kezdtem el. Menni fog ez hamarosan. Aha, gondoltam ezt akkor. Már lassan három óraja tartott az edzés, de meg csak a feléig jutottam. Sokkal nehezebb, mint gondoltam.
   - Tartsunk egy kis pihenőt - mondta Sandaime-sama.
- Még bírom - lihegtem, de hamar összeszedtem magam. Ezt ma akkor is végig fogom csinálni. - Folytassuk!
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - mondta egyszerre Yugito és a Hokage.
- De igen. Még van elég erőm - bizonygattam. A Harmadik szerencsére beleegyezett. Egész nap gyakoroltunk. Este hét körül sikerült megcsinálnom a gyakorlatot. Jól kifáradtam a végére. Leültem a hegy tetejére. Hamar felért Yugito is.
   - Szép volt, tökmag! - mondta büszkén.
- Mondtam, hogy ne hívj így! Néhány év, és magasabb leszek nálad.
- Majd meglátjuk - nevetett Yugito.
- Milyen magas is vagy? - fordult a Hokage Yugito felé mosolyogva.
- Százhetven centi - húzta ki magát az unokatestvérem.
- Valószínű, hogy magasabb leszel nála - fordult ezúttal felém.
- Tényleg? - kérdeztük egyszerre Yugitoval.
- Igen. Ha a rokonaidat vesszük, akkor lehetséges.
- Miért? Ők milyen magasak? - kérdeztem kíváncsian.
- A legtöbben százhetven felettiek. Van aki száznyolcvannál is magasabb.
- Annyira magas azért nem szeretnék lenni - nevettem. Hamarosan hazamentünk. Elvegre ki kell pihennem magamat a holnapi záróvizsgára.
   Másnap izgatottan keltem. Pont, mint tegnap. Mostanában ez egyre gyakrabban fordul elő. Na mindegy. Siettem az Akadémiára, nehogy lekéssem a vizsgát. Szerencsére időben érkeztem. A vizsgafeladat a klónjutsu volt. Sikerült letennem. Narutonak sajnos nem. Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mit lehetne mondani. Nem vahyok a szavak embere. De ezt akkor sem hagyhatom! Yugito még nem érkezett meg. Odamentem Narutohoz Shikamaruval és Chojival.
   - Tessék, Naruto. Vegyél! Jobb kedved lesz tőle - nyújtotta oda neki a chipses zacskót Choji, Naruto viszont megrázta a fejét, jelezve, hogy nem kér.
- Ne légy ennyire letörve! Bosszantó, de ez nem sikerült. Viszont hátha ki tudunk találni valamit - mondza Shikamaru.
- Kétlem, hogy bármit is lehetne tenni - rázta meg a fejét Naruto.
- És ha a Hokagéhoz fordulnánk? Ő biztos tehet valamit - jutott eszembe az ötlet. - Az ő szavát biztos, hogy nem hagyják figyelmen kívül.
- Nem tudom - sóhajtott Naruto. Még egy ideig beszélgettünk, majd elindultunk haza. Útköuben találkoztam Yugitoval. Azt mondta, hogy büszke rá, hogy sikerült a vizsgám. A mai nap gyorsan eltelt.
   Este, amikor az ablaknál álltam, Narutot láttam az utcán rohanni. Valami volt a hátán.
   De hisz... ez a Lepecsételt Tekercs, amit még az Első Hokage, Senju Hashirama pecsételt le!

Sziasztok! Így néz ki Natsumi 12-13 évesen, csak fekete a haja.