Naruto - Shonen Jump fanfiction

Négy harc

A vér lassan kezdett terjedni Kiba kabátját. Ő és Ukon is fájdalmukban felkiáltottak.

- Elment az eszed? Vagy nem is tudod mit csinálsz?

Kiba kihúzta magából a kunait.

Mindketten lihegni kezdtek, majd Kiba halkan felnevetett.

- Na, lám, ha rajtam élősködsz, akkor ami nekem fáj az neked is.

Basszus! A pokolba! Eddig mindig megvédett a támadástól, ha az ellenfelem testébe szöktem. Mindközül ez volt a technikám legnagyobb előnye.
Még senki sem próbált meg így küzdeni ellenem.

Kiba felnevetett.

- Jó érzés, nem igaz? Ha mégsem, akkor van egy tuti tippem, ami segít.

Kiba újra maga felé fordította a kunait.

- Te bolond! Ne! Ne csináld!

- Már döntöttem, barom.

Ukon elhagyta Kiba testét. Azonban Kiba már nem tudta megállítani, hogy hasbaszúrja magát. Vér fröccsent maga elé a földre.

Kiba feljajdult, majd lihegni kezdett.

Ukon pólóján terjedni kezdett a vér, amint remegve próbált felkelni.

- Szerencsére nem volt halálos.

Kiba kihúzta magából a kunait, majd a fájdalomtól eltorzult az arca, ahogy Ukon-é is.

Kiba remegve, de sikeresen úgy helyezkedett, hogy a tőrt Ukon felé tudja dobni. Ő azonban a pikkelyes kezét maga elé helyezte, így a fegyver abba fúródott.

Ekkor két füstbomba odagurult hozzá, és felrobbant.

- A francba! - rohant odébb Ukon. Amint a füst megszűnt nem látta sehol Kiba-t és Akamaru-t.

- Rohadt! Hová tűnt az a kis gennyláda? - nézett körbe Ukon.

Ukon hátrafordult.

- He?

Akamaru ott feküdt a földön. Ukon felnevetett, majd elindult felé.

- Itthagyta a pincsit, hogy kereket oldhasson. Bár végülis érthető. De azért elég hidegszívre vall.

Ukon odaért Akamaru-hoz és felnevetett.

Ekkor Akamaru elkezdett füstölni.

Mi a...?

- Ó, az istenit!

Az ál Akamaru elkezdett felfúvódni, majd felrobban, amiből kunaik repültek Ukon felé, amikből több el is találta őt. Védekezésképp maga elé emelte a kezeit.

Kiba egy szikla mögött rejtőzött az ölében Akamaru-val. Ő még mindig lihegett. Közden az ájult kutyát simogatta.

Mázlista. A kicsi még lélegzik. Tök baró.

Kiba szeretettel nézte a kutyáját. Már a siras határán volt, amikor a fájdalomtól összeszorította a szemeit, és félrenézett. A vér elkezdett terjedni a kabátján. Amint enyhült újra Akamaru-ra nézett.

Akamaru, úgy harcoltál, hogy le a kalappal. Hála neked sikerült megzavarnunk az ellenséget. És be is vertünk nekik néhányat. Fújd ki magad! Te megtetted a magadét.

Akamaru a mezőn ugatott Kiba-nak.

- A poronty neve Akamaru - mondta Tsuma a fiának.

Kiba felé fordult. Az anyja mellett ott volt Hana és négy kutya.

- Anya, nővérkém.