Naruto - Shonen Jump fanfiction

Aggasztó hírek

Külső szemszög:

A csapatbeosztás napján Sarutobi Hiruzen egy üzenetet kapott, amiben fontos találkozót kértek tőle aznapra. Tudta, hogy ki küldte. Sokszor küldött már üzenetet az illető ugyanazzal a madárral, így felismerte a kézírást. Tudta, hogy fontos dologról van szó, így sietnie kellett, hogy időben a szokott helyen legyen. Ekkor azonban Natsumi lépett be az irodájába.
- Szervusz, Natsumi! Mit tehetek érted? - kérdezte kedvesen.
- Helló, öreg! Tudom, hogy mara nem beszéltük meg, de tudsz ma velem edzeni? Holnap lesz egy vizsga.
- Igen, tudok arról a vizsgáról. De sajnos nem tudok segíteni. Egy nagyon fontos találkozóra kell mennem, ami sajnos nem tűr halasztást.
- Nem baj, öreg - rázta meg a fejet Natsumi. Tényleg nem bánta. Ez alatt a majdnem három év alatt több fontos találkozó miatt is volt olyan, hogy el kellett halasztani az edzést. Tudta, hogy a Hokagénak nehéz munkája van, így teljesen meg tudta érteni. Csak sosem mondta meg neki az okát, csak azt, hogy szigorúan titkos. Valamiért ez gyanús volt neki.
- Nem jut eszedbe senki, aki tudna ma helyettem segíteni neked az edzésedben? - kérdezte tőle a Hokage.
- De igen! Viszlát, öreg! - sietett el Natsumi Yugitoért.
- Szia!
Sosem fog megváltozni. Mindig siet, ha edzésről van szó. Na de ideje elindulnom a találkozóra!
Tizenöt perc sétálás után el is érte a megszokott talalkozó helyet. Az Uchiha negyed. Évek óta itt találkoztak mindig. Ide már senki sem szokott járni, így az megfelelő hely volt a megbeszélésre. Bement az egyik ház konyhájába. Akire várt még nem erkezett meg.
Vajon hol késhet? Lehet, hogy valaki meglátta. Nem, az lehetetlen. Ő a legjobb emberem. Majd megkerdezem tőle, ha ideért.
Ez hamarosan be is következett.
- Régen találkoztunk, Itachi - fordult a Hokage az embere felé.
- Igen, lassan egy éve - bólintott Itachi. - Elnézést, hogy késtem, de Pain feltartott.
- És ő kicsoda? - nézett a kalapos emberre. Ő levette azt, így láthatová valt az arca. Hiruzen felismerte őt. Teljesen meg volt döbbenve. Arra nem számított, hogy ő is itt lesz. - Hoshigaki Kisame.
- Ilyen messzire eljutott a hírem? Megtisztelő.
- Nem lesz feltűnő, hogy mindketten eljöttetek?
- Nem - rázta meg a fejét Itachi. - Azt a feladatot kaptuk, hogy figyeljük meg mennyire erősek az itteni shinobik, az Akatsuki pedig párokban dolgozik, ezért ő is el tudott jönni.
- Értem - bólintott a Hokage. - A levélben azt írtad, hogy fontos dolgokról kell beszélnünk. Mikre gondoltál?
- Néhány hónap múlva mi el fogunk jönni Konohába. Azt a feladatot kaptuk, hogy fogjuk el Natsumit és Narutot.
- Ez nem jó hír - sóhajtott Hiruzen.
- Pontosan. Viszont Itachi kitalálta hogyan fordíthatná előnyére ezt a küldetést.
- És mivel? - fordult a Hokage Itachi felé.
- Arra fogom használni ezt a küldetést, hogy emlékeztessem Danzot az ígéretére, miszerint nem bántja Sasukét és Natsumit. A küldetést pedig elbukjuk.
- Ez jó ötlet. De hogyan akarod elbukni a küldetést? A vezéretek nem fogja elhinni, hogy csakúgy legyőztek titeket. Tisztában van mindkettőtök képességeivel.
- Igen - bólintott Itachi. - És pontosan ez lesz a megoldás.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte döbbenten Hiruzen.
- Felhívjuk magunkra a figyelmet, hogy a legjobb joninok és az ANBU harcra kényszerüljön velünk. Így én kénytelen leszek használni a Mangekyou Sharingant. A kockázatai miatt pedig muszáj lesz visszavonulnunk, ezért nem fogjuk elvinni őket.
- Értem - bólintott Hiruzen. - Ez egy nagyon jó terv.
- Van még valami, amiről tudnia kell - szólalt meg Kisame.
- És mi lenne az? - kérdezte a Hokage rosszat sejtve.
- Ha egy jinchuurikiből kiszedik a bijuut, akkor a jinchuuriki meghal - válaszolt Kisame.
- Ez nagyon rossz hír - sóhajtott Hiruzen.
- Pontosan - bólintott Itachi. - Ezért ha valaki mást a jövőben helyettünk küldenének Narutoért és Natsumiért mindenképpen meg kell akadályoznia Konohának, hogy elvigyék őket!
- Egyetértek - bólintott a Hokage. Ezután Itachi feltett egy kérdést. Hiruzen sejtette, hogy ez is szóba fog jönni.
- Azóta Orochimaru nem jött el?
- Egyszer sem, ami nagyon gyanús. Viszont van egy sejtésem, hogy hamarosan hallani fogunk róla.
- Semmiképpen se hagyja, hogy megölje Natsumit!
- Amíg én élek senkit sem bánthat az az ember.
- Tudom, csak nagyon féltem őt - sóhajtott Itachi.
- Ez természetes, hiszen a húgodról van szó. Van valami, amiről még tudnom kell?
- Nem - rázta meg a fejét Kisame.
- Akkor jó. Itachi, tudod, Sasuke és Natsumi egy csapatba kerültek. Velük van még Naruto és Haruno Sakura.
- Érdekes egy csapat - sóhajtott Itachi. - Abból, amit tudok róluk, még bajuk eshet egy küldetésen. Nagyon különböznek.
- Igaz, de ha megtanulják, hogyan kell csapatban dolgozni, akkor nagyon jó shinobik lesznek.
- Azt elhiszem - bólintott Itachi. - Kit kaptak senseinek?
- Hatake Kakashit. Holnap lesz a próbájuk.
- Biztos vagyok benne, hogy ők lesznek az elsők, akik átmennek nála.
- Én is - bólintott Hiruzen. - Nekem most mennem kell. Ha bármi fontosat megtudtok, akkor írjatok és itt találkozunk!
- Rendben - ezután mindannyian tavoztak. Itachi és Kisame a relytekhelyre, Hiruzen pedig az irodájába.
Elérkezett a másnap reggel. A hetes csapat nagyon korán kelt.

Sakura szemszöge:

Reggel felkeltem hajnali háromkor, hogy legyen időm megmosni a hajam. Ezután ültem és vártam. Majd amikor már csak fél órám maradt feltettem magamra a ninja felszerelésem, es a tükörbe néztem, hogy jól áll-e a hajam. A mai nap fontos. Ha megbukok elválasztanak Sasukétól. Ezt pedig ő sem akarja, ebben biztos vagyok, szóval muszáj átmennem. Ezzel a frissen mosott hajjal pedigvle fogom nyűgözni Sasukét. Miután megogazítottam a hajam elindultam a kiképzőterületre.

Sasuke szemszöge:

Felkeltem hajnali négykor, hogy mindennel időben kész legyek. Ez nem tartott sokáig. Nem akartam túl korán ott lenni így vártam, majd amikor úgy gondoltam, hogy ideje lenne elindulni fogtam a szükséges dolgaimat, majd kiléptem a házamból. Én biztos, hogy nem fogok megbukni. Az nekem nem megengedett. Meg kell ölnöm Itachit, de az Akadémián nem kapok erre megfelelő kiképzést, ezért muszáj átmennem.

Naruto szemszöge:

Reggel korán keltem. Az órámra nézve azt láttam, hogy negyvenöt percem maradt elkészülni. Sietnem kell, nehogy elkéssek! Gyorsan megfürödtem. A fenébe is, hogy nem ehetek! Éhen fogok halni. Mindegy. Nincs most időm ezen aggódni. Összszedtem a felszerelésemet, és elindultam a megbeszélt találkozóhelyre. Ekkor csak egy dolog járt a fejemben. Mégpedig az, hogy semmiképp sem bukhatok meg. Ha ez megtörténne nemnlehetnék Hokage. Ezért muszáj lesz átmennem.

Natsumi szemszöge:

Háromnegyed négykor keltem fel. Tehá még rengeteg időm van az indulásig. Gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem a szokásos ruháimat. Volt még rengeteg időm. Ránéztem az asztalra. A lila ujjhegy nélküli kesztyű volt rajta, amit Yugito ajándékozott nekem, tegnap este. Ha nem is véd sojat, de a kisebb sebektől megvéd, ezért felhúztam a kezemre. Ma ez jól fog jönni. Tetszett, ami nem fordul elő gyakran. Yugito jól ismer engem és a stílusomat. Az órára néztem. Még van fél órám. Összeszedtem a felszerelésemet, majd elindultam. Ma nem bukhatok meg. Ha ezen a teszten nem tudok ámenni, akkor esélyem sincs megvalósítani az álmom. Ezert ma át fogok menni a vizsgán.