Naruto - Shonen Jump fanfiction

Mizuki múltja

- Shikamaru! Akane! Ino! Chouji! - kiabált meglepetten Naruto.

- Lám, lám, lám. Gáz itt lenni, de a Hokage asszonyság ránkparancsolt - mondta Shikamaru.

- A vén denevér küldött? - kérdezte Naruto.

- Most mondták - sóhajtott Natsumi.

- Nektek most Mizuki után kéne erednetek - mondta Shikamaru.

Naruto bambán és vidáman bólintott.

- És ki ez a két húshegy? - kérdezte Shikamaru.

Natsumi leugrott Narutohoz, Pakkun pedig a fiúhoz futott.

- Ők Fujin és Rajin - mondta Pakkun.

- Sosem hallottam róluk - mondta Chouji.

- Nos, szellemileg nem túl emelkedettek, szóval eszük nincs, de a fizikai erejük még a Harmadik Hokage tanítványaiét is jócskán meghaladja - mondta Pakkun.

- Ez komoly? - lepődött meg Ino.

- Úgy tűnik. Alig bírom tartani - erőlködött Shikamaru.

Ino csodálkozva a fiúra nézett.

- Akkor ezt jól megszívtuk - sóhajtott Akane.

Fujin és Rajin erőlködve megmozdították a karjaikat.

- Kihullik a hajam. A nyers erejükkel képesek lerázni magukról az Árnyékbáb technika kötést. Jó kis szívatásnak nézünk elébe. Ezt a kettőt majd mi elintézzük. Nektek Mizuki után kell mennetek.

- Minket ne félts - mondta vigyorogva Ino.

- Elbírunk velük - mutatott magára Chouji.

- Megmutatjuk nekik, hogy mit tudunk - csapta össze a kezeit Akane.

- Rendben van - állt fel a földről Naruto. - De azért vigyázzatok! Ezek olyanok, mint az eszüket vesztett, túlszteroidozott gorillák.

- Oké, vágom. Kösz, hogy szóltál. Menjetek már, Naruto, Natsumi! - mondta Shikamaru, miközben tovább erőlködött.

- Minden jót! Már itt sem vagyunk - helyeselt Naruto.

- Utánam, Naruto, Natsumi! - futott elől Pakkun. A két gyerek követte őt.

- Adjatok nekik! - szólt hátra Natsumi.

A két testvér megpróbált utánuk fordulni.

- Ne forogjatok! Előbb velünk kell táncolnotok - mondta Shikamaru.

- Kis nyavajás! Hogy mersz így bánni velem és a bátyómmal?! - akadt ki Rajin.

- Ezt nem fogjátok élve megúszni!

- Azt hiszed? Mi máshogy gondoljuk. Chouji, Akane, Ino, ártalmatlanítsuk a párost!

- Várj, Mizuki! - rohant a bambuszerdőben Iruka. A másik nevetésére megtorpant.

- No lám, mégiscsak jut nekem egy kis szórakozás, cimbora.

Iruka mielőtt előre lépett volna észrevette a földön a vért, mire inkább nem mozdult. Észrevette, hogy a vérfoltok egyenesen előre vezettek.

- Arra van - Iruka a vért kezdte követni, de megállt az utolsó vérfoltnál és leguggolt.

- Mizuki, gyere elő! - állt talpra Iruka.

Hirtelen minden hullámozni kezdett, Iruka pedig elkezdett süllyedni.

- A kutyafáját! Mizuki genjutsuja.