A Vadonjáró Tanítványa : A Fantom [BEFEJEZETT]

39. fejezet

A király amint értesült a Tenebrisz elpusztításáról, azonnal belekezdett egy ünnepség szervezésébe. Nagy veszélytől szabadult meg az ország, és ezért kötelességének érezte, hogy egy ilyen bátor tettet egy bál keretében köszönjön meg.

- Küldjön levelet az uradalmakba, hogy mától 2 hétre bált rendezek itt, Araluen várában Evening Edevane tiszteletére! - adta ki az utasítást az írnoknak, aki azonnal hozzá is látott a meghívóknak.

Duncan király értesült Evening állapotáról, és nagyon reménykedett benne, hogy a lány jobban lesz, és meg tud majd jelenni az eseményen, persze azt is teljesen megérti, ha ezt az egészsége nem engedi meg. De bárhogy is legyen, a lány megkapja a meghívót, amit maga Duncan írt meg neki személyesen.

***

Evening a szobájában ült, és épp Halttal beszélgetett, mikor kopogtak az ajtaján. Evy szobalánya nyitott be, kezében két levéllel, melyeket a király pecsétjével zártak le.

- Bocsásson meg úrnőm a zavarásért - lépett be a lány. - Levelük érkezett a királytól.

A két vadonjáró összenézett. Nem vártak üzenetet Duncantől.

- Köszönjük, Marion - bólintott egyet Evening, miután átvette a leveleket, és az egyiket odanyújtotta Haltnak.

- Szüksége van még valamire? - kérdezte kicsit félénken a lány.

Kényelmetlenül érezte magát, mert tartott úrnője vendégétől. Tudta, hogy akárcsak Evy, a férfi is vadonjáró, és nem lenne mitől félnie, de a kettejük személyisége nagyon eltért egymástól. Látszólag.

- Nem, köszönöm Marion, elmehetsz - bólintott egyet a Fantom, mire Marion meghajolt, majd kiment a szobából.

- Vajon Duncan mit akarhat? - kérdezte Evy miközben feltörte a pecsétet.

- Mindjárt kiderül - felelt Halt, miközben kihajtogatta a levelet.

Egy perc néma csend telepedett a két vadonjáróra. Mindketten gondosan végigolvasták a meghívót, arcukon lehetett látni a meglepődést. Miután a végére értek, Halt épp levegőt vett, hogy megszólaljon, mikor társa gyorsan megelőzte.

- Tudom mit akarsz mondani - jelentette ki határozottan.

Az idősebb vadonjáró felhúzta szemöldökét, ezzel kérdezve: "Na mit?"

- Hogy ne menjek el.

- Valóban - bólintott Halt - És tudod miért?

- Mert nem fogok teljesen meggyógyulni addigra - válaszolta egyhangúan, mire társa csak tovább bólogatott.

- Sok pihenésre van szükséged, hogy minél előbb felépülj.

- Tudom! - sóhajtott a lány. - Apám is folyton ezt hajtogatja!

- Nagyon jó - értett egyet. - És addig fogjuk még ezt mondogatni neked, amíg meg nem gyógyulsz. És amíg szót nem fogadsz.

Evening megcsóválta a fejét. Idegesítette egy kicsit a dolog, de be kellett vallania, hogy igazuk volt.

- Majd meglátjuk - mondta végül.

- Evy - nézett felé barátja kicsit fenyegetően.

- Majd meglátom hogy leszek - ismételte meg határozottan Halt szemébe nézve. - Ha nem leszek annyira jól, hogy elhagyjam a várat, akkor maradok.

Az idősebb vadonjáró kételkedve méregette a Fantomot.

- Te tudod - hagyta rá végül a dolgot.

Már megszokta, hogy a lány nem mindig hallgat rá, mivel elég makacs természettel volt megáldva. Ami szó szerint lehetett áldás és átok is egyben.

- De te gondolom ott leszel - bökött állával a levél felé.

- Mindenképpen - vágta rá. - És több mint valószínű, hogy Will és Horác is. És persze Gilan.

- Nos, ha esetleg úgy adódik, hogy nem vehetek részt a bálon, akkor táncoljátok ki magatokat helyettem is.

- Úgy hiszem Gilan, Will és Horác örömest eleget fognak tenni a kérésednek, ha úgy adódik - hangsúlyozta ki a mondat utolsó részét.

- És te addig ott fogsz állni a sarokban, mint mindig, és nézed, ahogy mindenki más jól szórakozik.

- Igen, ezt fogom tenni.

- Nem erőltetnéd meg magad egy kicsit, és nem kérnél fel valakit táncolni? Legalább egyszer? - kérdezte Evening. - Biztos vagyok benne, hogy lesz ott olyan hölgy, aki megfelelő táncpartnered lehet - folytatta, ügyelve arra, hogy jól kihangsúlyozza a "hölgy" szót.

Halt erre csak komoran barátjára morgott. Pontosan tudta, hogy Evy mire akarja őt rábeszélni, és hogy kire utalhatott a figyelmesen kiemelt "hölgy" kifejezéssel.

- Tudom mire akarsz rábeszélni, és jobb, ha minél gyorsabban el is felejted! - mondta ingerülten, mire a Fantom csak elvigyorodott.

- Nem is volt kétségem affelől, hogy átlátsz a szavaimon. Csak fontold meg a dolgot.

- Se én, se ő nem táncolunk ilyen eseményeken, tehát nincs mit megfontolni.

- Épp ezért kéne kicsit átgondolnod a dolgot. Itt az alkalom belekezdeni valami újba. Vagy folytatni valami régebbit...

- Igazán nagyra értékelem, hogy ennyire szíveden viseled a sorsomat, de az ilyen komplikált és kényesebb ügyekben inkább én döntenék, már ha meg nem sértelek.

- Hát egy ilyen tapintatosan megfogalmazott mondatot rég hallottam tőled - viccelődött a fenyőzugi vadonjáró. - Ha nem tudnám, hogy csak viccből fejezted ki magad ilyen körültekintően, most rendesen rámjött volna a frász.

Halt erre csak egy szemforgatással válaszolt, de a szája széle mégis egy kisebb mosolyra húzódott. Összehajtotta a levelét, majd felállt a fotelből.

- Azt hiszem ideje lenne indulnom - mondta. - A többiek már biztosan összepakoltak.

- Lehetséges - válaszolt Evy kicsit kedvetlenül.

Nem akarta, hogy barátai elmenjenek.

- Még beköszönünk mielőtt elmegyünk - ígérte.

Evening bólintott, majd egy mosolyt erőltetett az arcára.

- Kár hogy nem maradhattok tovább - mondta. - Hiányozni fogtok. Nagyon.

- Te is nekünk - mosolyodott el halványan Halt, majd kilépett az ajtón.

Fél óra múlva mind a négyen összecsomagoltak és készen álltak az indulásra. Gyorsan beugrottak még a Fantomhoz elköszönni. A lány mindenkitől kapott egy jó nagy ölelést, még Halttól is, ami nagy szó volt nála, hisz nem volt igazán nagy rajongója az ölelkezésnek.

- Vigyázzatok magatokra! - intett Evy a barátainak. - És majd írjatok!

- Rendben! - mondták egyszerre.

- Te is vigyázz magadra! - tette hozzá Will.

- És gyógyulj meg hamar! - szólalt meg Horác is.

- Igyekszem - nevette el magát a fenyőzugi vadonjáró.

Will vezetésével egyesével kimentek az ajtón, intve egyet barátuknak. Halt volt az utolsó, és mielőtt kilépett volna a szobából, biccentett egyet Evening felé, aki ezt viszonozta. Majd az ajtó becsukódott.