A Vadonjáró Tanítványa : A Fantom [BEFEJEZETT]

1. fejezet

Halt és Will újból nyeregben, baktattak a fák között. Mondjuk ez nem egy szokatlan dolog a vadonjáróknál. Az viszont igen, hogy nem csak egy sima körszemlére mentek, hogy megtalálják az uradalmukba tartozó erdőrészben megbúvó rablókat és banditákat.

Crowley, a Vadonjáró Csoport vezetője rendkívüli gyűlést hívott össze. Mostanában elég furcsa dolgok történtek a déli tartományokban.

- Miért is megyünk most a Gyűlésre pontosan? - kérdezte Will aznap már negyedszer.

- Nem tudom PONTOSAN, Will - felelte Halt. - Az előző három alkalommal is elmondtam. Történt valami a déli uradalmakban.

Will lesütötte a szemét. Kicsit szégyelte, hogy ezzel a kérdéssel piszkálja mesterét, aki nem tud az ügyről többet, mint amennyit reggel elmondott neki. Aztán egy új kérdés ütött szöget a fejében, amire mindenképpen választ akart kapni.

- Halt?

Halt csak morgott egyet, ami nála azt jelentette: "folytasd".

- A déli tartományok közül csak Fenyőzugban nem történt semmi, igaz?

- Igaz.

- És miért? Mitől különleges az az uradalom?

Halt megint sóhajtott egyet, mert tanítványa ismét halmozta a kérdéseket.

- Tudod, Fenyőzug egy különös hely - kezdett bele a hosszú magyarázásba. - Ott van a Viharszirtek mellett közvetlen.

- A Viharszirtek mellett? - csodálkozott Will. - De az nem veszélyes?

- Nem, ha tudod merre mehetsz és merre nem. Na, de folytathatom a mondanivalómat?

Will becsukta a száját, ami újabb kérdésre nyílt, és bólintott egyet.

- Mint minden uradalomban, ott is van egy kihelyezett vadonjárónk. És itt jönnek az érdekes dolgok. A vadonjáró, akit oda helyeztek különleges képzést és feladatot kapott. Hozzá viszik azokat a befolyásos embereket, mint például egy bárót vagy lovagot, akiknek veszélyben van az élete.

- Veszélyben? - kérdezte értetlenkedve a tanonc. - De azt hittem Araluenben nincsenek belső harcok.

- Nincsenek is! - erősítette meg a tényt az idősebb vadonjáró. - De a rablók és banditák, valamint Morgarath barátunk szervezkedései miatt könnyen kialakulhat egy ilyen helyzet. Akkor addig védelem alá helyezik az illetőt, amíg nem hatástalanítják a fenyegetést.

- Értem - bólintott Will. - De miért pont hozzá viszik?

- Mert olyan helyre tették a kabinját, ahol nincs szem előtt. Csak azok tudják hol van, akik már egyszer voltak ott, vagy elmondták nekik a pontos utat.

- A vadonjárók meg tudják találni?

- Nem mindegyik - rázta meg a fejét mestere. - Én se tudom, hogy őszinte legyek. Bár eddig nem is volt rá szükségem.

- Nem egészen értem, hogy lehet ilyen helyet találni. Ha valahol laknak, annak nyoma van, nem? - gondolkozott el a tanonc.

- Ezt jól látod Will - bólintott Halt. - De ne feledd, vadonjáróról van szó! Pontosan tudja, hogyan tűntesse el a nyomait.

Igen, ebben lehet valami, gondolta Will. Egyre jobban érdekelte ez a különleges vadonjáró. És meglepő módon újabb kérdés jutott az eszébe. Vett egy levegőt, hogy meg tudjon szólalni, de Halt közbe vágott.

- Van még egy kérdése, nem hiszem el! - mondta sóhajtva a fák lombjainak. - Sosem lesz egy csendes 5 percem!

- Csak azon gondolkoztam... - folytatta Will, majd rájött, rosszul kezdte a mondatot.

- Te még tanítvány vagy - jött a megszokott válasz. - Még nem vagy kész a gondolkodásra.

Will most már tényleg nem tudta, hogy feltegye-e a kérdést, vagy ne. Bár kíváncsisága mindig felülkerekedett bizonytalanságán előbb vagy utóbb.

- Mit szerettél volna mondani? - kérdezte Halt sóhajtva. Most már őt is érdekelte, mit akart a tanítványa.

- Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy ismeri-e azt a vadonjárót, akit Fenyőzugba helyeztek el.

- Ismerem - bólogatott Halt - De már rég nem találkoztam vele.

- Ott volt az előző Gyűlésen?

- Igen, de elkerültük egymást. Tudod ő mindig kora reggel érkezik. És amekkora felfordulás volt legutóbb, valószínűleg nem is maradt sokáig.

- Maga szerint most ott lesz? - jött az újabb kérdés.

- Egész biztosan - felelte Halt komolyan. - A rendkívüli gyűléseken muszáj ott lennie. Akkor szokta megkapni a védenceit.

- És most fog kapni? ­

- Honnan tudjam? - tárta szét a karjait az idősebb vadonjáró. - Nem vagyok se Crowley, se védenc.

Will bólogatva igazat adott mesterének. Volt még pár kérdése erről a vadonjáróról, de úgy döntött, ezeket majd később teszi fel. Újra csend borult rájuk és így folytatták tovább útjukat.