A Vadonjáró Tanítványa : A Fantom [BEFEJEZETT]

38. fejezet

4 nap telt el a Tenebrisz elpusztítása óta, és Evening napról napra kezdett jobban lenni. Persze ahhoz, hogy teljesen meggyógyuljon hetekre lesz szükség, de már most sokkal jobban festett, mint mikor Halt behozta őt.

Halt, Will és Horác kaptak egy-egy szobát az Ötödik Toronyban, és Sir Alaric örömmel látta őket vendégül. Felajánlotta nekik, hogy addig maradhatnak, ameddig csak szeretnének. És boldogan maradtak is volna, de sajnos mindannyiukra vártak a kötelességeik, így csak 8 napnyi vendégeskedést engedhettek meg maguknak Fenyőzugban, utána el kellett indulniuk hazafelé.

Közben futárok egész hadát küldték ki a birodalom minden uradalmába, hogy mindenhova eljusson a hír, hogy a rettegett és félelmetes Tenebrisz már nincs többé, és hogy nem más, mint Evening Edevane, a királyi vadonjárók legkülönlegesebbike szabadította meg Araluent a sötét lénytől.

Ez az ügy eleinte hétpecsétes titok volt, de az utóbbi időkben a pletykák szárnyra keltek, és már mindenki tudott a szörny kilétéről, igaz, kicsit torzított formában.

Sir Alaric saját maga írta meg mind a 49 levelet, amit azonnal ki is küldetett. Mivel nem volt Fenyőzugban annyi futár, hogy minden uradalmora jusson egy, ezért mindegyiküknek legalább 8-9 levelet kellett kézbesítenie. Ez pedig eltartott pár napig.

Ám volt egy valaki, aki mindenkinél előbb tudta meg a híreket, és azon nyomban el is indult Fenyőzug felé.

Halt és a két fiú ott álltak Evy szobája előtt, és várták, hogy a báró kijöjjön, hogy ők is beszélhessenek a lánnyal. Végre olyan állapotban volt, hogy az orvos megengedte, hogy látogatókat fogadjon.

Amint értesítette az egyik ápoló Sir Alaricot, hogy a lánya felébredt, és már elég erős ahhoz, hogy lehessen beszélni vele, a báró azonnal felpattant az íróasztalától, eldobott mindent, amivel épp foglalkozott, és már rohant is Evyhez. Aztán mielőtt bement volna, megkérte az ápolót, hogy szóljon Haltéknak is. Aztán benyitott.

- Jó reggelt! - köszönt halkan, miközben becsukta az ajtót.

Evy az ágyában ült, párnákkal támasztották ki a hátát. Kicsit sápadt volt még, és látszott rajta, hogy kimerült, de már ott ült egy kedves, jókedvű mosoly az arcán.

- Jó reggelt, Apa - köszönt vissza halkan.

Apja odament az ágyához, és leült mellé.

- Hogy érzed magad?

- Kicsit fáradtan, de már jobban vagyok.

- És a sérüléseid?

- Még megvannak - kuncogott. - Sajog mindenem, de minden nappal egyre enyhülnek a fájdalmaim.

Alaric szíve összeszorult. Mindig próbálta megóvni a gyerekeit a rossztól, a fájdalmaktól, és úgy érezte, cserben hagyta a lányát.

- Apa - fogta meg Evening az apja kezét -, nem a te hibád.

- De igen! - sóhajtott. - Meg kellett volna védenélek! Megígértem Anyádnak, hogy vigyázok rád, amíg távol vannak.

- Apa, már nem vagyok kisgyerek - mosolyodott el Evy. - Tudok vigyázni magamra.

Apja csak felhúzta a szemöldökét, és kételkedve nézett a Fantomra, aki csak megcsóválta a fejét.

- A lényeg, hogy életben vagyok, és a Tenebrisz nincs többé. Meg fogok gyógyulni és minden rendben lesz.

A báró elmosolyodott. Nagyon büszke volt a lányára.

- Te és a testvéred vagytok a legnagyobb ajándékok az életemben. Nem tudtam volna elviselni, ha elveszítelek.