A Vadonjáró Tanítványa : A Fantom [BEFEJEZETT]

15. fejezet

Evening kabinjára nagyon sok mindent lehetett mondani, de azt, hogy koszos és rendetlen, azt bizony nem. Mindegyik helyiségében a tisztaság és a rend uralkodott. Nem volt túlbútorozott vagy túldekorált és túlságosan letisztultnak sem lehetett mondani. Pont jó volt. És emellett még nagyon otthonos is.

Az ebédlőasztal közepén egy egyszerű vázában egy nagy csokor vadvirág mosolygott a jövevényekre. Ezek voltak az utolsó szál nyári virágok, amik valamilyen csoda folytán ilyen sokáig megmaradtak, annak ellenére, hogy az ősz már réges-régen beköszöntött.

A konyha egybe volt nyitva a nappalival, így ha begyújtottak a kandallóba, a tűz melege jobban szétterjedt a helyiségben. A kandallóval szemben egy kisasztal, egy kisebb kanapé és két fotel foglalt helyet.

- Ejha! - nézett szét Will.

Ez a kabin sokkal nagyobb volt Halt kabinjánál.

- Hány szoba van? - kérdezte Horác, miközben lassan körbejárta a nappalit.

- 4 hálószoba van - válaszolt Evy, miközben letette a cókmókját a kanapéra, és begyújtott a kandallóba. - A második szoba Halté lesz, a harmadik pedig a tied és Willé. Az első szoba az enyém.

- És a negyedikben ki van? - érdeklődött Will.

- Senki - felelte a lány egyszerűen. - Az most üres.

- De szokott benne lenni valaki?

- Az attól függ - felelte rejtélyesen.

- Mitől? - kíváncsiskodott Horác.

- Részben attól, hogy hány embert kell elbújtatnom és részben attól, hogy küldenek-e segítséget a bújtatáshoz. Többször volt már olyan, mikor a testvéremet küldték, hogy segítsen az egyik bárót és a családját biztonságban tartani. Akkor ő kapta azt a szobát.

Will és Horác meglepetten álltak a nappali közepén és nagyokat pislogtak. Számukra csak most derült ki, hogy Evynek van egy testvére. Halt ezt már tudta, mégis érdeklődve nézett a lányra, mert Evy alig mesélt róla valamit.

- Most mi van? - kérdezte Fenyőzug vadonjárója kicsit értetlenül. - Emberből vagyok én is, nekem is lehet testvérem, nem értem mit kell ezen meglepődni!

- Eddig nem említetted, hogy van - szólalt meg a tanonc.

- Hát van - mondta a lány, majd kérdően Haltra nézett.

- Ne nézz így rám! Alig mondtál róla valamit.

- Mert nem igazán hittem, hogy érdekelni fog - nézett társára Evy meglepetten.

- Rosszul hitted.

- És hogy néz ki? - vágott közbe Horác izgatottan. - Fiú vagy lány? Idősebb nálad?

- Ejha, lassíts! - intette le a Fantom. - Mindenre válaszolok, ha nem kezded el halmozni a kérdéseket.

- Elnézést - hajtotta le egy kicsit a fejét a harcos tanonc.

- Szóval, a testvéremnek ugyanolyan színű a szeme és a haja, mint nekem. Nagyjából másfél fejjel magasabb nálam, és fiú. És nem, nem idősebb nálam.

- Fiatalabb? - csúszott ki a kérdés ezúttal Will szájából.

- Csak pár perccel. Ő az ikertestvérem.

A két fiú ismét meglepetten pislogott miközben szinte tátott szájjal meredtek Evyre.

- Nos igen, ez a reakció rendkívül gyakori - motyogott magában.

- És... - kezdte Horác, miután abbahagyta a pislogást. - Hogy hívják?

- Alister.

A harcos tanonc amint meghallotta a nevet, összeráncolta a homlokát. Úgy tűnt, mint aki emlékezni szeretne valamire, amit elfelejtett.

- És ő most hol van? - szólalt meg Halt váratlanul.

- Elutaztak édesanyámmal egy távoli rokonunkhoz. Alister ott fogja letenni az utolsó vizsgáját, ami után már hivatalosan is átveheti a fenyőzugi hadiiskolát.

Most Halton volt a sor, hogy meglepődjön. Azt tudta, hogy Alister lovagnak tanult és pár éve meg is kapta a címet, de ez még neki is új volt.

- Megvan! - kapta fel a fejét a hadiiskolás. - Hallottam róla Sir Rondeytól. Említette, hogy lehet, Sir Alister lesz Fenyőzug hadiiskolájának az igazgatója.

- Igazán? - emelte fel a lány a szemöldökét. - Nem hittem volna, hogy így elterjed a dolog.

- De hisz Fenyőzug hadiiskolája az egyik legjobb! - vágta rá Horác lelkesen. - Vagyis Sir Rodney szerint... Rőthegyen mindenki hallott már róla.

- Ezt örömmel hallom - mosolyodott el Evy. - Akkor a tesómnak fel kell kötnie a gatyáját, ha szinten akarja tartani az iskola hírnevét - viccelődött.

- A hadúr szerint nála jobb igazgatót nem is kaphatna Fenyőzug - tette hozzá a hadiiskolás.

- És te is így gondolod?

- Úgy hiszem... Nem hallottam olyan sokat Sir Alisterről, de amit hallottam, az csak jó volt.

Ez ugyancsak mosolyt csalt a lány arcára. Nagyon szerette a testvérét és nagyon büszke is volt rá. Jólesett neki, hogy ilyen jókat mondanak róla.

- Jól van - bólintott. - Egyelőre ennyit a testvéremről. Most fontosabb dolgokat kell megbeszélnünk.

Will és Horác kicsit csalódottak voltak. Többet akartak tudni Alisterről.

- Majd később mesélek még - tette hozzá kedvesen.

A két fiú bólintott. Evy intett nekik, hogy pakoljanak le a szobájukban, és utána jöjjenek vissza, mert beszélni akar velük.

- Most mondjuk el neki, igaz? - lépett oda Halt Eveninghez.

A lány bólintott.

- Jobb ha minél előbb megtudja. Lesz ideje feldolgozni.

- Gondolod, hogy fel tudja dolgozni?

- Egész biztosan... - felelte a lány, majd hirtelen elbizonytalanodott. - Vagy... Majd elmondom úgy, hogy fel tudja dolgozni.

- Jól van - bólintott Halt. - De azért próbálj meg olyan dolgokat mondani, amit be is tudsz tartani. Vagy legalábbis el tudod intézni, hogy úgy tűnjön.

- Én mindig... - kezdte Evy, de az idősebb vadonjáró leintette.

- Ismerlek. Eddig mindent betartottál, amit mondtál, néha majdnem bele is szakadtál. De ez most nem egy olyan dolog, amit túlórázással, meg alvás helyetti munkával véghez tudsz vinni! A saját életeddel játszol! És ezzel együtt a miénkkel is.

- Tudom, hidd el - bólintott szomorúan. - Nem kell rá emlékeztetned.

- Csak annyit szeretnék mondani, hogy ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani.

- Nem fogok - mondta határozottan az idősebb vadonjáró szemébe nézve.

Halt erre összeráncolta a homlokát. Legutóbb, mikor Evening így nézett rá, olyan dologra készült, amire az őrültség enyhe kifejezés volt. És legutóbb nem tett semmit, hogy megakadályozza. De most nem fogja szó nélkül hagyni, ezt megfogadta magának.

- Remélem tudod mit csinálsz - mondta halkan, szinte már ijesztő komolysággal.

- Pontosan tudom, Halt - válaszolt ugyanolyan stílusban.

Feszült csend borult rájuk, amit csak a két fiú betoppanása szakított meg.

- Itt vagyunk! - jelentette be Horác. - Miről is lenne szó?