A Vadonjáró Tanítványa : A Fantom [BEFEJEZETT]

Epilógus

- Nos, Evening - szólalt meg Crowley, aki hirtelen ott termedt a lány mellett -, milyen érzés hősnek lenni?

- Felemelő és egyszerre fárasztó - nézett fel mosolyogva a férfira. - Nincs kedve leülni?

- Leülhetek - vonta meg a vállait, majd helyet foglalt a Fantom mellett. - Nagyon hatásos volt a belépőjük - jegyezte meg vigyorogva.

Evy ezt egy fáradt mosollyal viszonozta.

- Nos igen, valóban hatásos volt. Még szerencse, hogy az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy el tudok jönni. Ha nem lassítom le az utazást, időben érkezünk meg. Elszalasztottuk volna a meglepő belépőnket, ami nagy kár lett volna, nem igaz?

- Valóban az lett volna - bólogatott a vadonjárók vezetője, majd egy pillanat múlva komolyabb hangon szólalt meg. - De most a viccelődést félretéve, hogy érzi magát?

- Kimerülten! - sóhajtott a Fantom. - De az adott körülményekhez képest jól.

Crowley bólintott, ahogy hallgatta a lány válaszát.

- Örülök, hogy az adott körülményekhez képest jól van, de emlékeztetnem kell rá, hogy elég felelőtlen volt a történtek után eljönnie.

- Ezt úgy érzem még megkapom párszor az este folyamán - bólintott Evy, miközben a szája széle ismét egy apró mosolyra görbült.

- Ebben nem kételkedem - mondta Crowley miközben észrevette a közeledő Haltot, mögötte Gilannel, Willel és Horáccal.

Evening is a kis csapat felé fordult, örült, hogy újra láthatja barátait. Még akkor is, ha az egyik olyan szúrós szemmel nézett rá, amitől bárki másnak inába szállt volna a bátorsága és már ki is rohant volna a teremből. Talán még az uradalomból is.

Ezzel szemben persze a fenyőzugi vadonjáró arcán egy széles mosoly ült, és miután megkapta a fiataloktól az izgatott üdvözlést, idősebb vadonjárótársa felé fordult.

- Na, legyünk túl rajta! - biccentett a fejével. - Ecseteld kérlek hosszú és összetett mondatokban, hogy milyen felelőtlen lépés volt útra kelnem nem sokkal azután, hogy súlyosan megsérültem. Hallgatlak.

Halt egy darabig nem szólt semmit, pedig idevezető rövidke útja alatt már eltervezte, mit fog mondani. Minden egyes részletet átgondolt, csak arra nem számított, hogy Evening így fogadja majd. A lánynak megvolt az a szokása, hogy mikor tudta, hogy egy leszidás, agymosás, vagy valami hasonló dorgálás következik, gyorsan összefoglalta pár szóban azt, amit a másik mondani akart, így kényszerítve egy kínos csendre az illetőt, valamint arra, hogy kétszer is meggondolja, szól-e vagy nem. Hisz minek ismételjen el valamit az ember, ha azt a másik már úgyis tudja?
Ez az egyszerű, ámde ravasz kis trükk sokakat hagyott már szótlanul Evening örömére, de Rőthegy vadonjárója úgy döntött, nem hagyja magát.

Halt szemöldöke felkúszott a homlokán, ezzel jelezve, hogy Evy nem ússza meg ezt ilyen könnyen, bárhogy is próbálkozik.

- Örülök, hogy ennyire tisztában vagy a mondanivalóm lényegével - kezdett bele.

- Elég nehéz lenne nem tisztában lenni vele, miután láttam milyen rosszallóan meredtél rám mikor Apámmal megérkeztünk - döntötte kicsit oldalra a fejét a Fantom.

Halt elengedte ezt a mondatot a füle mellett és inkább rátért a tárgyra, még mielőtt a téma elterelődne.

- Nagy felelőtlenség volt eljönnöd. Nincs 3 hete, hogy a Tenebrisz súlyosan megsebesített, épphogy kezdetét vette a gyógyulásod, te máris újra kockáztatod az egészségedet egy bál miatt, holott nem lehet semmi sem fontosabb annál, hogy minél előbb felépülj! Belegondoltál már abba, hogy ezzel a vadonjárói létedet is veszélyezteted? Ha valami baj történik, ha maradandó sérüléseket szerzel, akár véglegesen is lemondhatsz a munkádról. Nem a semmiért gyakoroltál és tanultál több mint 5 éven át! Ne csináld ezt magaddal! Ne tegyél olyat, amit később még megbánhatsz!