A Vadonjáró Tanítványa : A Fantom [BEFEJEZETT]

24. fejezet

Mire Will kijött a kabinból, Halt és Horác felnyergelték lovaikat. Oriont is kihozták az istállóból, de rajta nem volt semmilyen lószerszám. Will miközben lement a lépcsőn azon gondolkozott, hogy Evy lovát minek hozták ki, ha a lány úgysem tart velük. Mikor odaért mesteréhez, megkapta rá a választ.

- Megyünk az erdőbe és gyakoroljuk a tájékozódást - jelentette ki Halt. Észrevette, hogy tanítványa értetlenül nézi a fekete vadonjáró lovat és gyorsan elmagyarázta, hogy miért hozták ki. - Evening megkért, hogy mozgassuk meg Oriont. Nagyon agresszívvá tud válni, ha sokáig kell az istállóban rostokolnia.

Will bólintott, most már minden világos volt a számára. Odament Rántóhoz, megpaskolta a póni nyakát, majd felpattant a nyeregbe. Halt és Horác is felültek hátasaikra, majd egymás után, az idősebb vadonjáró és Abelard vezetésével bevonultak az erdőbe.

Most egy másik ösvényen mentek, ami hosszabb és kanyargósabb volt az előző esti ösvénynél. Fél órát lovagoltak, mire Halt megállította őket.

- Remélem figyeltetek - fordította meg a lovát, hogy szembe legyen a fiúkkal. Vele együtt Orion is megfordult, aki az út nagy részén Abelard mellett kocogott. - Mert most szépen vissza kell mennetek a kabinhoz. Egyedül.

Horác és Will nyeltek egy nagyot. Figyeltek, persze hogy figyeltek. Csak nem voltak benne biztosak, hogy mindent megjegyeztek.

- Amit Evy mondott, az most is érvényes - folytatta. - Ha valamelyikőtök eltéved, az álljon meg és várja meg, míg megkeresem. Will, te mész előre - fordult tanítványához, aki kicsit idegesen bólintott, majd megfordította Rántót. Sóhajtott egyet, majd megindította hűséges hátasát és pár perc múlva eltűnt az első kanyarban.

20 perc után Halt elindította Horácot is. A hadiiskolás szép lassan és óvatosan ment az ösvényen. Az idősebb vadonjáró kicsivel többet várt, mint a két fiú indulása között eltelt idő, majd ő is elindult visszafelé. Evy éjfekete lova vidáman ügetett mögötte. A vadonjáró társai nyomait nézte, hogy meggyőződjön róla, hogy sehol sem tévedtek el. Egy egész hosszú részen azonban nem talált egyetlen jelet sem, ami arra utalhat, hogy járt arra valaki, és már kezdte azt hinni, hogy Horác és Will rossz felé mentek az egyik elágazásnál. De amint kicsivel tovább ment, újra megtalálta Rántó és Horác lova, Rugdal patáinak nyomát és az addig erősödő aggodalma egy pillanat alatt elszállt.

Mikor visszaért a kabin melletti tisztásra, a fiúk már ott voltak és leszerelték hátasaikat. Orion önállósítva magát, a tisztásra visszaérve elkezdett legelészni. Egészen addig kint is maradt, míg a többiek lecsutakolták patás társait. A legelészés azonban nem tarthatott olyan sokáig, mint azt szerette volna, mert Halt, miután végzett Abelard-ral, beterelte őt is az istállóba. Eleinte nem tetszett neki, hogy ilyen hamar vége lett a kinti programnak, de miután szépen letisztították, már nem bánta annyira a dolgot. Csak gazdája miatt aggódott, mivel a legutolsó vacsorája óta nem látta a lányt. És holló barátja, Pax sem tett nála látogatást.

Halt és a fiúk, miután végeztek az istállóban, bementek a kabinba. Horác és Will letelepedtek a kandalló előtti fotelbe, és ott vártak, amíg Halt bement Eveninghez.

- Már most hullafáradt vagyok - mondta Will belesüppedve az ülőalkalmatosságba.

- Egy kicsit én is - vallotta be Horác. - De nemsokára jön az ebéd és utána pihenhetünk.

És ekkor megkordult Will gyomra, úgyhogy most már nem csak fáradt volt, hanem éhes is. De az ebédre sajnos még várniuk kellett.

***

Halt nagyon halkan és óvatosan jött ki Evy szobájából.

- Elaludt - suttogta nekik, majd intett, hogy menjenek ki.

Egyetlen feladatuk volt csak hátra ebéd előtt: az éjjeli állatok felismerése. Ez kicsit nehezebbnek bizonyult ez alkalommal is, mert nem tudták az összes nyomot és hangot 100%-ig biztosan beazonosítani. De mentségükre szóljon, szorgalmasak voltak.

Mikor végeztek ezzel a feladattal is, megetették a lovakat, majd gyorsan nekiálltak az ebéd készítésének. Mindegyikük kivette a részét a főzésben, Horác a zöldségeket pucolta meg és vágta fel, Will pedig a hozzávalókat kereste meg és adta oda Haltnak, aki a fortyogó lábos mellett állt.

- Jó illata van - szagolt bele Horác a levegőbe. Az egész kabint belengte az isteni illat, aminek hatására még éhesebbek lettek. Will gyomra nem akarta abbahagyni a korgást.

Szerencsére nem kellet sokat várni arra, hogy az étel elkészüljön. Will gyorsan megterített, majd mielőtt leültek volna enni, félretett egy kisebb edénybe a raguból Evynek.

- Megnézem, hogy Evy felébredt-e - mondta a kezében az edénnyel.

- Jól van - bólintott Halt. - Csak halkan menj.

Will óvatosan lépkedett az ajtó felé. Halkan belökte és belesett. A lány még aludt. A tanonc még óvatosabban bement és letette az ételt az éjjeli szekrényre, hogy ha Evy felkel, tudjon enni.

Utána halk léptekkel kiment és behajtotta maga után az ajtót. Odament a konyhába és leült az asztalhoz, ahol Halt és Horác várta őt. Szedett magának a raguból, majd megvárta, míg társai is megtöltik vele a tányérjaikat. És aztán, végre nekiállhatott az ebédnek, amiért gyomra végtelenül hálás volt.

***

Ebéd után jött a jól kiérdemelt pihenés. Miután kiszellőztettek a kabinban, kiültek a verandára és nézték a távolban tornyosuló várat, és a gombostűfej nagyságú fáklyák vibráló fényét, melyek úgy ültek a kőfalakon, mint ezernyi szentjánosbogár. Az ég fekete bársonyként feszült a fejük felett milliónyi csillaggal és a Holddal. Egyetlen felhő sem takarta el őket.

- Hideg lesz - jelentette ki Halt az égre nézve.

Horác és Will is az égre meredtek. Keresték azt a bizonyos "Göncölszekér" nevű csillagképet, aminek a segítségével megtalálhatták a Sarkcsillagot. A Sarkcsillag segítségével pedig megmondhatták, hogy merre van Észak.

- Ott van, meg van! - mutatott fel Horác. - Itt van a fejünk felett!

- Látom! - kiáltotta Will izgatottan, mire Halt felmordult.

- Ne kiabálj! Felébreszted Evyt.

Will elrebegett egy halk bocsánatot, majd tekintetét visszaemelte a csillagokra. A Göncölszekér két hátsó csillagának távolságát meghosszabbítva megtalálta a Sarkcsillagot, ami most halványan pislákolt az égen.

Egy jó órát ücsörögtek még kint, mielőtt ismét belevetették magukat a gyakorlásba. Evyt gyorsan leellenőrizték (még mindig aludt), majd lementek a tisztásra. Meggyújtották a fáklyákat, és Halt kihozta a szemkötőket. Átnyújtotta a fiúknak.

- Ugyanazokat a feladatokat fogjuk csinálni, mint előző este - magyarázta. - Csak most én foglak irányítani titeket.

Horác és Will bólintottak. Halt intett, hogy kössék be a szemüket, majd felállította az akadályokat, amik között el kell majd őket navigálnia. Az elején volt egy kis kavarodás, de aztán egész szépen belejöttek. Végigcsinálták az összes szembekötősdis feladatot, majd Halt eloltotta a fáklyákat és szólt a fiúknak, hogy levehetik a kötést. Pislogtak párat, majd visszaadták a kötéseket.

- Még van egy feladatunk mielőtt lemegyünk a folyóhoz - szólt hozzájuk a rangidős vadonjáró, miközben elrakodott. - Evening kérésére mostantól gyakorolni fogjuk a puszta kezes küzdelmet. Annyiban lesz csak más a megszokottól, hogy most sötétben kell edzenünk.

Horác és Will egymásra néztek, majd vissza a vadonjáróra. Nyilvánvaló volt, hogy egyenként kell kiállniuk ellene. És azt mindannyian tudták, hogy ki fog a végén talpon maradni.

- De, mielőtt elkezdjük, megnézem Evyt, hogy rendben van-e - jelentette ki, miközben elindult a lépcső felé. - Ti addig melegítsetek be!