A Vadonjáró Tanítványa : A Fantom [BEFEJEZETT]

18. fejezet

Evynek elég sokáig nem jött álom a szemére. Halt szavain gondolkozott és azon vacillált, hogy megváltoztassa-e a terveit, vagy úgy vázolja fel a többieknek, hogy semmit sem alakított át rajtuk. Pro és kontra érvei voltak a változtatás szükségességéről, de végül úgy döntött, hogy nem változtat semmin. Egyelőre. Elmondja a többieknek és majd ha a helyzet úgy kívánja, átalakít egy pár dolgot.

- De addig is aludnom kéne! - sóhajtott magában, miközben átfordult a másik oldalára. Minden porcikája hálás volt, hogy végre egy puha ágyban aludhat a hideg és kemény talaj helyett.

Jó fél órát forgolódhatott még, mire sikerült végre elaludnia. De sajnos ez az alvás nem volt kipihentető a számára. Sokszor felriadt és furcsa álmok gyötörték a Tenebriszről és a kristálypengéről. A társai is szerepeltek bennük, de legtöbbször harcképtelenül és neki kellett őket mindenáron megvédenie.

Mikor ötödször is felriadt, már kezdett besötétedni. Fáradtan kikecmergett az ágyából. A feje is elkezdett fájni, mikor felállt.

- Na már csak ez hiányzott! - tette a homlokára a hideg kezét.

Előkereste a fájdalomcsillapítós fiolát és belekortyolt. Grimasz ült ki az arcára, a gyógyszer keserű íze miatt. Megborzongott, mert eléggé lehűlt a levegő. Nem csak azért, mert besötétedett, hanem a hidegfront miatt is, ami mostanra érte el őket.

A karjait dörzsölve odament a szekrényéhez és előszedte tiszta ruháit. Egytől egyig minden darab, amit felvett fekete volt. Voltak persze más színű ruhái is, például olyanok, mint ami a többi vadonjárónak is van, és voltak világosszürke és fehér darabjai is, amikkel télen beleolvadhatott a hótakaróba.

Miután felöltözött és megrendszabályozta kócos tincseit mégpedig úgy, hogy összefonta őket, kiment a szobájából, hogy reggelit készítsen. Begyújtotta a konyhai tűzhelyet, hogy felforralhassa a vizet, majd kenyeret, sajtot, almát és füstölt húst tett az asztalra. Mire készen lett a terítéssel, a víz felforrt, és egy-egy kancsónyi teát és kávét készített belőle. Ezek után keltette csak fel a többieket.

Halt volt az első, aki kilépett a szobájából nagyot nyújtózkodva. Horác és Will pár perccel utána jöttek ki. Most sokkal kipihentebbnek tűntek, valószínűleg amiatt, hogy végre rendes ágyban aludhattak.

- Szép jó napnyugtát mindenkinek! - köszönt nekik Evening, miközben kitöltötte a kávét a bögrékbe, kivéve a sajátjába. Ő teát ivott.

- Jó reggelt! - viszonozta a köszönést Will, majd hirtelen rájött, hogy nincs is reggel. - Akarom mondani... Napnyugtát.

- A szokás hatalma - legyintett Evy. - Foglaljatok helyet.

Mind a négyen leültek és megkezdték az étel eltüntetését. Le sem tagadhatták volna, hogy mindannyian farkaséhesek voltak. Nem is kellett nekik 20 perc, máris megettek mindent, ami előttük volt, utána komótosan kortyolgatták a kávéjukat és Evy a teáját.

Egy darabig nem szóltak semmit, csak jóllakottan ültek a helyükön. Aztán a fenyőzugi vadonjáró felállt és elpakolt az asztalról, a mosogatást későbbre hagyva. Utána visszaült és jelentőségteljesen nézett társaira.

- Nos - kezdte -, mielőtt hatalmába kerítene minket a kajakóma, elmondanám, hogy amíg itt vagyunk, mit fogunk csinálni.

Will és Horác érdeklődve néztek a lányra, majd Halttal együtt bólintottak egyet, ezzel jelezve társuknak, hogy folytassa.

- Úgy számoltam, hogy van egy bő hetünk, talán másfél arra, hogy felkészüljünk - direkt nem mondta ki, hogy a Tenebrisz fogadására, hisz úgyis mindannyian tudták és nem akart felesleges dolgokat mondani. - Amíg itt vagyunk, meg foglak tanítani titeket az esti életmódra, valamint arra, hogy hogyan tudjátok megvédeni magatokat. És előre leszögezem, hogy ez más lesz, mint amihez eddig hozzászoktatok. Lesznek hasonlóságok, csakhogy itt meg kell majd tanulnotok, hogy nem hagyatkozhattok mindig a szemetekre. A többi érzékszerveitekre és a megérzéseitekre fogtok majd támaszkodni. Így fel tudtok majd készülni és semmi sem fog váratlanul érni benneteket. Az edzés reggeli után kezdődik. Nagyobb szüneteket fogunk tartani, ezek alatt kipihenhetitek magatokat és elvégezhetitek a ház körüli munkákat. Persze ebben én is ki fogom venni a részemet - itt egy kicsit megállt és jelentőségteljesen Haltra nézett, aki erre ártatlanul nézett vissza rá, mintha nem tudná, hogy a lány mire célzott. - Az ebéd elkészítése is közös feladat lesz. Az edzés végén pedig lemegyünk friss vízért a folyóhoz, ahol utána mindenki kimossa a koszos ruháját! És aki olyan vállalkozó szellemű, hogy bele mer menni a jéghideg vízbe, az ott meg is fürödhet. De figyelmeztelek titeket, a folyó sodrása középen elég nagy, nem szeretnék senkiért sem beugrani, hogy kimentsem! És jó lenne, ha semelyikőtök sem kapná el a náthát. Eddig minden érthető?

A többiek bólintottak.

- Nagyszerű! - kortyolt bele a teájába. - Ó, és még valami, ami nagyon fontos és jó, ha tudjátok! Én majd a kiképzésetek vége felé el fogok menni az Apámhoz. Ti itt fogtok maradni, mert nem szeretném, hogy bárki más megtudja, hogy itt vagytok. Nem lesz sok idő, maximum fél nap. De, ezt elmondom most is és majd akkor is, ha elindulok. Ne. Menjetek. Addig. Sehova. Még a folyóhoz se! Nincs járkálás, amíg nem vagyok itt! Világos?

- Mint a Nap! - vágta rá Will szófogadóan.

- Úgy lesz - válaszolt Halt is.

Horác csak ismét bólintott egyet. Bár, nem mintha bármelyikük fejében megfordult volna, hogy akár egy lépést is tegyenek a lány nélkül.

- Rendben van - állt fel Evy. - Ha nincs senkinek semmi kérdése, akkor ki is mehetünk, hogy elkezdjük a felkészülést!

Egyiküknek sem volt semmi kérdése, még Haltnak sem. Úgyhogy mindannyian felálltak és a lány vezetésével kimentek az ajtón.