A Vadonjáró Tanítványa : A Fantom [BEFEJEZETT]

11. fejezet

Mire találtak egy olyan utat, amin a lovakat is teljesen biztonságosan fel tudták vinni a sziklák peremén, az éjjeli sötétség hajnali szürkületre váltott.

A bemélyedés, amit Halt fedezett fel, elég tágas volt mindannyiuk számára. A lovaik is kényelmesen elfértek és jóllakottan álldogáltak egymás mellett. Mielőtt elkezdtek volna felkapaszkodni a hegyre, elengedték a lovakat, hogy legeljenek egy kicsit. Mivel a fű még zöld volt, nem száradt még ki és elegendő folyadékot tartalmazott, nem kellett vizet hozniuk hátasaiknak.

- Tökéletes! - mondta Evy elégedetten kiállva a szikla szélére, a kilátást bámulva, miután leszerelte Oriont. - Itt biztonságban leszünk.

- Tüzet gyújthatunk? - kérdezte Will, mert már indult volna gyújtóst keresni.

A lány egy kicsit elgondolkodott, majd megrántotta a vállát.

- Végül is egy kicsi tűz belefér... - gondolkozott el. - Amúgy sem merészkedik a hegyekhez senki. Nem lesz aki megzavarjon.

Will elmosolyodott, ahogy a finom forró kávéra gondolt, amit majd megfőzhetnek. Épp indult volna fát keresni, mikor Evy megállította.

- Én megyek fát keresni! Ti maradjatok itt. És ne menjetek sehova! Nem ismeritek a környéket, és úgy könnyen belefuthattok egy szakadékba. Ártana az egészségeteknek, ha beleesnétek.

Will kicsit csalódottan ült le Rántó nyerge mellé. Szeretett volna segíteni.

- 20 perc múlva visszajövök - jelentette ki a lány, majd sarkon fordult, és elindult az erdő felé. Társai hosszan néztek utána.

- Ugye nem lesz baja? - kérdezte Horác.

Még nem nagyon ismerte Eveninget, nem igazán volt tisztában a lány képességeivel.

- Nem lesz - rázta meg a fejét Halt. - Tudja mit csinál.

- Halt? - szólalt meg Will is, mire mestere intett, hogy folytassa. - Honnan ismeri Evyt? Mármint azon kívül, hogy ő is vadonjáró.

- Hogy honnan ismerem? - szaladt fel a szemöldöke. - Innen.

Will és Horác értetlenül bámultak a vadonjáróra.

- Itt, a Viharszirteknél találkoztam vele először - mondta Halt visszaemlékezve.

- Itt? - kérdezte Will csodálkozva. - Az hogy lehet?

- Elmeséli? - kérte Horác.

Halt sóhajtott egyet. Másra se vágyott jobban! Bár úgysem volt semmi tennivalójuk míg Evy vissza nem jön, szóval beleegyezett.

- Legyen - bólintott.

A fiúk izgatottan figyeltek.

- 8 évvel ezelőtt Crowley azt a megbízatást adta nekem, hogy keressem meg Rőthegy uradalom egyik lovagját, aki a Viharszirtekhez ment. Már egy jó ideje nem tért vissza, Arald báró és Sir Rodney aggódni kezdtek. Úgy hitték, hogy eltévedhetett a hegyekben.

- De ha a hegyekhez ment, akkor miért nem az egyik közeli uradalom vadonjáróját küldték, hogy keresse meg? - vágott közbe Will. - Mondjuk Evyt?

- Ezt akkor én is megkérdeztem - bólogatott az idősebb vadonjáró. - De erre azt a választ kaptam, hogy a lovag Rőthegyhez tartozik, így az én feladatom, mint rőthegyi vadonjárónak, hogy megkeressem. És Evy akkor mással volt elfoglalva.

- Mivel mással? - jött a kérdés ezúttal Horáctól.

- Banditákat fogdosott össze a környező erdőben. Az Ónix Falkát is neki kellett kiűznie Fenyőzugból. Nagyobb feladatot nem igazán mertek rá bízni, mert csak pár hónappal a történtek előtt kapta meg az ezüst tölgylevelét.