Szívritmus csapda - Chanbaek

0 - Inkább ezerszer Malacka, mint Baekhyun

《Chanyeol》

Sötét bokszok, villogó stroboszkóp-fények világa, ahol már csupán a kellemetlen szag is majdnem kiütött. Erős izzadság, parfümök, más kérdéses aromák keveréke töltötte be a levegőt, és az alkohol keserű gőzét szinte a nyelvemen éreztem. A vonagló testek tömegét szédítően kék,vörös, fehér villanások szabdalták. A lányok minden tudásukat bevetve riszálták magukat, amibe a kecses mozdulatuk lehelt értelmet. Én pedig csak álltam ott a klub közepén, és vártam a jól kiérdemelt piámat, amit egy fogadás során nyertem. Hiába, megtanulhatnák már végre, hogy az ilyesmikben legyőzhetetlen vagyok. Különböző csípőmutatványokkal próbáltam lenyűgözni a körém gyűlt hölgyeket, hogy valamelyik elrepítsen végre Orgazmus-falvára, és újra átélhessem azt a gyönyört, amiben már régóta nem volt részem. 

- Haver, itt a söröd - túlordította a tömeget Harry, ezek szerint még a tolongó emberek között is ki lehet szúrni, annyira magas vagyok. 

Ez gyakran válik előnyömre - hölgyeim, ha értitek mire gondolok. 

- Ne szivass már, hogy dúsgazdag vagy és csak egy cseszett sört veszel. 

- Nekem is élnem kell valamiből... - feltette mindkét kezét védekezésképpen, és már el is vegyült a tömegben. 

A sört lehörpintettem, ami még jobban fokozta a kedélyállapotomat. Egyre merészebb lettem, ezért egy csajhoz dörgöltem magam hátulról, akit látszólag nem zavart a dolog, sőt. Még élvezte is. Hát persze, hogy élvezte, hiszen én Park Chanyeol vagyok. 

- Park, most jön a főattrakció - szólt oda nekem Louis, egy levakarhatatlan vigyor kíséretében. 

A főattrakció annyit takart, hogy a buli végén kiválasztják a legjobb sztriptíztáncost, aki kiszúr magának egy szerencsés potenciális jelöltet, és egy tánc keretein belül akár bármi megtörténhet kettejük között. Ezt mindig izgatottan vártam, mert jobbnál jobb csajok sorakoztak fel mindig, ráadásul nem mindennapi rúd mutatványokkal.

- A csaj már előre téged választott - súgta oda nekem Louis, majd leültetett egy karfás fotelba, ami a kiválasztottak kijelölt helye volt. Egy hatalmas vigyorral a képemen ültem, és vártam a csodámat. Képfoszlányként még elkaptam, ahogy Harryék szinte egy emberré olvadtak, annyira közel voltak egymáshoz, meg más dolgokat is csináltak. Istenem, ezek a buzik... Utána diadalittasan koccintottak, és felém fordultak mindketten.

Hirtelen két kéz fonódott az arcomra hátulról, ezzel eltakarva előlem a villódzó kilátást. Lassan vezette le a kezeit a mellkasomon, míg el nem érte a nadrágom korcát. Nagyon beindított már ennyitől is, ezért a fejemet hátravetve élveztem a kényeztetését.

- Szia, szépfiú. Látod, megmondtam, hogy újra találkozunk - virsli ujjaival lezongorázott egészen a farkamig, végül megmarkolta.

Nagyon nyeltem, szinte tapintani lehetett a feszültséget, és hallani az összefüggéstelen levegővételeimet. És  egyáltalán nem a gyönyörtől.

- M... Malacka? - kérdeztem a nyilvánvalót, míg ő duruzsolt valamit a fülembe.

Malacka egy olyan lány volt, akinek a nevét sem tudtam, de már az ideköltözésem óta megőrjítem - elmondása szerint. A többiek adták neki ezt a gúnynevet, a testalkata alapján. Finoman fogalmazva, nem a legcsinosabb lány a Földön. Mindig félelemmel töltött el, ha vele találkoztam, mert nem szeretnék abban a gyönyörben főszereplő lenni, amit ő nyújthat. És most már azt is tudom, hogy azok a rohadékok miért vigyorogtak. Előre kitervelték az egészet... Ilyenek az én legjobb barátaim.