Szívritmus csapda - Chanbaek

19 - Olyan íze volt, mint a kudarcnak

Ajánlott zene: Meghan Trainor ft. John Legend - Like I'm Gonna Lose You

Apró fuvallatot éreztem a hátamnál, pajkos gondolatok tömkelegét, miközben egy izmos kar szorított acélerősen. Egyszerűen bámulatos volt őt ennyire közel érezni magamhoz, az érintéseitől pedig szabályosan kirázott a hideg. A tengerparti varázslatos csók után szavak nélkül indultunk el, kitaláltuk egymás gondolatait, a lábunk célirányosan a házunk felé vezetett. Hamar megtaláltuk a harmóniát, Chanyeol átölelt hátulról, én pedig úgy bújtam hozzá, amennyire csak tudtam. A szívem az egyik percben még egyenletesen vert, aztán Chanyeol tetteire egyre gyorsabban és követelőzően, minden idegsejtem azon munkálkodott, hogy ne legyen közöttünk rés, hogy összeérjen minden porcikánk. Sosem gondoltam volna, hogy én egyszer Park Chanyeollal fogom megosztani az ágyam, azt meg pláne nem, hogy egyszer sóvárogni fogok érte, és mindenáron próbálok közelebb férkőzni hozzá. Leheletfinoman simított végig a derekamon, az egyik karját párnaként ajánlotta fel, amit én készségesen elfogadtam. Semmit sem mondtunk egymásnak, én meglepő zavarban voltam, Chanyeol pedig a hajammal játszott, felcsavarta ujjára az apró, sötét tincseket. Ebben a pillanatban azt hittem, hogy nem kapok levegőt. Az emberek általában mohón hajszolják magukat a céljuk elérése érdekében,  időközben észre sem veszik, hogy az élet legnagyszerűbb dolgai néha a legegyszerűbbek. A boldogsághoz nem kell semmiféle méregdrága ajándék, elég hozzá, ha van melletted valaki, aki feltétel nélkül végighallgatja a nap hosszas fáradalmairól tett panaszkodást, aki bizsergetően átölel, aki törődik veled. Ezek az élet legnagyszerűbb dolgai. Nem kell hozzá más, csak a másik közelsége, a lelke. Álmodozáson kaptam magam, aranyban és ezüstben, mint egy homokóra, ami makacsul visszatartja az üvegben csillogó finom port, hogy ne pereghessen tovább.

- És... Milyen érzés? - pár perc gyötört hezitálás után végül feltettem a kérdést, ami azóta foglalkoztatott, mióta megcsókolt.

- Micsoda? 

- Hogy egy fiúval csókolóztál, most pedig vele fekszel ölelkezve.

- Igazából, egyszer, amikor atomrészeg voltam már előfordult. Nem emlékeztem semmire, ezért Harry és Louis mesélték el, hogy egy meleg pasi áldozata lettem, és állítólag még vissza is csókoltam - pajkosan csendült hangja, éreztem a viruló mosolyát, pár másodperc múlva mindketten kuncogtunk. 

Szerettem, amikor a múltjáról mesélt. Ilyenkor úgy éreztem, hogy még közelebb engedett magához. 

- És... ez a dolog köztünk igazi? - félve kérdeztem, remegő lélekkel, talán most aggasztott leginkább a válasza. 

- Igazi!

Ó,  Jézusom. Belesajgott a szívem határozott hangjától, borzasztóan örültem neki, hogy így vélekedett a kapcsolatunkról.

- Most először mondtad ki a nevem. Miért? Mármint eddig miért nem mondtad? 

- Semmi különösebb oka nincs. Aggasztott, hogy nem mondtam? - enyhe pánik színezte hangját egyre közelebbről hallottam, a tarkómat csiklandozta minden egyes légvétele. Beleborzongtam. 

- Nem. De annyira jó érzés volt tőled hallani. 

- Fordulj meg, Baekhyun - gyengéden kérte, én pedig lassan fordultam meg, a tekintetem az övét kereste. 

Amikor belenéztem sötéten izzó szemeibe, teljesen elvesztem. Narancsos lángokat láttam, vágytól perzselő parazsakat, égetett. Nem tudtam gondolkodni. Nem tudtam megszólalni. Ő pedig magához ölelt. Most éreztem teljesen kiterebélyesedni a rögösen felépített kapcsolatunkat. Ez az ölelés tele volt sziklaszilárd figyelemmel, törődéssel, harmatos gyengédséggel, perzselő vággyal. Aztán már csak lustán pislogott, miközben ismételten a hajamat csavargatta ujjai köré. Ezt látszólag nagyon élvezte, de szerintem én még jobban. Halkan felnevetett, majd lejjebb kúszott a keze, már a vállamat szorította gyengéden.