Szívritmus csapda - Chanbaek

20 - Nem gondoltam volna, hogy ennyire fájni fog

Ajánlott zene: Park Jang Hyun ft. Park Hyun Kyu - Love is... (acoustic) 

Úgy éreztem magam, mintha egy kép lennék. Egy kép, ami gyönyörűen tündökölt, azonban egy férfi volt látható a szobában, aki fokozatosan tépte szét a képet. A férfi letépett egy darabot a képi térből, ahol állt. Addig tépte, szakította fel a képi tér darabjait, míg csak a fehérség maradt. Vagy a feketeség. Fekete voltam belülről és kívülről is, sértően marcangolta a szívem a fájdalom vaskarma, összekaristolt, vérzett a lelkem. Egy pillanatra néma sikolyok szakadtak fel belőlem, csak a levegőt éreztem remegni körülöttem, az agyam és a testem most nem volt harmonikus együttlétben, nem azt tettem, amit szerettem volna. Legszívesebben ordítottam volna, számon akartam kérni Chanyeolt, de nem tettem. Félig beletörődő sóhaj kívánkozott ki belőlem, aztán a szobába osontam, mielőtt észrevehette volna. Nem tudtam, hogy mi volt ezzel a célom, igazság szerint egyáltalán nem voltam tudatában, hogy mi történt jelen pillanatban. Azt akartam, hogy csak egy hazugság legyen, hogy ez nem is történt meg. Azt akartam, hogy ne fájjon. Valahogy éreztem, hogy Chanyeol múlt éjjeli szavai nem igaziak. Velem sohasem történtek eget rengető csodák, a szerelem pedig teljes mértékben elkerülte az életem. Kételyekben gazdag, de úgy éreztem, hogy talán nekem is megadatik egyszer az a lehetőség, hogy rájöjjek, milyen is a kapcsolat. Egyszer tanácsot adtam a legjobb barátomnak a sok színlelt szerelmi kapcsolata miatt, persze Jongdae azonnal kontrázott, hogy ő ezt az utat választotta és ki szeretné taposni. Azt mondtam neki, hogy akkor legyen boldogtalan, ha ez boldoggá teszi őt. Megéri a boldogság miatt szenvedni? Hamar elillan a pillanat, ami a boldogsághoz köthető, mint egy pillangó, ellibbenti a szárnyát, aztán már csak az üresség marad. A boldogságot rövid ideig lehet élvezni, a velejárója pedig a kín és szenvedés. Ahol a legtöbb érzés van, ott lesz a legtöbb fájdalom is. 

Tétova léptei súlytalanok voltak, azonban a mélyről jövő sóhaja nyugtalanságot árasztott maga körül. Alvást színleltem, magatehetetlenül ragadtak le sötét pilláim, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nem is tudnám őket kinyitni. Nem éreztem a teste melegét,  viszont a légvételei egyre hangosabbak és vészjóslóak lettek. Észrevétlenül fonódtak körém a karjai, fojtogatónak éreztem. A szívem repedezni kezdett, most borzasztóan rosszul estek az érintései. Csalódottan löktem le magamról a karjait, Chanyeol pedig kényszerített, hogy ránézzek. 

- Valami baj van? - aggódó hangszíne egy pillanatra kizökkentett, szinte elfelejtettem, hogy mit hallottam tőle az előbb.  

- Csak fáradt vagyok. 

Ezek után nem kérdezett semmit, nem ölelt át, nekem pedig megint abban a tudatban kellett elaludnom, hogy a férfi, akibe képes lettem volna beleszeretni, átvert.

Mintha az arcomba sós párát vetett volna egy jeges fuvallat, a tenger feldúlt moraját éreztem háborgó testemben. Chanyeol megint nem volt mellettem amikor felkeltem, ami most egyáltalán nem foglalkoztatott. Viszont a kávéja émelyítő-édes illatát mélyen beszippantottam, de semmilyen késztetést nem éreztem rá, hogy kimenjek a konyhába és bájcsevegjek vele. Minden olyan elcseszettül szar volt... Soha nem gondoltam volna, hogy aki a legnagyobb szívfájdalmat okozta nekem, még kegyelemdöfésként eléri, hogy minden lehetséges érzést tápláljak iránta. Bár most a legkiemelkedőbb az üresség volt. A sötétség. Az ágyban feküdtem, mélyen a gondolataimba gabalyodva. A gubancok nem akartak megszűnni előttem, sokkal inkább még komplikáltabbak lettek, nem tudtam megoldást találni a kialakult helyzetre. Nem akartam látni Chanyeolt, viszont egy zsigeri hang idegesítően azt suttogta a fülembe,  hogy muszáj látnom őt. Ezért nem tettem semmit este, kettős érzések dúltak fel bennem, az egyik részem nem engedett a büszkeségemből, a másik pedig Chanyeol mellett akart maradni. Egyre közelebbről éreztem a kávé illatát, végül pedig megpillantottam Chanyeolt az ajtóban. Egy ránézésre drága nadrágot viselt és egy fehér inget, a fekete haja tökéletesen állt, ő már teljes mértékben készenlétben volt az indulásra.