Szívritmus csapda - Chanbaek

23 - Mindenki megérdemel egy második esélyt

Ajánlott zene: Leroy Sanchez - Hello (Cover)

Kilélegzett közelsége befogadóan terült ajkaimra, aztán olyan érzés volt, mint egy illat. Folyton elillant, ilyenkor nem éreztem a közelségét, vagy a szívemben összeomlott hangos orkáni vihart - megőrjített. Nem engedett el, hamvas bőre végig az enyémhez simult, olykor erősebben szorította a derekam, amire testem önkéntelenül is válaszolt. Ilyenkor újra előjött a csodálatos aromája mélyről jövően. Időközben ívelt ajkai bámulását felváltotta szemeinek izzó ragyogása; csillogott, csak nekem. Észre sem vettem, hogy mikor gyorsult fel a légzésem, amikor pedig közelebb hajolt nem kaptam levegőt. A torkomon már éreztem sűrű könnyeimnek forró zuhogását, ahogy kendőzetlen szellemként járt át a bizonytalanság. Csak a hangos sóhajaira figyeltem egy idő után, talán nem akart ennyire gyengének látszani, de kétségbeesett szorítása elárulta őt. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Annyira szerettem volna, hogy megcsókoljon, mégis erősebb volt a büszkeségem, ami lelkiekben próbálta minden acélt fűzött erejével eltolni maga mellől Chanyeolt. Azonban ő csak erősen szorított, a pillantása olyan volt, mint az óra. A számról szememre vándorolt, majd az államra, az arcom minden szegletét megnézte lassan, végül megint az ajkaimat pásztázta. Nem volt több néhány másodpercnél, mégis időtlennek tűnt, ahogy ölelésünk egyre jelentősebb lett. Chanyeol pedig megmozdult a fejével. Ajka rezdülése remegést váltott ki belőlem, úgy éreztem magam mintha egy szakadék szélén állnék egyensúlyozva. Egyre közelebb és közelebb került hozzám, már szinte hallottam a szívem hangos zakatolását, Chanyeol forró lehelete végigsöpört rajtam minden eddigi tétovázást. Annyira lassan közeledett felém... A szeme kíváncsian tükröződött vissza az enyémbe, puhatolózva várt az engedélyemre, azonban én csak megsemmisülve figyeltem cseresznyepiros ajkait. Teljesen elvesztem. Már majdnem megcsókolt, de ebben a pillanatban elhúztam a fejem. Sziklaként gurult át szívemen az idegesség, a felismerés, hogy mindennél jobban vágytam rá, viszont undorodtam is tőle. Lehorgasztott fejjel és lemondó sóhajjal bomlott szét előttem, azonban gyengéd szorításából továbbra sem engedett.

Magatehetetlenül állt rémesen közel még mindig, légvételei a nyakamat égették. Időközben megint engem bámult, a tekintete még az eddigieknél is letörtebb volt,  homlokát az enyémhez érintette, újra meg akart csókolni. Lehunytam  szemeimet amikor láttam, hogy már szinte nincs köztünk távolság. Apró, harmatgyenge puszit hintett ajkaimra, amibe a szívem beleremegett. Aztán elhúzódott halkan sóhajtva, a homlokunk megint összeért. Halovány mosoly vibrált szája szegletében, hosszú szempillái megrebbentek, én pedig nem bírtam betelni Chanyeol enyhén nyitott ajkainak látványával. Egy pillanatra átfutott a gondolataim között, hogy mi lenne, ha most az egyszer gyengébb lennék a kelleténél, de a kezem önkéntes mozgása máshogy vélekedett. Eltaszítottam Chanyeolt magamtól, majd a kis résnyi helyen kimentettem magam erős karjai szorításából. Szemtől szembe voltunk, csak pár lépésnyire voltam az ajtótól, csak a keserű tekintetét láttam, de muszáj volt erősnek maradnom előtte.

- Elég volt ebből, Chanyeol! Már volt egy tökéletes csókunk, csak hagyjuk így, rohadtul ne tedd tönkre még ezt is - meg sem várva válaszát léptem ki a bejárati ajtón, és az életéből is.

Amint apa házához értem lélegzetvisszafojtva vettem tudomásul, hogy teljesen egyedül voltam, ennek ellenére égett a nappaliban a villany. Le akartam magamról mosni Chanyeol illatát, viszont a szívem rémesen sajgott ha arra gondoltam, hogy megszabadulnék tőle.

* 

Másnap én és Yixing elmentünk a bárba italozni. Chanyeolt egy pillanatra sem tudtam kiűzni a gondolataimból, ami Yixingnek is feltűnt. Feloldódtam a társaságában, ezért félve, de elmondtam neki az érzéseimet. Nem azért, mert megbíztam benne, szimplán muszáj volt elmondanom valakinek, hogy bele ne őrüljek, telefonon pedig nem volt ugyanaz. Hogy ne érezzem magam szánalmasnak, ő is mesélt a volt barátnőjéről és meggyőződése szerint még nem lépett túl rajta, azonban nem tudta, hogy a lány mit akart. Mosolyogva tudatosult bennem, hogy elindultunk a barátság felé.