Hᴀɪᴋʏᴜᴜ!! Bᴏʏғʀɪᴇɴᴅ Sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [HUN] [Kᴇ́ʀᴇ́sᴇᴋ ᴢᴀ́ʀᴠᴀ]

-• (Bébiszitter!)Kuroo x (Gyermek!)Reader •-

-Hai..

-Remélem nem szerelmes ódágat zengtél rólam.-Vigyorodott el, mire a fiatalabbik fiú csak megforgatta a szemeit, unott arckifejezéssel.

-...Nem. És csakis azért meséltem neki rólad, hogy ne kapjon szívrohamot az ijedségtől, mikor ma meglát téged...

-Olyan gonosz vagy.-Biggyesztette le ajkait, majd [Név]-re pillantott, s halvány mosolyra húzta az ajkait, de ez most kissé másabb volt, mint az eddigiek. Ebben ugyanis egy kis zavartság is volt. Fogalmam sem volt róla, hogy hogy bánjon vele-Szia...Nem kell ám félned tőlem.-Leguggolt elé.

-Uhm...-Csak jobban odabújt a bátyja lábához, aki csak sóhajtott.

-[Név], tudod, hogy senki olyanhoz nem vinnélek, akiben nem bíznék meg. Minden rendben lesz...-Megfordult, és kissé hezitálva, s ügyetlenül, de megölelte a kislányt, aki csak bólintva viszonozta azt-Mostmár mennem kell. Mégegyszer kösz. -Biccentett Kenma Kuroo felé, aki csak intett-Majd jövök érted, [Név].

-Hai.

Miután Kenma elment, a fiú esetlenül megvakarta a tarkóját, majd szélesebbre nyitotta a bejárati ajtót, hogy a kábé hat éves kislány bejöhessen mellette-Gyere csak beljebb. Mihez van kedved, mit csináljunk?

A lány erre csak némán körbe-körbetekintett.

-Esetleg kérsz valamit inni...?-Kérdezősködött tovább a fiú, mire [Név] megrázta a fejét.

-Kuroo-san...Igaz, hogy te és a bátyjám ugyanabban a röplabda csapatban vagytok benne?

Ez a kérdés igazán meglepte Kuroot, nem gondolta volna, hogy a gyermek pont ilyesmivel fog előrukkolni. Azonban amint felfogta, hogy válaszolnia is kellene, büszkén kihúzta magát, és hüvelykujjávval magára mutatott.

-Nem csak, hogy ugyanabban a csapatban vagyunk, de annak a bizonyos társaságnak én vagyok a kapitánya!

-Komolyan?-Csillogtak fel a kislány szemei-Kuroo-san, esetleg megtanítana néhány dobásra, vagy ilyesmi? A bátyjám túl lusta hozzá...

-Nem is vártam volna mást Kenmától.-Rázta meg a fejét-Persze, de keresek neked egy kislabdát. Valamit, ami gumiból készült...

///

-Na, [Vezetéknév], készen állsz? Odadobom neked a labdát, te pedig fogadod-Miután megmutatta neki a fogadás legalapabb mozdulatát, kb. három métert hátrébb lépett, és letérdelt, kezében az alig ökölnyi méretű labdával. Nem túl praktikus ehhez az edzéshez, de egy hatévesnek éppen elég.

-Hai!-Felelte elvigyorodva a lány. Immár sokkal nyugodtabb és felszabadultabb volt, s bár néha még meg-megszeppent, amikor a fiú hirtelen csinált valamit, de kezdett barátságosabbá válni.
Kuroo ekkor bólintott, majd koncentrált, és gyengéden a levegőbe dobta a labdát. Figyelt, hogy ne legyen túl magasan, vagy ne legyen túl alacsonyan, ugyanis nem akarta, hogy [Név]-nek akármi baja történjen azzal, hogy hirtelen mondjuk ráesik a fejére a labda, vagy elesik.

Azonban hiába volt ez a kis mérlegelés, mivel a gyermek annyira összpontosított, hogy végül alig egy centit mozdult a helyéről. A labda néhány miliméterrel az egymáshoz tett kezei mellett ért földet, mire [Név] összevonta a szemöldökét.
Kuroo pedig akaratlanul is elnevette magát.

-N-ne nevessen ki, Kuroo-san!-Kérte ki magának kissé felháborodva, majd felszedte a földről a labdát, és odatipegett vele a fiúhoz-Még egyszer!