A remény útja ✔Befejezett

28.《Betépve》

Beléptem a lakásba és egyből a feleségem meleg ölelése fogadott erősen viszonoztam, úgy éreztem ebben az ölelésben minden benne volt rám zuhant az összes fájdalom, amit elnyomtam magamban.

- Sajnálom -súgtam halkan -nem akartalak magadra hagyni - folytattam. -Semmi baj de te jól vagy nagyon aggódtam, többé ne tűnj el így jó. -Linda meghalt. -néztem a szemébe hirtelen elő tört belőlem ez a tény a szeme egyből kikerekedett. -Túl adagolta magát és mi érkeztünk a helyszínre. -halkan beszéltem. -Ez szörnyű soha nem tudtam volna a halálát kívánni - mondta -Nem is kellet önként bele sétált a halálba, kergette saját magát. -Most beszélnem kell a többiekkel el, kell, mondjam nekik is tudniuk, kell erről. -persze-értett egyet. Telefonáltam aztán lepihentünk jobban mondva Kris aludt én csak figyeltem képtelen voltam lehunyni a szemem folyamat előttem volt az arca, ahogy ott feküdt holtan.

- Egy hét is, eltelt végül mi is elmentünk a temetésre de csak messziről figyeltük a hatalmas tömeget az autóban ülve. Tom Mike Liv és én rég nem találkoztunk nem éppen ilyennek képzeltem az újra találkozást, de ez most így hozott össze minket.

- A temetés elteltével kicsit könnyebb lett és ismét a munkára tudtam teljes gőz erővel összpontosítani.

Dick még mindig maga alatt volt főleg miután közölte vele a csaja, hogy az a hajó is elment, hogy elvetesse a magzatot ettől még inkább padlóra került a barátom szóval igen szüksége volt a támogatásra. Ma egyedül dolgoztam egy kisebb ügyön így belefért egy kis kitérő a bárba. A pultnál ültünk én az ásványvizemet kortyolgattam Dick ellentétben, aki elég gyorsan ki ütötte magát. Oly annyira sikeresen, hogy valami idegen csajjal csókolózott Carolina szerencséjére nem volt a bárban Steve meg soha nem árulta volna be, nem volt az a szar keverő típus, pultos létére hivatásos titoktartó volt. Köhögni kezdett gyors lehúzta a pohár tartalmát. -Mi a franc volt ez? -kérdezte a nőtől, de ő nem válaszolt csak nevetett. -Ne aggódj ettől csak jobb lesz. -fogta meg Dick combját majd újra közelített hozzá. -rohadtul állj le hallod. -parancsolt rá lefogta őt a csuklójánál már majdnem közbe léptem, amikor a nő végre eltűnt a fenébe.

- Baszki, ez a hülye picsa, letuszkolta a rágóját a torkomon - mondta kiakadva.

-Ez undorító. -húztam el a szám majd a mobil csörgés hallatszott a zsebemből.

- Már is ott vagyok. -válaszoltam a telefonba majd letettem.

- Na hová megyünk? - kérdezte -Megvakartam a fejem nem voltam benne biztos, hogy jó ötlete magammal cipelni ilyen állapotban de az sem lett volna jó döntés, ha így hagyom magára.

- Bassza meg velem, kell jönnöd, ennyi.

-Rendben -vigyorodott el -Ki az áldozat, lehetek az ügyvédje. -nevetett.

Aggódtam komoly, maradtam, muszáj volt -Nem- válaszoltam határozottan majd elindultunk.

Amíg a helyszínre értünk egyre jobb kedve lett dúdólászott, dobolt a térdén a kezével még a rádiót is fel hangosította teljes hangerőre. Akaratlanul is nevetnem kellet hiába voltam egy ügy kellős közepén.

- Azt a rohadt látod ezt hogy megnőttek - mutatta tenyerét felém és nevetett közben vizsgálta magát. Majd elkomolyodott, és el kezdte kioldani a nadrágját -Jézusom! -mondtam nagy szemekkel teljesen meglepődve majd inkább az utat bámultam.

- Most komolyan előveszed, bár úgy is már láttuk egymás farkát nem érdekes -nevetem.

Bekukkantott a nadrágjába. - Azt a rohadt! - felnevetett majd visszagombolta a nadrágját.

- Mi lesz, ha feláll akkorra farkam lesz, mint a feketéknek - mondta nevetve nagyon nevetett, és lejjebb csúszott az ülésen. Nem bírtam tovább hangosan nevettem egyre erősebben. Nem bírtuk abba hagyni.