8. 《Véletlen》

117 7 0
                                    

- Hogy mit mondtál? -ártatlan, remek nem csak hisztis volt de még egy kislány de még is sokkal több volt benne, mint amit mutatott magából, még soha nem kelltette fel az érdeklődésemet egy nő sem ennyire, de ö most teljesen összezavart mindent, amit eddig tudtam a nőkről most semmissé vált. Gyönyörű volt a szőke fürtjeivel, azok a szemek mindennek értelmet adtak. Sötét volt, a fények összevissza villogtak foltokban árnyékot vetett az arcára. Hirtelen minden Egybemosódott az arca majd meg háromszorozódott az egész nő előttem, összpontosítani próbáltam. De végem volt hatott a pirula amit három órával ezelőtt vettem be.

- Jo Jo ! -Dick át fogta a nyakamat -Boldog újévet öregharcos! -kiabálta vidáman. Meredten álltam csak őt néztem nem érdekelt semmi, erősen próbált el húzni magával ahogy billegett még inkább rontott a helyzetemen hiszen totál ki voltam ütve. Ki szabadultam el lökve a kezét magamról és el indultam kifelé, a drog el homályosította a látásomat, el nyelt az éjszaka. Fel néztem a fekete égboltra, a csillagok közé annyira hideg volt, hogy láttam a párát ahogy a lélegeztem de még sem éreztem, hogy fáztam volna. Már nem tudtam meg mondani mi valóságos és mi nem volt az.

Éreztem ahogy a fény utat tör magának a csukott szemhéjamon át, ezért még jobban összeszorítom nem akartam fel ébredni. -Jó reggelt. -meleg leheletét éreztem a nyakamon. Lassan kinyitottam a szemem semmi nem rémlett abból hogy hogyan sikerült Lindával egy ágyba keverednem. Fel könyököltem hunyorogva néztem körbe.

-Reggeli. -ez a nő még nálam is nagyobb drogos volt. -Mi ez fehér kávé? -mosolyogtam örültem a pornak amit elém tartott a tálcán. -Sokkal jobb - nevetett én egy pillanatig se haboztam szükségem volt rá, egyből fel szívtam a port. Majd hátra döntöttem a fejem és vártam a hatást ahogy szétáramlik a testemben eufórikus érzést keltett. Most még inkább el felejtettem mindent, imádtam ezt csak lebegtem könnyedén, és csak hallgattam a szívverésemet. A következő pillanatban a vízsugarát élveztem a bőrömön a zuhany alatt.

Igazi rock sztárnak éreztem magam ez igen komoly anyag volt amit most az ereimben volt. Fekete napszemüvegben és a fekete bőrdzsekiben mentem a szálloda folyóson Linda után. A szálloda bejárójánál egy limuzin várt minket Hűha mikor lettünk ennyire sikeresek, hogy ezt megengedhettük magunknak. Liv ki tárta az ajtót előttem kedves mosollyal üdvözölt, az autóban ültek mindhárman ettől megnyugodtam, hogy a barátaim velem voltak ettől újra a földön jártam.

- Szóval akkor meg kell beszéljük a következő fél évi turnét ugyan is most az következik. -figyeltem Lindát ahogy fel vázolta a terveit. Közben el kalandoztam az ablakon kifelé nézve és fel fogtam hogy már vagy egy hónapja nem jártunk itthon Chicagóban. Hiányzott jó volt újra itt lenni. Az egyik kedvenc reggeliző helyemen ültünk Tom és Mike falták az ételt annyira egyértelmű volt hogy be voltak szíva. Liv előkelően itta a reggeli kávéját. Ezt mindig csodáltam benne, hogy képes kontrollt tartani, méltóság teljes volt soha nem láttam még, hogy túlzásba vitte volna velünk ellentétben. Nekem semmi étvágyam nem volt de ezt teljesen normális a hülye drogosoknál. Zsibongásra figyeltem fel az asztalunktól nem messze a pultnál három fiatal kiscsaj jókedvűen nevetgélt. -Siessetek már le fogunk késni!- mondta az egyik lány én csak mosolyogtam miközben őket néztem jókedvűek voltak tele élettel, célokkal én soha nem voltam ilyen még akkor se amikor Jeff segítő kezet nyújtott.

- Kristine. -ez a név annyira ismerős volt fura érzést keltett bennem fogalmam sem volt miért. De aztán megláttam hosszú szőke haját és el áraszottak az emlékek mint valami gyors vonat cikáztak a fejemben. Ez ö Daesy unokahúga a hisztis szőke. Most még Gyönyörűbb volt ahogy rá sütött a nap egyszerűen tökéletes. Rohadt életbe. A gyomrom összeszűkült de nem az éhségtől ez most valami más volt nem tudom mi a fene ütött belém. -Ki megyek rágyújtok! -fel álltam a székemből és ki mentem a bejárattól nem messze álltam meg a fal mellet. -Te ez nem Johnny Walsh -súgta az egyik lány a barátnőjének. nem sokkal utánam ök is ki jöttek - De pontosan ő az! -közelebb lépett a szöszi hozzám. -Hello. -üdvözöltem. - a tenyere az arcomon csattant -Viszlát! -a többiek le döbbenve néztek rá és gyorsan el szaladtak onnan mindhárman. Időm se volt reagálni annyira gyorsan történt minden és nem értettem miért kaptam most ezt, rágyújtottam a cigimre egy jó nagy baromnak éreztem magam. aztán be villant. Kurva élet az esküvőn csókolóztam vele, egyre erősebbek lettek az emlékek a fejemben. Nem is akárhogyan csókoltam ezt a lányt. Széles mosoly lett az arcomon élveztem az emlékeimet és most már értettem a pofont is valószínűleg nem voltam ezzel az érzéssel egyedül, hogy felkavart a látványa.

- Bele ugrottunk a mély vízbe meg kezdtük a turnét, a megyén belül utazgatunk Linda még egy buszt is be szerzet a turnéra nagyon tetszett,ami már kevésbé az az hogy sofőrünk is volt de végül is belenyugodtam hiszen ha nem akarunk meghalni józan sofőrre volt szűkségünk. Már azt hittem lassan ki ismerem Lindát ez alatt a pár év alatt de mindig tudott meglepetést okozni. Meg váratott minket már vagy fél óra is eltelt mire meg érkezett de nem egyedül jött. -Bocsánat a késésért de nem volt könnyű össze hozni de sikerült. -magyarázkodott. -feszülten figyeltük most éppen mivel fog lenyűgözni minket vagy éppen az ellenkezője.

-Be mutatom nektek Kristine Chamberst. -nem hittem a szememnek ilyen nincs. -rá fagyott a mosoly az arcára akár csak nekem. - egyetemi hallgató és szeretne interjút készíteni, cikket írni az első turnénkról. Egy hetet fog velünk tölteni. -Linda szeme csillogott az örömtől. Velem ellentétben azt hittem fel robbanok az idegtől pont ö, mi a fene ez az egész nem értettem semmit. Mindenki kedvesen üdvözölte és fejet hajtottunk Linda örült ötlete előtt. -Gondolom Johnny-t nem kell be mutatnom neked. -mosolygót Linda rám nézve. -Nem az biztos -fintorgott a hisztis csaj. Bólogattam és mélyen a szemébe néztem.

-Milyen kicsi a világ nem? - Linda vett egy mély levegőt nagyon fel volt pörögve de ezt nem csak az egyszerű öröm okozta nála az biztos. -Ö Steve sógornője tudod Johnny a barátod akit úgy imádsz. -erőltetetten mosolyogtam Lindára, mint aki nagyon élvezi ezt a véletlen egybeesésest.

A remény útja ✔BefejezettWhere stories live. Discover now