A remény útja ✔Befejezett

12. 《Álom》

Hosszú perceknek éreztem a csendet ami körbe vett minket csak bámultam magam elé és nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. -Jó lenne,ha most már te is mondanál valamit. - idegesen fel néztem egyenesen a szemébe legszívesebben meg fojtottam volna. -Mit akarsz mit mondjak,én nem szeretlek! -fel álltam a székből határozottan és az ágy felé léptem.

- Ugye tudod, hogy elvetéltem. -fenyegető volt a hangja. -Igen és azt is tudom, hogy nem én csináltam neked, hanem a volt férjed gondolom. - a szája nyitva volt erre egyáltalán nem számított ledöbbent. Teljesen más voltam ezen nem csak ö lepődött, meg hanem számomra is új volt, hogy kiálltam magamért. Bár egyre jobban hiányzott az ,hogy elmeneküljek a valóságtól és ebben Linda volt a legjobb partner de most sokkal jobban éreztem magam Krisel és ez volt a legfontosabb számomra. Az összes gondolatom körülötte forgott alig vártam, hogy újra lássam. -kinyílt az ajtó -Bejöhetek. -mondta halkan Gevin -a szekrényhez lépett, ami Linda ágya mellet volt óvatosan letette a virágokat majd rá nézett. A tekintette mindent elárult az érzéseiről, még mindig szerette Lindát ezt eddig soha se vettem észre. Néhány alkalommal, találkoztunk futólag, de csak most láttam tisztán a dolgokat.

- Szia Johnny -kedvesen üdvözölt -bólintottam -Most jobb ha magatokra hagylak.

- Erre semmi szükség most nem mehetsz el .-félelem volt a szemében elvesztette az irányítást a dolgok felett és ezt utálta. Kételyek közt hagytam ettől elbizonytalanodott.

- Pihenésre van szükséged, és különben is nem sokára fellépésünk lesz ne aggódj minden rendben lesz. Ki siettem a szobából elmenekültem onnan nagyon gyorsan.

- Ebbe az illúzióra épülő világban nehéz volt meg találni önmagam előtte se találtam a helyemet de amióta meg ismertem Lindát és sikeres zenészek lettünk csak sodródtam az árral és az ami igazán számított arra most jöttem rá. Miközben kifelé bámultam a taxi ablakán kellemes érzés kerített a hatalmába Nagyapám szavai jutottak az eszembe rég nem gondoltam rá vagy is inkább nem mertem mert fájt a hiánya, de most elég erős voltam hozzá hogy, emlékezek rá.

- Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

Aztán visszarántott a fájdalmas valóság lenéztem a kezemre ,ami remegett ettől megrémültem eddig bírta a testem a most már látszatta is volt a függőségemnek. A fejem is fájni kezdet és szédültem szükségem volt valamire, hogy enyhítse ezeket a tüneteket nem bírtam el viselni nagyon frusztrált. Azonnal a szállodai szobámba rohantam miután ki szálltam a taxiból egyre jobban fel erősödtek az elvonás tünetei. Az éjjeli szekrényben találtam néhány színes pirulát gondolkodás nélkül a számba vettem és leöblítettem a maradék whiskeyvel ami még az üveg alján maradt. Szétáradt a testemben már is sokkal könnyebb volt minden hátra hajtottam a fejemet és elnyúltam az ágyon és csak bámultam a fehér plafont és elmerültem benne csobbantam a fehér tengerbe. -Johnny! -üvöltötte valaki a nevem és dörömbölt az ajtón. -Johnny . -ismételte hangosabban -nyissd már ki ezt a rohadt ajtót. -hirtelen felültem az ágyon és nem tudtam hol vagyok nagy nehezen lábra álltam és a hang irányába indultam majd az ajtóhoz értem amit kitartóan ütöttek. Elfordítottam a zárat az utolsó pillanatban sikerült el hajolnom az ajtó csapás elől Tom majdnem rám esett ahogy kivágódót az ajtó. -Basszus hogy nézel ki? - kábán mosolyogtam rá -Azt mondta, hogy jóképű vagyok. - motyogtam és hangosan nevettem. -Mi van veled -nevetett - Oh basszus már látom, de szerencséd van, hogy én találtam rád és nem a kis szöszi. - Gyere ülj le. -az ágyra ültünk és szuper gyorsasággal kreált egy kokszsávot az asztalon. Nem sűrűn igényeltem ezt a fehérport de most nem ellenkeztem szükség volt rá .Ezt utáltam benne leginkább ahogy az orromba került égetett -Rohadj meg mi ez a szar nagyon erős! -összeszorítottam a szemem.