A remény útja ✔Befejezett

11. 《Titok》

Az ölelése elkábított, édes csókja megőrjített, olyan érzésem volt mintha mindig is ismertem volna. A hangja elképesztő volt ahogy próbálta visszafogni mint aki szégyellte, azt hogy belekóstolt a gyönyörbe. Minden porcikámmal akartam őt előttem volt a gyönyörű meztelen teste amit ma reggel láttam és sejtettem, hogy én voltam az egyetlen férfi akinek ebbe része lehetett. Hirtelen ellökött magától és levegő után kapkodott közben az ingemet szorította.

-Te láttál meztelenül. -ezen elmosolyodtam. -Ezt nem hiszem el. -folytatta és be pánikolt az ajka megremegett. - Életemben nem láttam még ilyen gyönyörűséget, mint te vagy. -próbáltam nyugtatni, még engem is meglepett az őszinteségem de tényleg így gondoltam. - elnevette magát az alkohol hatására érzelmei hullámoztak amit én nagyon jól kezeltem, ha nem róla lett volna szó már rég ott hagytam volna. Fölemeltem az állát, hogy megcsókolhassam az ajkát. Lassan, gyötrelmesen lassan csókoltam, ettől teljesen elolvadt a karjaimban, erősen szorítottam őt a testünk összeért teljesen elgyengültem, éreztem a tökéletes domborulatát akartam belőle még képtelen voltam csillapítani a vágyamat. -Annyira akarlak. -mélyen a szemébe néztem. Az álla leesett és hangosan felsóhajtott tudtam, hogy ezzel a vággyal nem voltam egyedül. -Még nem ért hozzám senki előtted. -súgta fájdalmasan - behunytam a szemem. -Tudtam- mondtam halkan ettől még inkább kikészültem egy érintetlen lány aki csak az enyém. -Ennyire látszik? -végig simítottam az arcát amitől hosszan pislogott. -Mi van velem? -kábán mosolyogtam végem volt úgy éreztem felperzsel ez a szenvedély. -Semmi csak beleszerettél egy rossz fiúba. - És ez annyira rossz -egyszerre nevettünk. -Ennél már nem lehet rosszabb csak annyi, hogy én is beléd szerettem. - Johnny -súgta csodálkozó tekintettel a szeme mindent elárult az enyém lett a lelke. -úgy éreztem magam mint akit fejbe vágtak, szédültem a szívem kiugrott a helyéről szinte hallottam a szívverésemet. Életemben először éreztem azt hogy, van valaki akit féltek és meghalnék érte bármikor. -Azt hiszem nem bírom tovább bepisilek. -összeszorította a combját. -A fenébe. -mosolyogtam rá és segítettem neki elmenni az ajtóig besietett a mosdóba.

-A fenébe Johnny! -tört rám a sötét folyóson Liv. -Baj van? -Linda ide jött téged keress, már fél órája tartottam vissza elszívtunk vagy egy doboz cigit. -Basszus -járkálni kezdtem fel alá. -Erre most nincs idő menj már az asztalhoz, ott van. -Vigyázz rá, a mosdóban van várd meg és vidd a szállodába most jobb, ha nem találkoznak. -Johnny mi történt? -kikerekedett a szeme aggódott, hiszen ismert. -Semmi, bonyolult csak tedd, amit mondtam.-mutattam felé - bólogatott. Vettem egy mély lélegzett és elindultam a folyóson. Össze voltam zavarodva, megijesztett az a tudat, hogy ezt nem tudom irányítani ezt a szívem teszi visszafordíthatatlan. Csak is ő járt a fejemben éreztem az illatát a ruhámon az ajka izét a számban. Mekkora idióta vagyok. -összevontam a szemöldökömet amint megpillantottam Lindát nem volt valami jó passzban, sőt. -Szia. -megfogtam a szék támláját. -rám mosolygót -Azt hiszem nem vagyok jól. -ennyit még ki tudott mondani mielőtt elájult és lezuhant a székről az utolsó pillanatban elkaptam. -hívjon valaki egy mentőt! -üvöltöttem.

Ilyen állapotban még soha nem láttam őt ez nem jelentett valami jót. Idegesítő egy nőszemély volt, akaratos, és önző de azért rosszat nem kívántam neki főleg nem ezt. Aggódtam, tehetetlennek éreztem magam és közben egy szemétnek is. A testem ott volt Lindával a mentőben de a lelkem Kris-sel maradt még mindig a hatása alatt voltam. Nagyon hamar elértük a korházat a szirénázó mentő sebesen száguldott. Megérkeztünk azonnal betolták az épületbe én oda kint vártam és hívtam Livet. Már az ötödik cigarettámat gyújtottam meg amire Liv megérkezett. -Jól van, mondott valamit? -bombáztam a kérdéseimmel furán nézett rám.

-Figyelj a Csipkerózsikád az igazak álmát alussza, ne aggódj, a drog királynő hogy van? -Vicces vagy de, ezt nem most kéne.

-Igazad van.