A remény útja ✔Befejezett

7.《Bűntelen》

Korán reggel ki mentem a tóhoz, nem is emlékszem mikor jártam itt utoljára,sok minden kavargott bennem legfőképpen az ami Linda és köztem történt.

Nem tudtam mi lesz most olyan sebesen távozott erre a fontos üzleti útra.

Remélhetem ,hogy mikor vissza tér ott folytatjuk ahol abba hagytuk és nem fog közénk állni ez a dolog'. Bizsergést éreztem a fejemben, és szédültem lassú léptekkel sétáltam tovább. Egy sötét alak jelent meg előttem az arca elmosódott a kapuzni alatt. Mellkasomban fájdalmat éreztem nem kaptam levegőt. -Johnny! -mély hangja félelmetes volt és közelített felém teljesen le fagytam. Ő nem Bennington mondogattam magamnak hangosan.

Aztán a férfi el futott mellettem, rémisztő volt,hogy milyen erős volt a képzelet.

Le kellet üljek a járda szélére. Két kézzel fogtam a fejem és mélyeket lélegeztem próbáltam le nyugodni. Ez az utó hatás másnaposság és a tisztulás mellékhatása.

Úgy éreztem el kell tűnjek onnan, sietve kerestem egy taxit a közelben és haza mentem a bérelt lakásba. Néhány altató segített ,hogy mély álomba merüljek.

Már sötét volt amikor fel ébredtem aztán kapkodva be értem a stúdióba.

- Johnny mi a fene van haver , hol a fenében voltál? -kérdezte aggódva Tom

-Sajnálom itt vagyok. -Üdvözöltem mindenkit aztán játszani kezdtem a gitáromon amitől már is jobban lettem. Néhány óra múlva úgy döntöttem szünetet tartok. Elindultam kifelé az épületből és hívtam Dicket aki azt ígérte, hogy meglátogat a stúdióban, de még mindig nem ért ide és most a telefont se vette fel. De aztán a sötét folyós végén, felismertem őt.

Nehezen jövök zavarba de most sikerült, nem hittem el, hogy ez a szégyentelen a stúdió épületében a balcony-n dugja a legjobb barátnőmet.

Ennek semmi se számít, gyors léptékkel haladtam tovább, a bejárathoz értem és azonnal rá gyújtottam.

Ez szép mondhatom Liv-ről nem gondoltam volna, hogy ö is bedől ennek a nő falónak . Kínos csend vett körbe minket ahogy kilépetek az ajtón.

Ott álltunk egy sorba egymás mellet és némán szívtuk a füstöt az arcunkba.

-Szép a kíllátás? -törtem meg a csendet végül Meredten bámultam előre továbbra is.

-Liv kuncogott mint egy kislány. Rá néztem Dick-re csak még inkább dühös lettem az öntelt vigyorától. Liv el dobta a cigit és vissza indult -Persze nevess csak mi mást tehetnél ezek után! -kiabáltam Liv után aki nagy mosollyal az arcán be ment.

-Nyugi már Johnny mi van te vagy az apja vagy micsoda? -az arcán még mindig ott volt az öntelt vigyor. -Pont őt? -mutattam felé -Igazán kihagyhattad volna! -összefontam a karom és majd fel robbantam az idegtől.

-Basszus bejön a csaj?
- azt hittem csak barátok vagytok.

-Most már mindegy meg kaptad és kész csak nem akarom ,hogy szenvedjen ennyi érted.

-Neki is jó volt bazd meg! -fel nevetett hangosan úgy éreztem mindjárt be verem a képét de ö még is csak a legjobb barátom volt de hát egy mocskos állat akinek senki se számít kényszeres nő basszó.

Este hátra lévő részét az én lakásomon töltöttük. Többiek bent buliztak Liv és én csendben át adtuk magunkat a szokásos adagnak jó volt ellazulni, behunytam a szemem egy pillanatra.

-Szerinted azonnal meghalnék? - lassan kinyílt a szemem kissé elmosódott a kép előttem.

-Liv te normális vagy! - de aztán mint akit hideg vizel le öntöttek mintha ki józanodtam volna, fel ugrottam a székből azonnal megfogtam öt és le vettem a párkányról. Hangosan nevetett az arcomba, én még mindig szorosan fogtam nagyon megijedtem egy rossz mozdulat és lezuhant volna.