A remény útja ✔Befejezett

22.《Az igazság pillanata》

Mielőtt bármi mást mondhattam volna, Kris a legjobbkor időzített.

- Na éppen jó időben érkeztél minden kész, vár a vacsora. Feltételeztem, hogy Jeff ugyan abban a cipőben járt, mint én ugyan úgy lesokkolt és nem tudott megszólalni. Szokták mondani, soha nem mond, hogy soha ezt pontosan így éltem meg.

- A feleségem apja az az ember volt, aki megmentett engem gyerekkoromban, akinek köszönhetem az életem és én hálából elfordultam tőle a drogokat és az önpusztítótó életet választottam és mind ezek után még feleségül vettem a lányát, nem is tudom ez így első benyomásra nem tűnt valami jónak, ahogyan a fejemben fel vázoltam a dolgokat. Egy pillanatig láttam, rajta ahogy hezitál be, engedjen e, vagy sem de végül meg tette.

- Leültünk az asztalhoz, hihetetlen volt vele egy helyiségben lenni egy ilyen helyzetben, még soha nem éreztem magam ennyire elveszettnek az ő lánya volt a gyengém, az életem és neki erről fogalma sem volt.

- Volt egy közös pontunk, egy ember, aki összekötött minket abban a tíz évben, amíg apáskodott felettem soha nem engedett a családja közelébe. És most meg tette akarata ellenére beengedett a házába, a magánéletébe.

- A feleségem annyira boldog volt, hogy észre se vette hogy el maradt a bemutatkozás helyette feszültség volt. Alig mertem rá nézni, de amikor néha meg tettem sugárzott belőle az öröm fogalma sem volt arról, hogy, ismertem az apját.

- Szóval. -kezdte mély lélegzetet vett -Apa ö Johnny Walsh a barátom -vigyorgott, mintha muszáj lett volna. Rezzenéstelen arccal ültem és vártam mind végig komolyan, néztem Jeffre aki egyenesen a szemembe nézett közben méregetett. Ebből azonnal tudtam, hogy ez semmi jót nem jelent a számomra. -Apa! -szolt erélyesebben -Itt vagy? -folytatta.

- Persze kislányom. -hangsúlyozta ki és közben mind végig az én szemembe nézett.

- És mióta vagytok ti együtt pontosan?

- -Először is tudnod kell, hogy féltem neked elmondani, hogy van barátom, mert meg beszéltük, hogy amíg nem fejezem be az egyetemet nincs fiú. De én meg szegtem ezt a szabályt. Alig hallottam Kris hangját feltörtek bennem az emlékek, és leginkább azt próbáltam megérteni, hogy még is hogy a fenébe lehettem ekkora szerencsétlen, hogy éppen a Rendőr főnők lányát vettem feleségül annak az embernek a lányát, aki mindent tudott rólam, és aki fel adta a harcot, hogy meg mentsen és lemondott rólam teljesen jogosan. De még is meg mentett újra de most nem ő hanem az egyetlen lánya.

- Elég régóta. -Kris hangja bizonytalanná vált. -na jó ebből elég! -Hirtelen fel állt a székből és a konyha pulthoz sietett ahol meg támaszkodott így csak a háta látszódott. Egymásra néztünk - Kris feszülté vált aggódott. -Apa jól vagy? -fordult felé.

- Nem egyáltalán nem! -ránk nézett. -Ezt az estét egyáltalán nem így terveztem, erre még a legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy majd ez vár rám. -fájdalmasan őszinte volt.

- Ezt, még is hogy érted, semmi rosszat nem tettem apa. -fel állt a székből és tett pár lépést az apja felé. egy pillanatra lenéztem a tányéromra és az érintetlen steak szeletet bámultam. Erős hányinger kerített a hatalmába, most tetőzött ez a stressz bennem.

- Fogalmad sincsen, mibe keveredtél lányom! -Jeff szava szíven ütött úgy rendesen.

- Tudom és megértem, hogy ez nem egyszerű neked apa de én szerelmes lettem és lassan egy éve tart a kapcsolatunk. -hosszan behunytam a szemem, ahogy Kris ezt kimondta egyszerre volt csodálatos és fájdalmas érzés.