A remény útja ✔Befejezett

16.《Te&Én》

Szorongtam ideges voltam el fogott ez a belső stressz, ami uralta a testem főleg a végtagjaimban erősödött fel de, most összekellet, kellet szedjem magam. Végig tudom csinálni senki, és semmi nem állíthat meg ezen a napon. Mondogattam magamnak.

- Mindennap meg küzdöttem a belső démonjaimmal lassan meg tanultam együtt élni velük de amióta őt megismertem nem voltam egyedül többé. Erőt adott, hogy küzdjek érte, és önmagamért, mert ha a felszínen tudok maradni az is sokat számít eddig hagytam, hogy süllyedjek a mélybe ,de most képes voltam fent maradni és mellette akár képes voltam az árral szemben úszni. Gyötört a lelkiismeret, hogy csak egy órát hagytam neki arra, hogy felkészüljön élete legfontosabb napjára. Soha nem hittem a házasságban de ő rá ébresztet arra, hogy mekkora értéke van annak, ha két ember összeköti életét egymással. Ez egy nagy felelősség, egy életen át.

- Izzadt a tenyerem, féltem és boldog voltam egyszerre fura érzés volt.

- Kiléptem a helyiségből majd a pap mellé álltam, mint aki nagyon tudja mit is csinált.

Aztán szó szerint elakadta a lélegzetem, amikor megláttam amint belépett az ajtón.

Tökéletes ruhát választott kiemelte a személyiségét, jól tükrözte a lelkét. Hófehér szín kiemelte gyönyörű csillogó haját, és a kék szemét. Hibátlan volt csodálatos nő.

A világ legszerencsésebb férfijának éreztem magamat, hogy ez az ártatlan lány megtanította milyen az ha valakit önzetlenül és tiszta szívből szeret az ember. Rajta kívül minden elhomályosult körültem csak öt láttam végig a szemébe néztem ahogy lépkedett felém. Remegő kezünk összefonódott ez által még jobban tudatosult bennem, hogy életem legfontosabb és legjobb döntését hoztam meg ezen a napon.

Mindketten annyira idegesek, és boldogok voltunk, hogy lehetetlennek tűnt egy helyben maradnunk. Erősen szorítat a kezemet nagyon izgult az arca kipirult és biztos voltam bennem hogy a szíve ugyan abban az ütemben zakatol mint az enyém. A tiszteletes bele kezdett de én képtelen voltam figyelni alig hallottam a szavát. Ahogy rám pillantott a jövendőbeli feleségem elvesztem a szeméből áradó őszinteségben, és a tiszta szerelmében, amiért én bármire képes lettem volna, hogy megvédjem. Nem tudtam betelni a szépségével, végig mértem tetőtől talpig. Alig vártam, hogy az enyém lehessen olyan volt az egész mint valami álom. Tudtam, hogy ezzel el engedtem a múltam és elindult a jövöm és ö lesz az én társam az én mindenem. Soha nem akartam fel ébredni ebből az álomból és miután férj és feleségnek nyilvánítottak minket nem bírtam betelni a csókjával, a feleségem csókjával. Erősen szorítottam magamhoz és közben szenvedélyesen csókoltam úgy éreztem enyém a világ összes boldogsága. Villantak a vakuk de még azok kedvéért sem voltam hajlandó el szakadni tőle. éreztem, ahogy kiszabadult karjaimból és gyengéden el tolt magától nevetnem kellet. Áradt belőle a boldogság gyönyörűbb volt mint valaha. Aztán egy kép erejéig mosolyogtam, boldog voltam kurvára boldog.

A karomba kaptam a feleségemet, pár perc alatt át szeltük a szálloda folyósát és egyáltalán nem törődtünk azzal hogy az emberek bámulnak sőt még élveztük is a közönséget. Nem éreztem semmit a boldogságon kívül csak ezt a határtalan érzést. Úgy éreztem száz kilométerig tudnám cipelni a feleségemet. Miután átemeltem a küszöbön bevittem a szobába, és leeresztettem, hogy megálljon az ágy lábánál. Szemeztünk egymással közben megremegett a belsőm ahogy rám nézett egyszerűen tökéletes volt alig vártam, hogy újra az enyém legyen bár ismertem minden egyes porcikáját ami csak az enyém volt de,

Megérinteni, és megízlelni annak a nőnek a bőrét, aki most már a feleségem, ez teljesen új meglátásba helyezett mindent. Olyan izgalmat éreztem, amilyet eddig soha. -Boldog vagy? -kérdeztem halkan közben óvatosan, lépkedtem felé. -Igen , nagyon -ezzel a mondattal el csitult ahogy lágyan érintettem az ajkát az enyémmel. Bár nem rég adtam nekem azt, amit egy kincsnek éreztem, hogy ez enyém lehetett, hogy előttem még senki nem érintette meg ,de most még is ideges voltam sokkal idegesebb, mint amikor oda adta magát nekem először.