A remény útja ✔Befejezett

3.《 Eső》

A fejemben káosz uralkodott tombolt a lelkem harcoltam magammal. Még az időjárás is rám volt hangolva hűen tükrözte az állapotomat,borús nyári zápor zuhatag, fut a felhő mintha kergetnék én csak bámultam az eget minta aki választ vár.

Egy jelet,hogy most merre hogyan tovább. A szemem résnyíre szűkült ahogy az eső cseppek mosták az arcom. Alig láttam valamit a járdából olyan volt mint ha az eső nem is oda fentről érkezne hanem a betonból tört volna fel. Úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem fordult a lelkemig hatolt ez az üresség, és egyszer csak Bumm ez mind megszűnt hatot a szer szét áramlott a testemben és a lelkemben könnyűnek éreztem magam csak egy szempillantás és vége, ennyi volt viszlát gond Kösz Flyn cimbora te mindig tudod mikor mire van szükségem. Úgy éreztem vissza kaptam a szárnyam, kellemes dallam szólt az utcán mintha mindenki táncra perdült volna mint egy nagy család összetartoztunk. Egyre erősebb és erősebb lettem úgy éreztem magam ,hogy bármire képes vagyok akár repülni is. Így megindultam hatalmas lendülettel mint a repülőgép a kifutó pályán mielőtt fel szállni készül hatalmas erővel bír és sebességgel pontosan így éreztem magam. „sebesség nő paraméterek rendben" Képes voltam el rugaszkodni a talajtól körülöttem a jelzőfények biztosították az utat mindjárt sikerül fel szállok. Csodálatos sikerült repülők.

-Rohadt életbe te idióta seggfej elment az eszed!

-egy pillanatra olyan volt mintha ki szálltam volna a testemből egy férfi állt az arcomba és üvöltött összehúztam a szemöldököm szinte már fájt a fülsüketítő hangja. De aztán tekintette elhalványult, mintha elpárologna apró porszemként eltűnt. Minden összemosódott előttem.

-Johnny -ismételte a nevem drasztikusan

-Kellj fel vagy ki belezlek te féreg! -összeszorítottam a szemem és reflexszerűen védtem a fejem mindkét kezemmel. Erős ütéseket mért a karomra üvöltöttem a fájdalomtól de ez se hatotta meg csak folytatta.

-Te mocskos kis szarházi majd én meg tanítalak!

-Bennington! -szolt egy éles férfi hang hirtelen abba maradt a mérhetetlen fájdalom Bennington a férfi felé fordult aki az ajtóban állt. Közben ö liheget annyira kimerítette az ütés sorozat. Felismertem Jeff hangját de nem mertem kinyitni a szemem mozdulatlanul feküdtem magzat pózban még mindig védve a fejem. A szívem a torkomban dobogott úgy éreztem magam mintha betonba öntötték volna a testem a karom jéghideg volt. -nem lesz semmi baj lassan kinyitottam a szemem és egy fehér ruhás nő állt előttem az infúzió csöve lógott az arcába miközben azt állította. -Hol vagyok? -kérdeztem suttogva -Korházban -válaszolt kedvesen a nővér és elment. Alig bírtam mozogni forgattam a szemem,hogy felmérjem a károkat de képtelen voltam meg mozdulni jobban mondva rettegtem, a valóságtól. Behunytam a szemem egy pillanatra. -Önnek balesete volt -a hang irányába fordítottam a fejem lassan fel nyitottam a szemem

-meg kellet műtenünk a karját -folytatta -Szerencsére a műtét jól sikerült így nem érte semmilyen károsodás. -Bent tartjuk egy hét meg figyelésre. -Köszönöm. -válaszoltam rekedtes hangon. Az orvos bólogatott és elment. De ezzel nem ért véget a visít egy öltönyös férfi váltotta fel a dokit aki határozottan, becsukta maga mögött az ajtót. Leült a székre amit közelebb húzott az ágyhoz. -A nevem Dicarlo Dick ügyvéd vagyok! - Nem kösz nem kértem ügyvédet, nem futja rá. -súgtam és bágyadttan és hosszan pislogtam és álomba zuhantam aztán ez a név ragadt meg és ismétlődött a fejemben de nem voltam képes rá, hogy fel dolgozzam az információt.

Képtelenség volt le jönni az anyagról bőven el telt egy hét amire fel fogtam mi is történt pontosan végig homály volt minden olyan volt mint valami rossz álom amiből úgy éreztem soha sem ébredek fel de a valóság még is rosszabb volt.

-Hello éppen el kerültük egymást -nyújtotta felém a kezét ez a férfi aki a garázs ajtó előtt állt.

Ki a fene ez és hogy talált ide pont az én otthonomhoz. -Hello Johnny Walsh. -nyújtottam felé a kezem persze a kézfogásból semmi nem lett mivel mindkét kezem bevolt kötve így csak az újamat érte el. összeráncolta a homlokát és olyan volt mintha le fagyott volna én csak vártam,hogy még is mit akar.

- Dicarlo Dick vagyok! -kezdte el

Basszus ez a név olyan ismerős rémlett valami mintha már ezt egyszer el mondta volna.

- Igen az ügyvéd. -be fejeztem a mondatát

-mit akarsz?

-Igen az vagyok, és az én autóm volt az amivel a zebrán el ütöttelek miközben én szabályosan közlekedtem a zöldlápán -hangsúlyózta ki -ezért vagyok itt, hogy elrendezzük a papírokat.

-Értem -le sütöttem a szemem egy pillanatra majd ismét rá néztem egyenesen a szemébe az arca olyan ismerős volt kétségem támadt már kezdtem el veszíteni a kontrollt a valóság az emlékek és az álmok közt. Miközben én filozofáltam ö csak szárazon le darálta a jogszabályt mintha valami könyvből olvasná fel. Hihetetlen volt hogy ö ezt mind így tudta szinte levegőt sem vett. Én meg alig értettem valamit az egész szövegből.

Szinte a bíróságon éreztem magamat és vártam a végét aminek talán értelme is lesz, miközben én próbáltam ki bogozni az ügyvéd szavait a semmiből két rendőrautó állt meg a garázs előtt a gyomrom összeszűkült semmi jót nem jelent ha ezek fel bukkannak mindig csak keverték  a szart. -Johnny Walsh! -szólított fel az egyik rendőr, aki azonnal hátra húzta a karom és a bilincset próbálta rám

-Nem látod, hogy sebesült vagyok -üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, ahogy a kezemet meg rángatta. -Van más megoldás is -mondta határozottan -elő vett egy hosszabb kötélszerű bilincset, ami igen masszív volt azzal mozgás képtelené tette az amúgy is lebénult kezemet az idióta. -Johnny Walsh letartoztatom súlyos testi sértés, valamint kábítószer birtoklása és használata vádjával. Hosszan behunytam a szemem közben az adrenalin pörgetett rendesen.

Az ügyvéd szemébe néztem határozottan. Aztán bevillant valami.

-Dick! -megdöbbenve néztem öt és nem hittem el hogy a legjobb barátom áll velem szemben

-Úristen! -nyögtem ki és nyeltem egy nagyot légszomjam volt ki száradt a torkom.

 közelebb lépett hozzám -Johnny? - csodálkozott akár csak én.

-Igen én vagyok az New Yorkból -közben a rendőr be tuszkolt az autóba. Mi csak néztük egymást érthetetlenül, közben a rendőr autó el indult és én távolodtam tőle ilyen nincs most találtam meg a legjobb barátom újra és most el veszítem.