A remény útja ✔Befejezett

9. 《Mámor》

Meghúztam magam a busz egyik sötét sarkában jobbnak, láttam, ha inkább nem megyek a közelükbe ennyi nőt egy helyen veszélyes volt. Behunytam a szemem és elmerültem az emlékeimben visszagondoltam a telt ajkára, ami hihetetlenül belém vésődött. Még nem igazán fogtam fel, hogy egy és ugyan az a személy, akire vágytam, és aki itt volt velem a buszon egy egyetemista, aki mit se tud az életről legalább is erről a fajtáról semmit sem. Fél szemmel lestem őt miközben a többiekkel beszélt szuggeráltam az ajkát, amit beszéd közben megnyalt mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam, de legszívesebben oda mentem volna, és újra éreztem volna az ajka édes izét. De kellet valami, amitől lehiggadok egy kurva cigi jól jött, volna. Azonnal ki pattantam az ülésből a busz elejébe siettem, ahol a többiek is voltak, de a busz hirtelen lefékezett hosszan és ő a karjaimban zuhant erősen megtartottam. -Úristen! -mondta. -Csak én vagyok - súgtam. -még mindig az erősen fogtam őt, nem akartam el engedni a közelsége megőrjített. -Vicces. -próbált ki szabadulni. -Jól vagytok? -kérdezte Linda erre azonnal el engedtem őt, és fel egyenesedtem a sofőrhöz mentem.

A többiek fel nevettek ijedségükben -Mindenki jól van? - szólt hátra a sofőr. -Remekül -válaszolt nevetve Tom - Elém jött valami állat. -nézet fel rám a sofőr - összehúztam a szemöldököm miközben erősen, gondolkodtam a nevén. - Tíz perc szünet. -mondta -azonnal leszálltam a buszról és rágyújtottam mélyet beleszíva a cigimbe, behunytam a szemem és próbáltam kikapcsolni. -Jól vagy? -kinyitottam a szemem még mindig a busznak támaszkodva álltam. -Miért, úgy nézzek ki mint aki nincs jól? - emeltem fel a hangom, amin Liv meglepődött -Hű nyugi mi van, mostanában teljesen más lettél valami történt veled? -közelebb lépett kissé, hogy halkabban beszéljen hozzám. -Szerinted ha elmondom, az segít rajtam? - Nem tudom próbáld meg. -összefonta a karját. -te akartad -hosszan beleszívtam a cigimbe mielőtt eldobtam volna. -Az egyik nőt kefélgetem, a másikkal meg csókolóztam.-Liv a szája elé tette a kezét próbálta leplezni a nevetést, ami feltört belőle. -ettől még inkább csak idegesebb lettem. -Te aztán tudod hova kell nyúlni! -ez utal mindkettőnkből kitört a nevetés. Percekből órák lettek, végül elértük a célt a következő városba Wisconsinba.

Együtt vacsoráztunk a szálloda éttermében Linda, ha valamit a fejébe vett maximálisan, teljesítette a feladatát nagyon kedvesen bánt Daesy unokahúgával meglepett de, természetesen ezek után nem is engedtem volna hogy rosszul bánjon vele hiszen Steve az egyik legjobb barátom volt. Az elmúlt két napban Kris mindenkivel összebarátkozott olyan volt mintha kicsit a részünké vált volna mint bandatag. Fellépés után a bárban iszogattunk, eddig mindenkinek sikerült jól kontrolálni a drog függőségét Kristine előtt. -Szóval leginkább azért kezdtem bele ebbe a cikkbe, mert ti vagytok a tökéletes példa a fiatalok számára egy olyan rock banda aki nem használ drogokat. -Liv szájából kispriccelt az ital, ahogy kiköpte. -Bocsánat csak kicsit erős ez a whiskey. -szabadkozott Liv -Linda büszkén mosolygót, mint aki teljesen egyetért Krissel. Tom és Mike pukkadozott a nevetéstől. Hihetetlen ,hogy mennyire naiv volt ez a lány még soha nem találkoztam ennyire tiszta emberrel, mint ő. Ettől még rosszabbul éreztem magam és nehéz volt, hogy a valódi énemet elnyomtam miatta nem sokáig bírtam már a pirulák nélkül. -Ez nagyszerű. - mosolyogtam cinikusan. Több mint egy órája iszogattunk a bárban. -Olyan furán érzem magam -mondta gyenge hangon Kris. Mellette ültem a bárszéken -Mi a baj? -kérdeztem aggódva majd Lindára pillantottam, aki Kris másik oldalán ült és gonoszan elmosolyodott azonnal tudtam, hogy valamit tett az italába. Nagyon dühösen néztem rá ö forgatta a szemét. -Nyugi! -legyintett a kezével az állkapcsom megfeszült azt hittem pofán vágom ezt a nőt. -Biztosan meg ártott az ital. -a hangja gyenge volt és fogta a fejét. -Igen gyanítom. -rá néztem ismét Lindára ennyire, még soha nem haragudtam rá, mérhetetlenül dühös voltam. -Gyere nem lesz semmibaj elkísérlek a szobádba most jobb lesz ha lefekszel. -segítettem neki fel állni ö csak szótlanul bólogatott.