S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_12_

- Nem szeretnék semmit addig amíg le nem nyugszik mindenki és el nem felejtik a témát. - néztem a szemébe a csók végén. Látszott rajta, hogy ez neki nem éppen a megfelelő válasz volt, de egy fintoron kívül semmit sem tett arra, hogy kifejezze a nemtetszését. - Ne vágj már ilyen fejet. - nevettem fel egy kicsit.

- Kurva nehéz eset vagy, ugye? - sóhajtott egy aprót. Komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy kimosom a száját szappannal. Mondjuk nem hiszem, hogy hagyná...

- Részegen dugtunk egy bulin. Mond mi lenne ezek után normális reakció? - tettem fel a kérdést. Ezen még én magam is elgondolkoztam. Ugyanis nem is biztos, hogy van rá legalább egy normális reakció is. Lehet, hogy "véletlen" történt meg az eset, lehet érzelemmentesnek indult, de egy egy éjszakás együttlét is tud érzelmeket kiváltani az emberből. Főleg ha nőből van. Természetünkből adódóan érzékenyebbek vagyunk. Nem tudom eldönteni, hogy ez áldás, vagy átok. Minden esetre nekem is el kell fogadnom, hogy rám is hatása volt a dolognak. Főleg azok után, hogy szerelmet vallott nekem a fiú. Na meg persze az sem volt egy sétagalopp, amit az előbb műveltünk. De valahogy örülök annak, hogy nem csak tanultunk. Amikor a közelemben van alig tudom megállni azt, hogy ne kerüljek hozzá sokkal közelebb. Valami megváltozott akkor este. Mégsem akarom, hogy így legyen. Soha nem is akartam, hogy bármiféle érzelem fűzzön Katsukihoz. Ha okos vagyok akkor ezen még tudok változtatni és nem követek el egy végzetes hibát. - Senki nem tudhat arról ami ma történt. Azt szeretném ha vége lenne ennek az egésznek és senki nem gyártana több elméletet.

- Ne gondold, hogy mindenkinek dicsekedni fogok ezzel. Örülök ha nem kell azzal a sok hülyével beszélnem. - forgatta meg a szemeit. Mosolyra görbült a szám. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy cukkoljam egy kicsit a szőkét.

- Nem úgy volt, hogy magadon kívül mindenki egy idióta? Akkor én mi vagyok? - tudakoltam olyan ártatlan arckifejezéssel, mintha tényleg nem lenne semmi rossz szándékom. Mondjuk "rossz" szándékom nem is volt, csak egyszerűen kíváncsi vagyok a reakcióra.

- Idióta, úgy mint Deku! - vágta rá és férre fordította a fejét. Valahogy szeretem amikor ilyen kérdésekre nem tud válaszolni. Olyan... aranyos.

- Te pedig egy pszichopata barom. - közöltem vele teljesen nyugodtan. Felkészültem a szócsatára, de az nem jött el. Arra számítottam, hogy majd bepöccen miatta, vagy valami, de nem. Morgott egyet, de meg sem mukkant. Szerintem nem akarta elrontani. Tudta nagyon jól, hogy a nemlétező kapcsolatunk alatt igencsak rezeg a léc.

- Mennem kell haza. - szólalt meg egy kis idő után. Erre egy aprót bólintottam.

- Rendben. Kikísérlek. - lépkedtem az ajtóm felé. Meghallottam a lépteit magam mögött, így valószínű, hogy ő is jött utánam. Amint lesétáltunk a lépcsőn ő egyenesen a táskájához ment, majd a cipője felé indult. Gyorsan a lábára kapta és semmit sem mondott, pedig én szerettem volna vele beszélni. Viszont fogalmam sem volt arról, hogy miről is. Ezért csak oda léptem az ajtóhoz és kinyitottam.

- Mikor... Mikor fogsz újra suliba jönni? - kérdezett rá egy halvány pírral az arcán. Ezen muszáj volt elmosolyodnom.

- Jövő héten. - válaszoltam. - Csak nem hiányozni fogok? - vigyorogtam telibe az arcát. Miért csinálom ezt ha közben meg nem is akarom? Vagyis... Fogalmam sincs mit akarok.

- Tch. - cöccögött egyet, majd magához húzott és egy türelmetlen csókot adott az ajkaimra, amivel megint elérte, hogy az egész testem remegni kezdjen.

- Akkor igen? - tettem fel a kérdést. Erre hátat fordított és elindult kifelé.

- Tudod kinek fogsz hiányozni! - vetette oda, majd elindult, kezeit pedig zsebre vágta.

- Hidd el sok mindenkinek! - végig néztem ahogy elsétál a házunk előtt, majd becsuktam az ajtót és felkészültem a többi unalmas napra, amiken valószínűleg már nem fogom látni Bakugou Katsukit.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_