S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_10_

Alig, hogy kimondtam a fiú nevét, ellökte magát a faltól és magához húzott. Jóformán még fel sem fogtam, hogy mi történik, amikor a nyelvét a számba dugta. Először el akartam lökni magamtól, de amikor újra megéreztem heves csókját, ösztönösen viszonoztam. Nem gondolkodtam a tetteim előtt. Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam és szőke hajába túrtam, ezzel össze kócolva az amúgyis rakoncátlan tincseket. Egy jóleső morgás szaladt ki ajkai közül, ami miatt kissé elmosolyodtam. Ezt a reakciómat hamar eltűntette egy újabb csókkal. Szinte levegőhöz sem hagyott jutni. Neki lökött az íróasztalomnak és teljes testével nekem nyomódott. Az emlékek végig pörögtek az elmémben és képtelen voltam a józan gondolkodásra. Közelebb léptem hozzá, így már tényleg minden egyes porcikáját megérezhettem. Egyik keze pólóm alá kalandozott és felsimított az oldalamon. Végig szaladt rajtam a jóleső borzongás és egy kicsit fel is sóhajtottam. Az egész testemet felkorbácsolta a vágy tüze. Nem volt rajtam melltartó, így a fiú kezei közvetlenül a mellemet érintették. Ahogy hozzá ért bekapcsolt a vészriasztóm. A kezét megfoga, lassan kihúztam a pólóm alól. Elhajoltam tőle és a levegőt kapkodva néztem a szemébe. A vörös szempárban a vágy minden fokát fel tudtam fedezni. Nem bírta rólam elszakítani a tekintetét, de ezzel nem volt egyedül. Ahogy a benne kavargó érzésekkel sem. Ugyanis én is akartam. Azt szerettem volna, ha megint megtörténne az, mint akkor. De nem véletlenül húztam fel a határokat és ígértettem meg magammal azt, hogy soha nem lesz több ilyen. Kissé eltoltam magamtól, hogy szabadon kapjak levegőt. Az arcom vörösben pompázott és elég meleg lett körülöttem a levegő. A fiú arcán is egy halvány rózsaszín sáv futott végig. Az, és a kusza tincsei, az égető vörös szempár és a szaporán emelkedő mellkas, mind-mind azt sugallták, hogy legyek hozzájuk közelebb. Olyan közel, hogy még a ruháink se álljanak közénk. Ez pedig baj, nem érezhetek így. Ennek nem szabad megtörténnie!

- Bakugou ez nem helyes. - ráztam meg egy kicsit a fejemet, hogy ezzel nyomatékosítsam a mondatot. - Nem csinálhatjuk ezt. Így is hatalmas botrány lett abból amit a bulin műveltünk. - kezdtem felsorolni az első érvet ami eszembe jutott.

- Tch. Mit érdekel az téged, hogy mit mondanak? - kérdezett rá. Hangjában lehelletnyi idegességet véltem felfedezni. Azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy a mondatom miatt, vagy amiatt, hogy nem engedek neki, netán mind a kettő közre játszik.

- Nem akarok ribanc lenni. Most pedig mindenki annak tart. Tudod milyen szarul esik az, hogy ilyennek állítanak be? - kérdeztem tőle kissé hisztérikusan. Erre elpattant benne valami és össze húzta a szemöldökét.

- Azt hiszed, hogy csak neked szar ez az egész? - emelte meg a hangját. Engem pedig ezzel kergetett az őrületbe. Hogy mer kiabálni velem a saját házamban, azok után amit az előbb tett?

- Ohhh elnézést. - színészkedtem. - Mi bántja őfelsgét ennyire? - a hangom gúnyos volt. Tudtam, hogy ezzel most elvetettem a súlykot. De nem érdekelt. Nem fogom hagyni magamat. Meghúztam a határt. És semmi pénzért sem fogom átlépni azt. Még akkor sem ha vágyok rá.

- Talán azzal bazdmeg, hogy közlöd velem, hogy szeretsz, lefekszünk egymással, aztán pedig úgy kerülsz engem mintha nem is léteznék, közben pedig kiderült, hogy az egészből szarra sem emlékszel, mert úgy leittad magad, mint egy kibaszott alkoholista! - kiabálta bele az arcomba. - Ha pedig ennyire nem kellek neked akkor minek csókolsz vissza? Mi a faszomnak nem küldesz el a fenébe?! - érzékenyen érintette a téma. Ez pedig látszott is rajta. A szavai hallatán kezdtem szégyellni magam. De akkor sem hagyhatom annyiban, hogy így beszéljen velem.

- Részeg voltam oké? Elfogadom, hogy hibáztam. De te meg azt fogadd el, hogy azzal az egy alkalommal vége volt. Vége! - hadonásztam a kezeimmel, hogy hatásosabb legyen.

- Szóval csak arra kellettem, hogy jól megbasszalak, mert elhagyott a köcsög barátod? Tényleg kurva nagy ribanc lehetsz. - húzta egy keserű és gúnyos mosolyra ajkait. - Nem is értem, hogy mégis hogyan... - itt lett elegem.

- Na látod itt egy másik ok amiért ez nem működne. Azért mert te senkit nem tudsz magadon kívül annyira tisztelni, hogy emberszámba vedd! A pofádat azt nagyon tudod jártatni, de egy kis együttérzés sincsen benned! - ekkor vissza vettem a hangerőt. - Értsd meg, hogy semmi jó nem származna kettőnkből. Sokkal jobb lesz, ha egyszerűen elfelejtjük. Neked nem kell egy ribanccal járnod, én pedig nem leszek a figyelem középpontjában. - vontam meg a vállamat, de éreztem, hogy a szemeimet marni kezdik a könnyek. - Viszont ne képzeld te meg azt, hogy csak te akarnád ezt. Azért csókoktalak meg, mert én is akartam. És pont itt van a baj, azzal, hogy akarom. Maradj tőlem távolt... Kérlek. - teltek meg a szemeim könnyel, ahogy kiejtettem a szavakat a számon.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_