S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_27_

Teljesen meglepett az amit mondott. Honnan vehette azt, hogy nem szeretnék vele lenni? Tudom, hogy hülyén hangzik, de úgy érzem, hogy ő az egyetlen fiú az életemben aki komolyabb dolgokat is ki tudott belőlem váltani. Ez a pár hét alatt történt valami, ami miatt egyre jobban vonzódom hozzá. Nem csak testileg, már lelkileg is. Lehetséges ez egyáltalán? Bevallom, hogy belülről lehet egy hatalmas kurva vagyok. Ugyanis elsőnek tényleg csak a teste érdekelt és azért hagytam neki a dolgokat. Az idő múlásával azonban más is bele keveredett a dologba. Ezért is fájt most az amit mondott nekem.

- Eszem ágában sincs szakítani Katsuki. - ráztam meg a fejemet, ezzel nyomatékosítva az állításom. Továbbra is hátradőlve ült és egyáltalán nem vágott olyan fejet, mint aki hisz is nekem. - Komolyan azt  hiszed, hogy hazudok neked? - kérdeztem már-már fájón. Teljesen hidegen hagyta az, hogy a kétségbeesés miatt a sírás kerülget. Előjött belőle a kemény és hitetlen énje. Az amikor csak az ő szava számít, ő a szent, a másik meg biztos, hogy egy szardarab. Itt már mondhatok neki bármit...

- Ha őszinte akarok lenni, akkor igen. - érzelem mentes hangja volt. - Szakított veled az a nyomorék, segg részegre ittad magadat. Aztán meg kihasználtál és reggel úgy ott hagytál mint a szar! Aztán konkrétan az utca közepén is képes lettél volna alám feküdni mert egy büdös kurva vagy, aki csak magával foglalkozik! Utánna kijelented, hogy járjunk. Mégis mi a faszomra kéne gondolnom ezek után?! - vissza akartam vágni. Meg akartam neki mondani, hogy nem beszélhet rólam így. De még sem tettem. Méghozzá azért mert igaza van. Kicseszettül igaza van. Akármelyik oldalról közelítem meg egy önző picsát látok csak magam helyett. Soha nem csináltam még ilyet. Nem az én stílusom az, hogy másokat kihasználjak. Ezt az is bizonyítja, hogy érzelmileg is kötődtem Bakugouhoz, és még kötődök is. De ez már a kutyát sem érdekli. A feje tetejére állítottam a saját életemet alig egy hónap alatt. Majd amikor már kezdett volna jó lenni fogtam magamat és egy újabbat csavartam, hogy az eddig helyre állt dolgok szétesve hulljanak a földre. Tehát egy mesterfokú pusztítást vittem véghez, amiben nem csak én, de a körülöttem lévők is sérültek. Az ember elsőnek azt mondaná, hogy Bakugou Katsuki nem érdemel meg valakit. Én viszont most azt mondom, hogy én nem érdemlem meg azt, hogy egy ilyen fiú szeressen. Eddig azt nem hittem el, hogy képes érzelmeket táplálni mások iránt. Most azt vagyok képtelen felfogni, hogy miért bírta ki eddig melettem?

- .... Azt hittem, hogy örülni fogsz és boldog leszel attól ha a barátnőd leszek. - nyögtem ki egy mondatot folytott hangon. Én tényleg azért tettem meg, hogy neki jó legyen. Aztán pedig azért maradtam, mert nekem is jó volt. Egyszerűen szeretek a társaságában lenni.

- Ö... örültem neki. - mondta alig hallhatóan, arcán pedig egy nagyon halvány pír suhant át. Azt hittem, hogy megbékélt és letudtuk ennyivel, de sajnos nem. - De akkor se fogok mást állítani. - vette vissza magára az álarcot. - Lehet, hogy lehetetlennek hiszed, de... Kibaszottul vannak érzéseim! - emelte meg a hangját. A bűntudat marcangolni kezdett. Hibás vagyok... Hibáztam. Nagyot.

- Sajnálom. - a hangom kezdett síróssá válni, de próbáltam erős maradni. Ebben a helyzetben sajnos nem sokat ér egy sajnálom. Sőt, igazából szinte semmit sem. Főleg, hogy a fiú nem is szereti ha ezt mondják neki. Mert őt ne sajnálja senki semmiért, és hasonló értelmetlen elvek, amiket isten tudja miért talált ki. De ő ilyen. Én pedig szeretem. Olyan vagyok mint a filmekben a nyafogós főhősnő akit mindenki utál és a pasinak ad igazat. Szánalmas, hisztis picsa vagyok. Elfogadom, de azt nem, hogy ezért el kell őt veszítenem, amikor még csak most kezdett el minden jól alakulni.

- Tch. Persze... Menj és beszélgess inkább az exeddel. Randizzatok. - fröcsögte a szavakat gúnyos hangon. A szívem szakadt meg attól, hogy ilyeneket mond, és, hogy ilyennek lát. Nem mondhattam semmit sem. Nem hibáztathotom, hogy ezt mondja. Csak sírni tudnék a saját hülyeségem miatt. Meg szeretném ölelni, hogy a karjai között újra biztonságot lelhessek, de nem lehet, nem tehetem.

- Nem szeretem már Ayatot. - próbáltam javítani a saját helyzetemen. - Tudom, hogy egy olcsó ribanc vagyok, de nem tudok azon kívül mit mondani, hogy tényleg nagyon sajnálom! Nem tudok ellene mit tenni már, de nem szeretnék veszekedni. Csak kérlek, hogy -- kezdtem bele a szánalmas könyérgésembe, ami miatt elsüllyedek szégyenemben. Mielőtt befejezhettem volna félbe szakított.

- Menj haza. - ezt olyan szárazon és ridegen közölte, hogy a hangja egészen távolinak hatott. A meleg cseppek lecsordultak az arcomon. Szánalmasan, megalázva és bűntudattal teli kaptam fel a cuccaimat és szó nélkül indultam útnak.

Hallgatnom kéne a sohára...

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_