S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_19_

Fáradtan sóhajtottam fel és próbáltam a fiú agyával gondolkozni. Többé kevésbé sikerült is ezt megtenni. Amikor elképzeltem a történetet az ő szemszögéből tényleg nem lehetett valami kellemes néhány helyzet. Viszont ezektől függetlenül igazán elkényeztettem szerintem. Pedig egyáltalán nem volt tervben, hogy ilyet teszek.

- Ennek így semmi értelme. Ha együtt is lennénk akkor is féltékeny lennél, nem csak addig leszel az amíg ilyen a helyzet kettőnk között. - osztottam meg vele a gondolataim. Erre mérgesen villantak meg a szemei.

- Hát annak sincsen sok amit te csinálsz. - vágott vissza gúnyos hangon, ami engem nagyon tudott idegesíteni. Ezt pedig szerintem tudta is nagyon jól.

- Miről beszélsz? - értetlenkedtem enyhén felháborodva. Erre letette a telefonját, az egyik lábát felhúzta az ágyra, így teljes testével felém tudott fordulni.

- Arról, hogy engeded, hogy megcsókoljalak. Most feküdtél le velem másodjára. Nem löksz el amikor hozzád érek, de hirtelen bekattan valami és kijelented, hogy "Ezt nem teheted". Aztán mégis megteszed. De nem jönnél össze velem az istenért sem. Mert az olyan kurva más lenne mint ami most van, nem? - beszélt sértett hangon. Ennyit a kedves és nyugodt Bakugouról. Elég komoly hangulat ingadozásai vannak, mondtam már? Elolvas egy ártatlan beszélgetést és elborul az agya. Bár ha bele gondolok ez még nem is olyan vészes, mint amit néha le szokott művelni.

- Hidd el, hogy bajok lennének abból, ha megtudnák mi van köztünk! - emeltem meg a hangomat kissé. Ami a fiúnak egyáltalán nem tetszett. Bár lehet, hogy a mondatommal nem volt kibékülve.

- Szerinted például semmi. - fintorgott. Az álarc mögött azonban mintha szomorú lett volna. Szomorú, azért mert ennyi mindent megengedek, de pont azt nem amit ő szeretne. Pedig én is szeretném. Csak... Érzem, hogy baj lesz belőle. De hiszen már maga az a helyzet is baj volt amikor először kerültünk közel egymáshoz. Akkor most én sem értem, hogy mi a bajom.

- Nem mondtam azt, hogy semmi sincsen köztünk. - tiltakoztam azonnal. Nem nézett ki úgy mint akit megnyugtatott volna ennyi. - Én csak... Félek ettől az egésztől. Érzem, hogy nem helyes amit teszünk. De én is legalább annyira akarom mint te. Csak hát... az egész helyzet olyan furcsa nekem. Most szakítottam a barátommal. A fél iskola ribancnak tart és kavarok egy olyan sráccal akitől jóformán mindenki tart és pár hete még közünk nem volt egymáshoz. Sajnálom, hogy ilyen érthetetlen dolgokat csinálok, de maga a helyzet is teljesen érthetetlen. - hangom kétségbeesést tükrözött és kis mértékben szomorúságot is. A fiút meglepte, hogy ilyen őszintén beszéltem. Nem is igazán tudott rá mit mondani. Tisztában voltam vele, hogy mit érez. Azt is felfogtam nagyjából, hogy velem mi a helyzet. Hiába mondanám, hogy nem akarok semmit sem elsietni. Hiszen már megtörtént minden amit valaki "nem akarna elsietni". Tehát teljesen értelmetlen a dolog. Nekem mégis túl gyors. Ilyen helyzetekben jövök rá arra, hogy valójában mennyire is döntésképtelen tudok lenni, ha valami fontosról van szó. - Neked tényleg ilyen fontos ez az egész? - tettem fel a kérdést halkan. Bakugou elnézett és nem válaszolt rá semmit. Halvány mosoly terült szét az arcomon annak láttán, hogy megint sikerült őt zavarba hozni. Valójában talán ő nem is olyan bonyolult személy mint azt elsőre gondolná az ember. Ő is olyan egyszerű dolgokra vágyik mint bárki más. Elismerés, szeretet és megbecsülés. Szeretne egy célt az életének, ami az, hogy ő legyen az elsőszámú hős. Azon kívül pedig van egy csomó másik kisebb is. Ezek egyike a szeretet. Nehéz elhinni, vagy inkább elfogadni azt, hogy egy olyan embernek mint ő is, lehetnek valódi és őszinte érzései valaki iránt. Akárhogy is boldogsággal tölt el az, hogy én lehetek az a személy akiért küzdeni akar az életben. Nem hiszem, hogy szokványosak lesznek kettőnk között a dolgok, de miért ne adhatnék neki egy esélyt? Végülis jól érzem vele magamat. Például kedvemre hülyülhetek, ami nem idegesíti... jobb esetben. Igazából törődik is velem. Hiszen hiába mondta azt egy pár napja, hogy őt nem érdekli mi van velem, mindig ott volt. A közelemben volt és figyelt arra, hogy mi történik körülöttem. Amikor megbántott nem kiabált velem és hagyott ott. A tőle telhető legjobb módon próbált megnyugtatni. És hatásos volt. Szeretem ha a közelemben van. Biztonságot nyújt és kellemes érzés minden érintése. Az sincs ellenemre amikor a heves csókok közben az ajkaimba harap néha-néha. - Katsuki... - ejtettem ki a fiú keresztnevét, ami miatt egy kicsit megilletődött és nem is igazán értette, hogy miért így szólítom. - Próbáljuk meg. - jelentettem ki félig meddig határozottan.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_