S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_14_

Betartotta a szavát. Egyáltalán nem érdekelte, hogy mit csinálok. Azt hinné az ember, hogy azok után amit leműveltünk együtt nehéz lenne vissza fogni magunkat. Én is ezt hittem. De a fiú olyan szinten levegőnek néz, hogy már azon is elgondolkodtam, hogy a nevemre emlékszik e. Tehát elég rossz volt a helyzet. A hangulatom teljesen elromlott a nap végére és még a hazafelé vezető úton is folytatódott. Ha pedig ez még nem lett volna elég akkor az utánna lévő napon sem érdekeltem. Neki tényleg semmit sem jelent a kötődés, vagy az érzelmek fogalma? Mármint, persze én rontottam el azzal, hogy az ő érzelmeit semmibe vettem. Felfogtam. De akkor most nekem kéne utánna futni? Mert azt kötve hiszem. Ha annyira akarna akkor küzdene. Úgy sem tűri el, hogy valaki legyőzze akármiben. Ha fontos lennék neki akkor nem engedné, hogy az orra elől lopjon el egy másik fiú. Ebbe viszont még nem gondoltam bele akkor amikor vissza utasítottam Todorokit. Most pedig már gáz lenne hozzá is oda menni, hogy mégis jöjjön el velem.

- [Név]. - szólalt meg egy hang. Ahogy hátra fordultam a hozzá tartozó vörös hajú Kirishimát is megláttam. Teljesen úgy nézett ki mint aki gondban van egy kicsit, hogy hogyan is kéne közölnie azt amit szeretne.

- Mond? - küldtem felé egy kedves mosolyt, a szavaimmal pedig inkább kérdeztem.

- Szeretnék veled beszélni... - kezét a tarkójára vezette és azt a felületet kezdte el masszírozni. - ... Bakugouról. - ejtette ki az utolsó szót, ami igencsak vegyes érzelmeket ébresztett fel bennem. Már el akartam utasítani, amikor megláttam a már szinte könyörgő tekintetét.

- Rendben. - biccentettem egy aprót megadva magam. Erre megkért, hogy menjünk ki az osztályból a nyugodtabb légkör érdekében. - Mi van már megint a Robbangatós Őrültel? - tudakoltam egy kis szórakozottsággal a hangomban. A fiú azonban semleges maradt, ezért én is komolyra váltottam.

- Mit mondtál neki? - kérdezett rá. Erre egy pillanatra elgondolkoztam, hiszen elég sok mindent, ahogy ő is.

- Ha arra gondolsz, hogy most rám se néz az azért van, mert közölte, hogy nem fogja érdekelni az amit teszek, vagy mondok. - regéltem el neki az igazságot. Erre egy olyan fejet vágott, hogy "Mondj valami olyat amit nem tudok". Hát persze. Legjobb barátok, tuti beszámolt neki erről arról. Valahogy hirtelen felindulásból beszélhetnékem lett és megkérdeztem tőle, hogy hallott e arról, hogy mi történt akkor amikor beteg voltam és leckét hozott nekem.

- Nem sokat mondott róla. Csak annyit, hogy végül nem lett sok minden a tanulásból. Vagy valami ilyesmit. De nekem már akkor sem tetszett valami... - gondolkozott el. Mielőtt azonban elveszett volna a saját fejében bele kezdtem a mesébe. Szinte szóról szóra elmondtam neki azt ami akkor történt köztünk. Kirishima nem volt közeli barátom. Ebben az ügyben azonban mégis nyitott vagyok vele a magánéletemet illetően. Mert ha valaki, akkor ő tud segíteni a szőkével kapcsolatban.

Amikor végére értem a történetnek akkor kisebb sokk hatása alatt állt, de viszonylag hamar sikerült feldolgoznia az információt. - Tudod egyvalamit nem értek. - figyelt engem őszinte kíváncsisággal.

- Mi az? - tudakoltam kedvesen.

- Miért nem vagytok együtt? Látszik, hogy mind a ketten szenvedtek. És ez is a valódi oka amiért ide hívtalak. Ő mondta, hogy nem fogja érdekelni az amit csinálsz, de nagyon is érdekli. - kezdett bele. - Még magának sem akarja bevallani, de én látom rajta, hogy nagyon nem tetszik neki a helyzet. Azt pedig főleg nem, hogy beszélsz bizonyos emberekkel. - erre elhúztam a számát.

- Ez az összes férfi egyedre érthető ugye? - szinte már előre láttam azt, hogy mit fog erre válaszolni.

- Nagy eséllyel igen. - erre mind a ketten felnevettünk egy kicsit. - Ezt még nekem is nehéz kimondani és megemészteni, de... hihetetlen módon tényleg szeret téged [Név]. - a szívem először össze szorult, majd gyors ütemben verni kezdett, annyira, hogy már a mellkasomból is szabadulni szeretett volna.

- Hát elég szarul nyílvánítja ki... - morogtam a fejemet férre fordítva, mert éreztem, hogy vörösödni kezdek. De talán jobb lett volna ha a vörös hajún tartom a szememet, ugyanis a folyosó végéről megláttam közeledni a beszélgetésünk legfőbb alanyát. - Te Kiri. - kezdtem bele a fiú becenevét használva, amit egyébként soha nem mondtam még neki, de ebben a helyzetben túl hosszú lett volna kimondani a teljes nevét. Látszólag meglepődött azon, hogy ezt a nevet használom, de azért nekem szentelte a figyelmét és érdeklődve várta, hogy mit fogok mondani. - Bakugou téged is meg akar ölni ha azt látja, hogy velem beszélsz és vörös a fejem? - erre észrevétlenül hátra nézett, ahol már ő is megláthatta a közeledőt.

- Szerintem rám csak nem lesz féltékeny. De lehet jobb lenne ha én mennék oda hozzá és nem ő hozzánk. - ezeket a mondatokat szánta köszönésnek, majd a barátjához menet és beszélni kezdett hozzá. Katsuki egy pillanatra felém nézett, de tényleg csak egy pillanat volt. Aztán fogta magát és az osztályterembe sétált a vöröskével.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_