S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_21_

Elérkezett a következő iskola nap. És nem. NEM volt garbós nyakú pólóm. Az ingem nem takarta el az összes foltot. Az sem igazán segített a helyzeten, hogy ezúttal nem kötöttem össze a hajamat, pedig a napi szintű gyakorlati feladatok miatt meg szoktam tenni ezt a lépést.

Lányok tuti észre fogják venni, hogy megtámadott egy proszívó. Név szerint Bakugou Katsuki. Ki kell gondolnom, hogy mit fogok mondani akkor amikor rákérdeznek. Na meg arra is kell egy terv, hogy mit mondok arra amikor világossá válik nekik, hogy én bizony össze jöttem a szívogatos támadómmal. Hirtelen fordulat lesz az biztos. Szívesen elmagyaráznám, hogy milyen Bakugou barátnője ként felébredni és iskolába indulni, de nem tudom. Mert valójában olyan mint az összes többi nap, csak egy ismeretlen szorongás és valami megmagyarázhatatlan jó érzés kerít a hatalmába. Ennek a kettőnek az együttese pedig egy ilyen "egyszer fent, egyszer lent" hangulatot adott nekem. Hát... Mégis elmagyaráztam. Pedig nincsen ennyi időm, mert ha így folytatom akkor az életben nem fogok beérni az iskolába. Merthogy még a házat sem hagytam el.

Kapkodva vettem le a kulcsot a helyéről és a táskámat a vállamra dobva nyitottam ki a lakást, majd zártam vissza. Ahogy az utca felé fordultam megtorpantam. - Te miért vagy itt? - tettem fel a kérdést nem túl kedvesen, pedig nem akartam ilyen hangsúlyt használni.

- Talán azért mert a barátnőm vagy. - morogta egy kicsit sértetten. Remek... Nem akarok reggelre egy hisztis Bakugout a vonatra útitársnak. Egy aprót sóhajtva lépkedtem oda hozzá. Amikor már elég közel voltam lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az ajkaira, majd fogtam magamat és elsétáltam mellette. Közben pedig éreztem, hogy vörösödik az arcom. Barátnő, barátnő, barátnő. Ismételgetem folyamatosan a szót magamba, közben pedig észre se vettem, hogy mosolygok. - Legalább megvárhatnál ha már idáig eljöttem. - morgott tovább, de figyelmen kívül hagytam. A lépteimen azonban lassítottam. Viszonylag hamar megérkeztünk az állomásra, ahol szerencsére nekünk kellett várni a vonatra és nem fordítva. Ugyanis a vezető nem fog várni ha nem vagyunk ott.

- [Név]? - hallottam meg a nevemet egy ismerős hangtól.  Hátra fordultam, velem együtt pedig Bakugou is. Amit ott láttam attól majdnem a padlót kezdte súrolni az állam.

- Ayato? - ejtettem ki a volt barátom nevét a számon. Hogy az istenben kerül ő ide, amikor a város másik felén lakik és köze nincs a hősökhöz, ugyanis nincsen képessége? - Hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem rá. A szakításunk után sírtam, de nem látom értelmét annak, hogy évekig haragudjak rá. Azonban ahogy megláttam azért eszembe jutott mindaz amit átéltünk együtt.

- Ma nincsen suli nekem, szóval eljöttem az egyik itteni boltba. Most pedig az egyik haveromhoz megyek. - ismertette a napi rendjét. - Jól áll az egyenruha [Név]-chan. - kacsintott egyet a kisfiús mosolyával. Ez volt az a dolog ami miatt talán bele szerettem. És akkor most feltűnhet a kérdés, hogy miért vagyok Katsukival, hiszen ő a szöges ellentéte Ayatonak. Nos ez számomra is rejtély marad.

A mellettem álló szőke a szavak hallatán rögtön féltékenységi rohamot kapott. Alig pislogtam egyet, mire már a volt barátom nyakán ragadta meg a ruháját, a kezével pedig robbantgatni kezdett.

- Mégegyszer szólj hozzá bazdmeg és kitöröm az összes fogadat! - kezdett el fenyegetőzni, de sajnos úgy tűnt, hogy komolyan is gondolja.

- Elég lesz! Nem kell jelenetet rendezni. - siettem oda a két fiúhoz és eltoltam őket egymástól. - Nos örülök, hogy láttalak Ayato, de nekünk megjött a vonatunk. - böktem az éppen akkor megálló szerelvényre. - További jó szórakozást. - köszöntem el tőle és megragadtam Bakugou karját. Magam után húzva igyekeztem minél előbb elhagyni a helyszínt. A másik fiú szeret másokat cukkolni és szívatni, csak az a baj, hogy ő nem ismeri Katsukit. Az ő fenyegetései pedig nem alaptalanok, ugyanis ő komolyan lerobbantja bárki fejét.

- Remélem, hogy még látjuk egymást [Név]-chan! - köszönt el tőlem ő is. Megforgattam a szememet amolyan "persze-persze" stílusban és beléptem a vonatba. Helyet foglaltunk valahol középen. Én ültem az ablak mellé, a szőke pedig kívülre.

- Ki volt ez a nyomorék? - tudakolta nem túl kedvesen. Egy aprót sóhajtottam.

- A volt barátom. - ahogy ezt kimondtam azt hiszem meghalt a rendszer az agyában és még jobban meg akarta folytani. - Nem kell élve megnyúzni és darabokra robbantani sem, oké? - simítottam meg a karját nyugtatás képpen.

- Mi a faszomnak jártál egy ilyen segfejjel? - halmozott össze még egy pár cenzúrát igényelő szót.

- Nem tudom Katsuki, de ne emlegesd a családi ékszeret, ha megkérhetlek. - erre morgott valamit az orra alatt, amit nem igazán értettem. A következő szavait viszont igen.

- Én jobb vagyok annál a nyomoronc Deku utánzatnál! - üvöltötte el magát, mire többen is felénk néztek, nekem pedig éghetett az arcom. - Mi a faszt bamulsz? - mordult rá egy férfira. Erre befogtam a száját és bocsánatkerőn néztem az utasokra.

- Ohh fogd már be! - suttogtam halkan és kissé idegesen. - Azt akarod, hogy leszállítsanak a vonatról? - kérdezem továbbra is halkabban az átlagnál. Erre már nem válaszolt, csak hangtalanul mérgelődött az út további részében is.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_