S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_13_

Botrány. Ez az egy szó jellemzi a mai napot.

Miután kihevertem a betegséget újra eljött a korán kelés időszaka. Amit érthetetlen okból vártam. Valahogy sokkal jobban éreztem magamat így, mint olyankor amikor egész nap csak otthon pihengetek és semmi dolgom sincs. Tehát elég nagy kedvvel mentem be az iskola hatalmas nagy épületébe. Még a rengeteg zajos diák sem idegesített. Az már annál inkább, hogy néhol még vissza hallottam a nevemet, vagy éppen Bakugouét. Utóbbiból azonban nem sokra lehet következtetni, ugyanis őt általában emlegetni szokták. Egészen addig amíg halálosan meg nem fenyeget valakit... Miért van az, hogy egy hét után még mindig ő az összes gondolatmenetem vége? Mégis... Valahogy attól a dühös szempártól olyan szexi lesz a kinézete és -- Jézusom [Név]! Másra kell koncentrálnom, mert a végén még egyre betegebbek lesznek a képzelgéseim. Mit tett velem ez az ember? Mondjuk ágyba bújt veled okoska. Egyre jobb... Már saját magamat oktatom ki. Szükségem lesz egy szakemberre lassan, mert ez egyre rosszabb lesz. És sajnos csak az az egy gyógymód jut eszembe, hogy újra meg kell tennem azt. De nem lehet! Nem és nem! Ha újra megtörténne nem lenne visszaút. Már az is gond, hogy előző héten megcsókolt, én pedig viszonoztam. Van benne valami aminek nem tudok ellenállni.

- [Nééééév]! - ugrott a nyakamba Mina, ezzel hangot is adva érkezésemnek. - Annyira örülök neked! - vitte túlzásba a szeretetet. Nem volt szívem azt mondani neki, hogy mindjárt bele fulladok a rózsaszín ködbe, így csendben tűrtem és gyengéden viszonoztam.

- [Név]-chan! - pattant oda mellém Uraraka. Vele is jól megszorongattuk egymást, megjegyzem még mindig az ajtóban álltunk.

- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk. A barna hajú lány úgy bámult, mint aki azt akarja, hogy beszéljek vele egy kicsit kettesben. - Baj van? - sétáltunk ki az osztályteremből. Ezek szerint nem pakolhatom le a táskámat. Na mindegy...

- Todoroki-kun majd beszélni fog veled a mai nap folyamán azzal kapcsolatban. - mondta ki félig suttogva. Erre egy kicsit ledöbbentem. Ki is ment a fejemből, hogy ezt is lebeszéltük már. Félek, hogy mit hoztak össze ezek együtt. Az a sejtésem, hogy semmi jót.

- Mivel kapcsolatban? - jött egy hang a hátam mögül. Olyan hirtelen jött, hogy szabályosan felugrottam. Azonnal felismertem a hangot, így hátra fordultam és szemügyre vettem, hogy szerencsém van e és hallás károsulásom van. De sajnos nem volt, se szerencsém, se gondok a hallásommal. Bakugou kérdő és kissé ideges vörös szempárjaival néztem farkasszemet. Táskáját lazán fogta, szinte már annyira, hogy attól féltem szét is hullik. Az arcomon egy zavart pír keletkezett és nem is tudtam mit kéne most neki mondanom. Válasz adásra azonban már nem volt esélyem, ugyanis még egy személy megjelent köreinkben. Pontosabban Todoroki felemás haja tűnt elő az osztályteremből. A kicsit messzebb álló Bakugout figyelmen kívül hagyva jött oda hozzám. Amint közel ért Uraraka kezdett el hátrálni. Szép mondhatom. Egyedül hagy egy sráccal aki randit kér tőlem. Plusz a közelben van egy őrjöngésre kész szőke sündisznó is. Csodálatosak a kilátásaim.

- Szia. - köszönt nekem a felemás, mire biccentettem egyet felé, ajkaimra pedig mosolyt húztam. - A lányok említették nekem a dolgot és... Akkor jó neked a ma délután? - tette fel a kérdést. Soha nem hívott még a volt barátomon kívül másik fiú randira, ezért ösztönösen gyorsabban kezdett verni a szívem.

- Persz -- hiába próbáltam, nem sikerült befejeznem azt az egyetlen egy szócskát, hiszen egy nem ide való személy beleszólt.

- Nem. - határozott volt a hangja, az idegei pedig pattanásig feszültek. Hatalmasakat pislogtam Katsukira, aki egészen idáig nem ment arrébb. Van egyáltalán olyana, hogy szégyenérzet?

- Mi? - kérdeztem totál értetlenül. Ne döntsön már helyettem! Én is képes vagyok önálló döntéseket meghozni anélkül, hogy segítene.

- Nem téged kérdeztelek. - fordult felé Shoto. Kellemetlenül haraptam be a szám sarkát, mert már előre éreztem, hogy ebből bajok lehetnek.

- Kussolj be és húzzál el a közeléből! - szorította össze az ökleit a szőke fiú. A másik nem igazán ijedt meg tőle. Végülis mindig szinte egyenlő fél ként küzdöttek egymással. Egyiknek sem volt oka komolyabban tartani a másiktól.

- Te mondtad, hogy nem érdekel a lány. - Todoroki hangja teljesen nyugodt volt. Ez pedig a másikat megőrítette. Pislogás nélkül néztem rájuk. Mikor beszélhettek vajon ilyesmiről? Todoroki pedig miért akar velem annyira randizni, hogy még Bakugouval is képes lenne egymásnak ugrani? Zavaros ez az egész és helyes következtetést is nehéz lenne most levonni. Tennem kell valamit mielőtt valamelyik jégvermet csinál az iskolából, netalán tán atomjaira robbantja.

- Oké elég lesz! - álltam be kettőjük közé. - Veled még beszélek Todoroki. - küldetem egy gyors mosolyt irányába, majd megragadtam a szőke kezét és arrébb rángattam, amit meglepő módon hagyott. Szúrós pillantásokat lövelltem felé. - Te meg mégis mit képzelesz magadról? Megmondtam, hogy egyenlőre nem akarok semmit tőled.

- És ezért randizol a hülye felemással? Nem kellett volna ezt közölnöd velem? - kezdett el dühöngeni, a hangja pedig még mindig feszült volt.

- Miért kellett volna? - vontam fel a szemöldököm. - Nincsen köztünk semmi. - ráztam meg a fejemet értetlenül. Nem tetszett neki a válaszom.

- Szarok rá mostmár, hogy mit csinálsz! - üvöltötte el magát, majd fogta magát és ott hagyott. Lefagyva néztem az egyre távolodó hátát és úgy éreztem hibát követtem el.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_