S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_5_

Amikor a szerelvény megállt a nekem megfelelő helyen, felkaptam a táskámat és leszálltam. Innen már nincsen messze az otthonom. Alig három utcát kell csak menni mire oda érek. Nem volt kedvem sétálni, most sem... Hiába járok a UA-be, hiába akarok hős lenni, iskolán kívül rettentő lusta tudok lenni. A jövőbeli hős, az emberiség segítője, [Teljes Név] egy édesség zabáló, anime bolond lány. Hmm ez jó lesz majd a későbbi életrajzomba.

- Vonszold már a segged! - hallottam meg egy ismerős morgást a hátam mögül. Megpördültem és a haragos szempárba néztem.

- Férjél már el! - kiabáltam vissza. Egy ártatlan néni megijedt a hangoskodástól, ezért inkább átment az út túloldalára. Amit megjegyzem jól is tett. Hiszen most jött még csak az az esztelen üvöltözés, ami miatt már előre megsüketültem. Közelebb lépett és úgy kiabált tovább. Ösztönösen hátra léptem. Azt a mozdulatsort eljátszottuk még egy párszor, egészen addig amíg már nem volt hová menekülnöm. A hátam neki ütközött egy épület falának. A fiú teste csak pár centire volt tőlem. Már nem is figyeltem, hogy miket vág a fejemhez. A közelsége miatt megéreztem az illatát. Az orromon keresztül egészen az agyamig kúszott a kellemes illat. Az emlékek elöntötték a fejemet. Megint csak azt láttam ahogy meztelen teste fölöttem tornyosul. Szinte újra éreztem azt a melegséget mint akkor. Éreztem ahogy az arcom egyre melegebb lesz. Pár pillanat múlva már pírben úszott az egész fejem. Amikor ez Bakugounak is feltűnt kacér masolyra húzta ajkait. Abba hagyta a kiabálást és a nyakamhoz hajolt.

- Ajánlom, hogy minél hamarabb emlékezz. - suttogta vágyakozó hangon. A lehellete a bőrömnek csapódott, ami miatt ismerős bizsergés járta át az egész testemet. Ajkai olyan közel voltak hozzám, hogy már érintettek is. A nyakamon lévő bőrfelületet gyengéden megharapta, ami miatt egy egy kis sóhaj szökött ki az ajkaimon. Ösztönös reakció volt. A számat erősen leszorítottam, hogy több ilyen hang ne távozzon belőlem. Egy halvány emlék foszlány hirtelen elkezdett kitisztulni előttem.

A szőke fiú ölében ültem. Ő a nyakamat csókolta, szívta, néhol pedig már harapdálta. Ajkaim közül számtalan sóhaj szökött ki. Amikor pedig Bakugou keze a fenekemre vándorolt és bele markolt egyet felnyögtem. Alám nyúlt és kiemelt az öléből. Az ágyára fektetett és fölém hajolt. Kezei a combomon simítottak végig. Közben pedig még mindig az előzőekben emlegetett testrészemet csókolta. A testem égett a vágytól és még többet akartam.

- Ha még pár ilyen hangot fogsz kiadni nem tudom visszafogni magam. - hajolt el egy pillanatra a nyakamtól.

- Nem kell vissza fognod magad.

Ha lehet még vörösebb lettem. Komolyan ilyet mondtam volna? Én nem vagyok normális. Komolyan olyan lehettem mint egy kiéhezett kurva.

A kezemet Bakugou mellkasára tettem és eltoltam magamtól. Nem tudom felfogni, hogy hogyan csinálhattam ilyet. Azt pedig főleg nem, hogy miért akartam megcsókolni a fiút. Ahogy az ajkaira néztem szinte vonzottak magukhoz. Ösztönösen haraptam be a szám szélét és azt kezdtem el rágcsálni. A fiú megint pimasz vigyorra görbítette az ajkait és úgy nézett a szemembe.

- Sokkal jobban vonzódsz hozzám mint azt hinnéd. - intézte felém a szavait, majd zsebre vágta a kezeit és elfordult. Köpni nyelni nem tudtam.

- Baszódj meg! - kiálltottam utánna. Úgy döntöttem, hogy mostanra elegem lett belőle és az üvöltözéséből. Ideje lenne már haza mennem és egy kicsit egyedül lenni. De volt egy bökkenő. A Robbanó cukorka pont arra felé sétált amerre nekem is kellett volna mennem. Puffogva ugyan, de végül elindultam a fiú után. Nem akartam mellé menni. Tartottam a távolságot. Ahogy a hátát néztem egyre csak egy gondolat keringett a fejembe. Ez viszont már tényleg nem hagyott nyugodni. - Bakugou te... - kezdtem bele határozottan, de aztán mégis elhallgattam. Vissza fordult felém. Unott arca arról árulkodott, hogy most nagyon nagy szívességet tesz azzal, hogy felém nézett. Alig észrevehetően megforgattam a szememet, majd folytattam. - te mire emlékszel abból az éjszakából? - tettem fel a meghatározó kérdést.

A száján egy halvány kis mosolyt fedeztem fel, majd megadta a számomra lehető legroszabb választ.

- Mindenre. Tudod egyesek nem isszák le magukat.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_