S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_23_

Mióta találkoztam reggel a volt barátommal azóta folyamatosan jönnek tőle az smsek. Hiába halkítottam le a telefonomat, akkor is rezeg. Letiltani meg valamiért nem tudom, mert meghülyült a telefonom. Akaratlanul is elolvastam, hogy miket írt. Emberi kíváncsiság... Néha jobb lenne ha nem is létezne. A végére már kezdett idegesíteni a dolog, ahogy az is, hogy a nap folyamán többen is oda jöttek hozzám kérdezősködni, hogy akkor tényleg együtt vagyok e Bakugouval. Ami a tizedik után már a világból is kikergetett. Az elsőknek még szépen és viszonylag hosszan válaszoltam. A többinek már csak oda vágtam egy igent. Szerintem nem mondtam még ki egy nap ennyiszer egy szót. Idő közben kiderült az is, hogy ma kapjuk ki a dolgozatokat, ami nekem szintén nem sikerült valami jól, ezért még azon is aggódhattam, hogy mit fogok otthon mondani. Egyszóval tényleg minden összejött ez a pár óra alatt. Nekem pedig szépen szólva már ki volt a nemlétező tököm az egésszel. Katsuki tényleg rossz hatással van rám...  Egyre csúnyábban beszélek.

Az utolsó óra előtti szünetben ültem a padomon és kivettem a táskából a telefonomat, ami megint jelzett. Amikor megláttam, hogy Ayato írt, kicsit hisztérikusan csaptam le a készüléket az asztalra. Volt egy szép kis hangja, de nem érdekelt volna az sem, ha egyenesen betörik a képernyője. Nem vagyok kíváncsi a hülye bókjaira, arra, hogy találkozzak vele, sem pedig a "mit csinálsz?" üzenetekre. Kezdem vissza vonni a nem utálom kijelentésemet.

- Oi... Mi van veled? - hallottam meg barátom hangját, aki ki tudja mióta áll már mellettem, csak ez nekem egyáltalán nem tűnt fel.

- Semmi. - sóhajtottam fel, majd a mobilt megragadva a táskámba dobtam. Még csak azt hiányozna, hogy  megtudja, hogy az őrült exem nekem írogat. Lehet, hogy az lenne az utolsó napja. Nem szeretném, hogy Bakugou bajba kerüljön, ezért meghagyom neki a tudatlanságot.

- Ma egész nap azt a szart nézed és idegesen dobálod. Nem hiszem, hogy ez semmit jelent. - méregetett gyanút fogva. Ekkor valahogy felgyülemlett bennem az eddig elfolytott méreg és rettentően idegesíteni kezdett az, hogy beszél hozzám. Az, hogy itt van mellettem. Az okára pedig nem tudtam rájönni, hiszen ő nem okozott semmi gondot nekem, mégis idegesített az egész lénye. 

- Semmi bajom, oké?! - kérdeztem meg olyan hangon, ami ennek pont az ellenkezőjét állítja. A szemeim szikrát szórtak és kis híján úgy néztem ki mint egy pszichopata. A szőke hajú döbbent fejet vágott és egy kicsit hátra is hőkölt attól, hogy neki ugrottam.

- Nyugodj már le baszki. - nézte végig ahogy leugrom az asztalról és indulatosan kirántom a székem, aminek nem kellett volna sok ahhoz, hogy el is döljön.

- Csöndben maradnál?! - kérdeztem rá kicsit sem kedvesen. Ahogy kiejtettem a szavakat már meg is bántam. Az agyam kitisztult és realizáltam a tetteimet. - Én... Én csak... - próbáltam meg javítani a helyzeten, de nem jöttek ki a szavak az ajkaim közül.

- Tch. Csinálsz amit akarsz. - sértődött meg, megjegyzem teljesen jogosan. A helyére ment és levágta magát. Idegesen csattogtatta a rágóját és felém se nézett. A mellkasomba szorító érzés keletkezett és a torkomban nőni kezdett az a bizonyos gombóc. A mai nap teljesen kikészítette az idegrendszeremet. Bűntudattal teli foglaltam helyet én is. Kezeimmel a hajamba túrtam és megtámaszkodtam az asztalon.

- Idióta vagyok... - motyogtam halkan. Hallottam ahogy a sensei bejön és hozzá kezd az óra megtartásához. Hiába ültem ott és voltam jelen testileg, fejben teljesen máshol jártam. Össze vissza csapongtak a gondolataim és képtelen voltam arra koncentrálni amire kellett volna.

Ügyes vagy [Név]... Mindent sikerült elrontanod... Újra.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_