S o h a !!! ✓[Bakugou × reader ] //BEFEJEZETT//

_18_

El sem hiszem, hogy megtettem megint. Újra lefeküdtem Bakugou Katsukival. Ebben pedig az a legrosszabb, hogy teljesen józan voltam és mindennel tisztában voltam, de nem érdekelt semmi. Se a következmények, sem pedig a felállított határaim. Még abban sem vagyok igazán biztos, hogy megbántam e. Azt viszont még mindig szenttűl hiszem, hogy semmi jó sem származna abból, ha a kapcsolatunk nyívanosságra kerülne.

A történtek után hulla fáradt voltam. Nehéz nap volt alapjáraton mindenkinek, ezért úgy éreztem, hogy ott abban a pillanatban el is tudnék aludni. Mondtam Bakugounak, hogy én elmegyek megfürdeni. Elég gyorsan végeztem is, ezek után pedig felajánlottam a fiúnak, hogy ha szeretne ő is mehet. Eleinte vonakodott, de végül elfogadta az ajánlatot és egy kicsit kevesebb mint fél óra alatt végzett is.

Nem hallottam pontosan, hogy mikor jött ki a fürdőből, ezért még mindig a szobámban voltam és a hajamat szárítottam meg, ugyanis nincsen kedvem ahhoz, hogy megint megfázzak. Váratlanul ért a mögülem hallatszott léptek zaja. Kissé megugorva néztem rá a magas szőkére. Mivel nála volt egy váltós ruha, hiszen elvileg edzeni tervezett menni. Hát... Khmm abból más lett. Na, de vissza az eredeti támához. Tehát egy szürke melegítő és egy fekete póló volt rajta. Ahogy jobban szemügyre vettem a szívem hevesebben kezdett dobogni. Kissé még vizes volt a teste, így a póló a testére tapadt, ezzel kiemelve az izmait. Haja szintén vizes volt, ezért lelapulva hullott az arcába. Valahogy ez a kinézte még jobban csábítani kezdett magához. Ugyan csak magamban, de ki kell jelentenem, hogy szerelmes lettem a mostani kinézetébe. Talán már túl feltűnően bámultam rá, mert a száját egy féloldalas mosolyra húzta és direkt előttem sétálgatott el. Vajon ő mindig ilyen volt? És most nem a kinézetére gondolok. Most olyan más. Nem kiabál. Nincs befeszülve és nem akar senkit sem megölni a vele töltött második pillanat után. Régebben is volt már olyan, hogy tudtunk normálisan beszélgetni, de ez akkor is más volt. Lehet,hogy ez az igazi Katsuki amit csak nagyon kevesen láttak? Ez az amikor nem fél attól, hogy érzelmeket kell mutatnia? Nem értem... Hiszen mindig gyengeségnek tartotta azt, hogy sírjunk, nevessünk, vagy akármi más.

- Miért vagy ilyen? - csúszott ki a számon a kérdés halkan. Ő azonban meghallotta.

- Milyen? - értetlenkedett. Igaza van, az ő helyében én sem értettem volna meg saját magam. Ha bele gondolok még most sem értem. Akkor pedig, hogy akarhatok egy másik személyt megfejteni, ha még saját magammal sem vagyok tisztában?

- Mindegy, nem lényeges. - hagytam annyiban a dolgot. Letettem a fésűt az asztalra, a törülközőt pedig kiterítettem a támlára, mert nem volt kedvem elsétálni vele a fogasig, ha már behoztam a szobámba. A kezembe vettem a telefonomat és elkezdtem nyomkodni. Közben pedig a gurulós széken pörgettem magamat. Viszonylag olcsó játék hülyegyerekeknek.

Szóval míg én pörögtem mit a ringlispíl, addig nem is figyeltem azt, hogy a szőke mit csinálhat. Bele merültem az üzeneteim olvasásába. Éppen a Midoriyával való beszélgetésemet nyitottam meg, amikor valaki megfogta a széket és a támlájára támaszkodott.

- Ne forogj már, mert elszédülök tőled. - morogta Bakugou, valójában igenis kedves hangon. Nem zavartatva magát nézte meg azt, hogy kivel beszélgetek.

Brokkoli: Te érted a mostani anyagot amit harmadik órában tanultunk?

Brokkoli: Ha igen akkor tudsz majd segíteni nekem?

Brokkoli: Csak majd beszéljük meg mikor.

Me: Persze, hogy tudok segíteni.

Me: Holnap a suliban megbeszéljük, hogy mikor tudom elmagyarázni.

A fejemet felfelé fordítottam, ami miatt kis híján kitört a nyakam. A szőke Süni arcát figyeltem, ami átcsapott fintorba, majd vicsorba.

- Mondták már neked, hogy nem illik mások üzeneteit elolvasni? - kérdeztem rá.

- Minek beszélgetsz a szaros Dekuval? - tudakolta nem túl kedvesen. Nem értem mi baja van szegény Izukuval. Kedves srác és mindenkinek segít akinek csak szüksége van rá.

- Elolvastad. Hát azért. - böktem rá a sorokra.

- De miért tőled kér segítséget? Húzzon máshoz a nyűgjeivel. - morogta idegesen. Lezártam a telefont és továbbra is a fiút néztem.

- Neked meg mi bajod van már megint? - hogy ne szenvedjek ízületi károsodást kiszálltam a székből és úgy néztem a vöröslő szemekbe.

- Tch. Semmi... - azzal felegyenesedett és az ágyam felé vette az irányt. Felvette róla a saját mobilját és azt bekapcsolva merült el az internet világában. Egy ideig még gondolkoztam, aztán mellé ültem.

- Most megint megsértődtél? - tettem fel az igazán meghatározó kérdést.

- Sértődött a faszom! - vágta rá. Elengedtem a fülem mellett az újabb csúnya szót és úgy válaszoltam neki.

- Annak nem hiszem, hogy lenne oka panaszra. - hangom halál természetes volt. - De most komolyan... Miért féltekenykedsz minden második emberre, ha nem is vagyunk együtt? - néztem mélyen a szemébe. Erre ő is megkereste az én [sz.sz] szemeimet.

- Pont azért. - morogta a választ.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_