Szívritmus csapda - Chanbaek

1 - Senkire sem vágytam jobban

Ajánlott zene: Hyolyn & Jooyoung - Erase 

《Baekhyun》

Mintha a közelgő gond borítana fátylat halovány sugaraira, úgy botorkáltam ki az ágyból reggeli merevedéssel, pedig tudtam jól, hogy már késésben vagyok a munkából a szűkös időbeosztás miatt. Úgy különösebben nem izgatott a helyzet magaslata, mert az üzlet az egyik haverom tulajdona, és ha megkegyelmez akkor talán nem rúg ki. Bár ha Junmyeon bepöccen, akkor kevés lenne repülőre szállnom ahhoz, hogy ne találjon meg. És ha megtalál, akkor bekövetkezik maga a földi Pokol. Volt már rá precedens, de szerencsére nem velem történt a kellemetlen eset. De amikor eluralkodik rajta a hév, akkor a világ rettegni kezd, mert olyankor ő személyesen Voldemyeon. Ezt a gúnynevet még Jongdae aggatta rá, de nem tudom miért pont a Harry Pottert választotta a gonosz karakter kifigurázásához. Mindenesetre, mi akkor nem tudtuk abbahagyni az önfeledt röhögést, de Junmyeon számára már kevésbe volt ilyen nevetséges. Azóta sem űztünk gúnyt belőle. Mivel kezdtem a drága főnök reakciójától félni úgy döntöttem, hogy a lehető leggyorsabban elvégzem a monoton tevékenységeket, hogy időben beérjek a munkahelyemre - talán sikerülhet. Turbó üzemmódban kezdtem a reggelt egy frissítő, szinte jéghideg zuhannyal, hogy felpezsdüljön a vérem, és hogy lelankadjon a farkam. A gondolataim közben az agyam legmélyebb féltekébe mélyültek, és önkéntelenül is csak rá tudtam gondolni. Ez így nem lesz jó... Tudtam, hogy most a kezemre legjobb barátként kell támaszkodnom, mert különben nem bírnám ki a lüktető, de édes fájdalmat. Lassan masszíroztam bele a tusfürdőt a testem minden egyes szegletébe, érzékien végigsimítva lent. Tudtam, hogy ezzel saját magamat kínzom, és az időm is fogytán van, de a képzeleteimbe az én kezem az Övé volt, és meggyőződésem szerint ő addig halogatná a beteljesülés élvezetét, amíg nem könyörögnék. 

Középhőmérsékletű vízcseppek zúdultak rám a vízsugár által, ami szinte simogatott, úgy mosta le rólam a tusfürdő tenger-illatú habjait. Érzéki gyengédséggel nyúltam magamhoz, beharapott ajkakkal, hogy elrejtsem a mélyről jövő, sóvárgó sóhajaimat. Lomhán húztam a kezemet végig a vékony bőrön, a testem minden sejtjében éreztem a lüktetést, ahogy lassan magával ragadott a kéj, és a hatalma alá kerített. Lassú tempót diktáltam, miközben a tejcsokoládé színű íriszeire, és teltdús ajkaira gondoltam. Jóleső sóhajok törtek elő a torkomból, miközben azt képzeltem, hogy ezt ő csinálja nekem. A látómezőmben láttam a szemeinek őszinte, vágytól ködös csillogását. Istenem, végem van... Éreztem, ahogy felforrósodik a már amúgy is fülledt levegő. A testem még jobban életre kelt, és minden idegszálam megfeszült. Annyira kívántam őt, hogy még a lábujjaim is begörbültek. Tudatosan gyorsítottam a kezemmel, hogy minél hamarabb átjárja a testem az elégedettség. Már nem volt sok hátra, éreztem ahogy a hátam ívbe feszült, levegőt sem voltam képes venni, inkább csak halkan nyögdécselve hátravetettem a fejem az ingergazdag élmények közepette. Teljes mértékben a testem irányított, de akkor sem engedtem meg magamnak, hogy annak a nevét nyögjem közben, akire végig gondoltam. Elfojtottam ezt a fajta vágyat, és szinte spirálszerűen ért el a gyönyör. Egy pillanatra meg kellett kapaszkodnom a zuhanyzó ajtajában, hogy ne essek össze ott helyben. Minden testrészem remegett az előbb átélt mámortól, és az összefüggéstelen légvételem szinte szinkronban volt a testemmel - egyiket sem tudtam irányítani. Mégsem éreztem magam jobban. Senkire sem vágytam jobban, mint arra, akiről tudtam, hogy nem lehet az enyém.

- Hát téged is látni nyilvános helyen? - kérdezte szarkasztikusan Jongdae, immáron a munkahelyünkön.

- Bocs, elaludtam - füllentettem, miközben lesütöttem a tekintetem. Mégsem fogom elmondani senkinek, hogy „zuhanyoztam".