Egy új élet...

32. Fejezet

10.02. Csütörtök

Jace szemszögéből:

Reggel mikor felkeltem bementem a fürdőbe rendbe hozni magam és elvégezni a szükséges dolgaimat. Mikor elkészültem visszamentem a szobámba és a szekrényemből kivettem egy fekete farmert és egy fehér, V kivágású pólót. Mikor felöltöztem magamhoz vettem a sulis táskám majd lesiettem a konyhába. Gyors összedobtam egy reggelit és a kávémat is megittam. Ezek után kiálltam a kocsival és mielőtt elhajtottam volna láttam, hogy Sky is most indul. Oda intettem neki majd gázt adtam és elindultam Chris-ért. Mikor oda értem hozzájuk Chris már siettet is ki a házból és indulhattunk a sulihoz. Mikor oda értünk akkor kiszálltunk és vártuk, hogy Sky-ék megérkezzenek. Addig amíg vártunk Chris-szel a közelgő focimeccsről beszéltünk. Egyszer csak két kocsi kanyarodott be a suli parkolójába és amikor megálltak egymás mellett Sky-ék pattantak ki belőle. Mielőtt elindultunk volna feléjük, Chris megböki a vállamat és elmutat egy irányba. Arra nézek és mit látnak a szemeim, a régi haverjaink beszélgetnek valami új fiú társaságában. Chris-szel még mindig arra nézünk, mikor Sarah és Heather kiabálására leszünk figyelmesek ahogy minket hívnak. Mikor feléjük kapom a fejem nem látom Sky-t, csak annyit, hogy valakit körbe állnak a többiek. Rosszat sejtve kezdek el rohanni Chris-szel a nyomomba. Mikor oda érünk Sky-t pillantom meg a földön pánikroham közben. Sarah arról magyaráz, hogy nem tudják megnyugtatni amire most nagy szükség lenne, hogy ne ájuljon el. Eszembe jut egy ötlet és gyors leguggolok Sky elé, majd a két kezem közé fogom az arcát és elkezdek beszélni hozzá.

- Lélegezz Sky! Vegyél nagy levegőt! - látom, hogy nem megy neki. - Basszus, így nem fog menni. Sky figyelj rám, csak rám összpontosíts és vegyél nagy levegőt.

- Ja..Jace! - leheli halkan a nevem.

- Igen, én vagyok az. Összpontosíts a hangomra. - kezdem el simogatni az arcát.

A homlokomat neki döntöm az övének és a légzésemre figyelve próbálom megnyugtatni. Egyszer csak mindkét kezével megmarkolja a pólómat és elkezdi utánozni a lélegzetvételemet. Látom, hogy segít ez megnyugodni, de még mindig sír. Kinyitja a szemét és próbál az arcomra fókuszálni, rámosolygok nyugtatásképp és ő is ereszt egy gyenge mosolyt.

- Minden rendben Sky. Itt vagyunk. - suttogom neki.

Ahogy körbe néz realizálja, hogy mindenki körbe állja és védik a kíváncsi szemektől, aggódva figyelik. Sarah és Heather leguggolnak mellénk és mikor hozzá érnek, Sky elkezd remegni és közelebb bújik hozzám.

- Kérlek ne, ne...nem akarom. - suttogja rémülten.

- Lányok, most ne. - nézek a lányokra. 

- Mi történt csajszi? Mit láttál? - guggol le Kevin is, de ő már nem jön közelebb.

- Itt van. Ő...ő volt, a...aki fe...fel akart vi...vinni a sz..szo...szobámba, ho..hogy...- kezd el újra zokogni.

- Kicsoda édesem? - kérdi Sarah.

- Li...Liam. - leheli és elmutat abba az irányba.

- Ezt már nem hiszem el. - fakad ki Chris.

- Mi van? - szólal meg Nicholas.

- Ő az a pojáca, aki teletömte valami szarral a srácok fejét. - böki ki Chris, majd rám néz.

- De...de mi..mit keres i..itt. - szólal meg halkan Sky.

- Valószínűleg ide fog járni. - feleli Taylor.

- Basszus Ty, ezt nem kellet volna.- mordulok fel.

- Mi miért? Mit... - halkul el a hangja miután meglátja Sky-t.