28. Fejezet

117 3 0
                                    

09.29. Hétfő

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem, nyűgösen kiszálltam az ágyból majd elindultam a fürdőbe rendbe szedni magamat. Arcot és fogat mostam, majd kimentem a szobámba hogy ki válasszam a mai öltözetemet. Az őszi időre tekintettel mivel semmi kedvem nem volt megfázni erre esett a választásom:

Mikor felöltöztem vissza mentem még a fürdőbe és kifésültem a hajam majd engedtem a vállamra omlani

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Mikor felöltöztem vissza mentem még a fürdőbe és kifésültem a hajam majd engedtem a vállamra omlani. Ma kivételesen tettem fel egy kevés sminket is ami szájfényből és szempillaspirálból állt. Mikor kész voltam magamra kaptam a csizmát és a sálat. Felkaptam a táskám és az utazóbögrémet majd lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak reggelit és ebédet a suliba. David és Stef már nem voltak itthon, gondolom hamar be kellett menniük. Be néztem a hűtőbe és észre vettem, hogy maradt még a tegnapi gyrosból. Raktam el abból egy ételdobozba majd beleraktam a táskába, neki álltam reggelit csinálni. Amikor megreggeliztem felkaptam a kabátom, majd a kocsi kulcsot és a táskát felkapva kimentem a garázsba. Beszálltam a kocsiba és próbáltam beindítani, de nem indult be. Még kétszer próbálkoztam de akkor se indult be. Miközben szálltam ki felhivtam a csajokat.

- Szia! - köszön Sarah.

- Sziasztok. Csajok nem indul az autó. Hívjatok valakit akik el tud vinni titeket. Bent találkozunk. - megyek be a házba.

- Ohh, basszus. Rendben akkor bent tali. - mondja Heather.

- Sziasztok! - köszönök el.

Visszasétáltam a bejárati ajtóhoz majd kilépve magam után bezártam. Lesétáltam a házunk elé, majd már éppen indultam volna, mikor utánam kiabálnak.

- Sky! Várj! - jön mellém kocsival Jace. - Pattanj be elviszlek.

- Uhh, köszi. - pattanok be az anyósülésre.

Amikor be kötöttem magam, Jace gázt adott és már el is indultunk a suli felé. Olyan 10 perc késéssel oda is értünk, leparkoltunk az egyetlen üres helyen, ami a sulihoz volt legközelebb. Már nem sokan voltak kint a suli előtt, de akik igen azok eléggé feltűnően bámultak meg minket, ahogy Jace-szel kipattanunk a kocsiból. Mikor már a lépcsőnél voltunk megszólalt a második jelző. Egymásra kaptuk a tekintetünk és mindketten ijedten néztük a másikat. Rekord gyorsasággal futottunk fel a lépcsőn, belökve az ajtót keresztül rohantunk az aulán. Majd felszaladtunk a második emeletre és ott is a legvégén lévő matek teremig rohantunk. Berontottunk a terembe, a tanár és a többiek döbbenten nézték minket.

- Hát tik merre voltatok? - kérdi a matek tanár.

- Le-lerombant a ko-kocsim és Ja-Jace felvett, de sa-saj-nos kifogtunk e-egy pir-piros lámpát. - lihegve magyarázkodom.

- Rendben üljetek a helyetekre. - válaszolja a tanár.

- Miért nem kapnak beírast? - rikácsol Jennifer. - Én mindig kapok beírást.

Egy új élet...Where stories live. Discover now