The Divine Infection

Tervek

Egy megszokott reggel Rebel-Stationon.

Felkelsz... elindulsz oda, ahol tegnap voltál, segíted szomszédaid/ társaid. A házad rendezed, személyes kapcsolataid... Így él egy átlag ember R.S.-ben.

Néha-néha megtámadnak minket, de mióta Damian és a kis falkája azóta az erdőben élnek. Könnyen távol tartanak minden lényt...

De a mai nap más volt. Scott reggel nem a portyázókkal beszélgetett. Josh nem javított semmit. Mina nem törődött semmivel, Nina nem a fegyvertárban múlatta idejét...

Andrew halála habár nem bizonyított, mégis súlyként ült a vállukra. Főleg Nina vállára.

A főépületben voltak mindannyian. A térkép felett.

- Szóval... Ezt a helyet felszabadítottuk... Egy ideig még nem fog kimerülni...

- Kit érdekel? Kérdezte Mina kedvtelenül.

- A világ nem fog megállni emiatt. Meghalt egy barátunk nagy dolog. Már hozzászokhattunk volna.

Nina ezen mondatai viszont egyből nagy visszhangot kavartak.

Majd Scott rácsapott az asztalra...

- Mindenki kussol! Ordította rá a három veszekedő barátjára.

- Igen tragikus, amik történtek. Máshogy nem lehetett volna. Nem volt más lehetőségünk. A terv kisiklott a Lopakodók miatt. Járulékos veszteség, és így a pár száz ember ezen az istenverte helyen nem egymást fogja felzabálni..... Tehát folytathatnánk a gyűlést? Scott hangjából viszont hatalmas fájdalom szűrődött át, miközben ezeket a mondatokat végig szavalta.

- Ugyan gyermekeim, pihenjetek kicsit! Mondta vigyorogva Abraham.

Meglepődtek mindannyian, hogy botja kopogását nem is lehetett hallani. Mondjuk a vita zajától még egy Kolosszust sem lehetett volna hallani, ahogy éppen belelép egy hegyes fatörzsbe....

- Sétapálca? Abraham, történt valami? Aggodalmaskodott Josh.

- Csak a kor. Hosszú idő ez a 100 év. Mosolygott, majd leült egy üres székre, ahol még tegnap Andrew ült.

- Szóval... Nagy győzelem. Minimális veszteséggel. De beszélnünk kellene a jövőről. Szerintem ti is észre vettétek. A sárkány halálával a lények egymásnak estek. Ismét primitívekké váltak. Tehát egy kollektívaként működnek. Ha a vezér elpusztul, az irányítás megszűnik...

- Nem hülyeség.... Szakította félbe Scott, majd folytatta... Tehát ha megöljük a vezéreket, akkor Clarknak egyedül kell egy hatalmas sereget vezetnie, amivel jóval növelhetjük az esélyeket...

- Fiam, ekkora faszságot csak te találhatsz ki! Majd borjával Scott fejére vágott egyet.

- Nos, Folytatnám. Tehát megszűnt a befolyásolás. Clark több helyőrséget csinált. De egyedül nem tudja kontrollálni a seregeket. Ezért vezéreket állított az élükre. Ezeket a lényeket ő maga tenyésztette ki. Többségüket emberből. A Sárkány miből lett? Na ez itt a babkonzerves kérdés.

-Milliós.. Javította ki Mina.

Majd Mina is fejét fogta miután Abraham fejbe verte....

- Ne javítsatok ki! Puffogott az öreg.

- Ha megöljük Clarkot, a vezérek felszabadulnak, saját akaratukat alkalmazhatják. Itt a forrás Clark! Értitek már?

- Le kell vadásznunk Clarkot.... állapította meg Josh.... Majd egy ütés landolt a fején.

- Ja, hogy azt mondtad, hogy le kell vadásznunk? Sajnálom, annyira belejöttem abba, hogy ütlek titeket... Már tudom pikkelyes barátom miért csinálja ezeket.... Mosolygott Abraham, majd besétált a szobájába...

Nos... lett egy felvázolt ötletük. De semmit nem tehetnek. Fáradtak. A lakók félnek. Akármikor támadhatnak. A felszerelések, készletek még alig vannak. A tél pedig a nyakukon. Clark telente nem csinál túl sok dolgot. Tehát a telet valahogy ki kell húzniuk.

- Erdő irtást végezzünk? Kérdezte Scott

- Hozzunk el a városból mindent.... Ajánlotta fel Josh.

- Nem rossz ötlet... Inkább legyen egy hideg telünk, mint egy hideg szeles telünk... Helyeselte Nina.

Tehát a döntés megszületett.

A gyűlés feloszlott...

Scott a gyűjtögetők felé indult. Parancsba adta, hogy ami tüzelésre alkalmas, hozzák el.

Josh pedig saját embereihez igyekezett. Érezte, hogy semmi nincs rendben. Majd kiderült... Rebel-Station lakói, és a szigetiek ellenszenvet váltottak ki egymásból. Bizalmatlanok voltak egymással, nem egyszer torkolltak verekedésbe a beszélgetések. Josh pont arra ért vissza, hogy egy két fős részeg társaság fáklyát hajít be egyik embere házába.... Josh ellőtte a térdét, az elkövetőnek. Majd Scott elé húzta végig a hajánál fogva. A kunyhó nem gyulladt ki. károk nemigen keletkeztek.

Mina haza igyekezett. Nem igazán mászkált el a házából. Azt csinosítgatta általában. Magába fordult, és zárkózott. Mint eddig.

Nina pedig képezni kezdte a lakókat, a lőfegyverek kezelésére.

-Scott! ordította Josh, mikor megpillantotta barátját, ahogy éppen hazafele tart.

- Miért húzod az egyik lakómat a földön? Tette fel a kérdést egy érdeklődő tekintettel.

- Az egyik emberem házába a részeg haverjával egy fáklyát dobott be.... Mesélte el a történéseket Josh.

Össze csődítették Rebel-Station népét a főtérre... Az emelvényen Az egyik tettes volt éppen. Már fehéren a vérveszteségtől.

- Habár nincsenek eget rengető szabályaink, Nem ítélhetünk el mást csak azért, mert a fején pikkely van, vagy bőr. Lehet a szomszédotok éppen meleg.. Mit tesztek? Felakasztjátok a szobája közepén?! Csak együtt van esélyünk életben maradni. Eliot! azonnal told fel a segged az emelvényre. Tudom, hogy te voltál a másik!

Majd Eliot könnyes szemekkel lépett fel az emelvényre... Már belekezdett volna a mondandójába mikor Scott  csendre intette.

- Nagyon kevesen maradtunk emberek ezen a kicseszett földön. Nem irthatjuk ki egymást! De ti ketten, most rohadt veszélyes helyzetbe kerültetek. Vagy elmentek innen végleg... Avagy itt vágom le mindkettőtöket. Jelentette ki határozottan az ifjú.

Majd elmentek.... Végleg... Nem is jutottak sokáig... De ez már egy másik történet.

Ez már csak rosszabb lesz... gondolta magában Scott és a fejét rázta. 

Hát..... Ez az élet... Mosolyodott el megszállottan, és átlépte az előtte lévő vakondtúrást....