The Divine Infection

Árulás

Miután a kis csapat összeállt újra, elindultak visszafelé. Josh meggyőzte új barátjukat, hogy a kis gépet had vigyék el. Csak egy roncs, melyet ott találtak a ketrec mellett. Hosszas séta után visszaértek az Új Nap Támaszpontra. Mely elpusztult. Vér fekete-vörös-lila egyaránt. A lények okosodtak. Feldarabolták az egyik társukat, hogy utat marjanak maguknak. Több tucat holttestnek kellett volna lennie a töltény hüvelyek alapján, melyek a földön voltak. De a lények nem pazarolnak, elhordták őket is élelemnek. A bázis elpusztult. Szervezettebbek a lények, mint valaha.
- Idejében húztatok el. - jelentette ki Scott egy flegma vigyorral, mely egyből lehervadt az arcáról, mikor Mina a fejéhez fogta pisztolyát.
- Mielőtt kiloccsantom a kurva agyad takarodj és nézz körbe vannak-e túlélők, te érzéketlen faszparaszt. - mondta Mina dühét alig elfojtva.
Scott ijedtében gondolkodás nélkül túlélők után nézett. Josh Mina-val röviden szót váltott a problémákról.
- Te állat, ne túlélőket keress, hanem alkatrésznek használható szarokat a géphez! - kiáltott oda Josh gúnyosan.
Scott gondolatai egyből azon terjengtek, hogy olyan, mint a régi szép időkben a bátyjával a szeméttelepen. Jókat buliztak ott még 1-2 évvel ezelőtt. Majd ő is ott lyukadt ki, olyan mintha egy előző életére gondolt volna. A kísérőjük is segített nekik keresgélni, remélve azt, hogy velük tarthat a kis gépen. Hosszas keresgélés után sikerült némi üzemanyagot keríteniük, és néhány alkatrészt is felhasználhattak hozzá. Rövidesen a gépet rendbe hozták. De az üzemanyag nem volt elég a betervezett útra, tehát a térképen kijelöltek egy repülőteret, hogy némi készlet tankolást is véghez vigyenek. Miután kiszabadították a gépet az indák szorításából, egy kis munkával helyrehozták. Azaz Josh hirtelen jött ösztönszerű mozdulatai tették működőképessé. Csak bámult új barátjuk.
- Mellesleg, a nevem Josh, a csávó Scott, a csajszi Mina. - vetette oda Josh, hogy elterelje a figyelmet furcsa szakértelmeiről.
- Ömm, az én nevem Hedvig.  mondta zavarodottan, miközben a lénye a vállára mászott.

Miután beszálltak a gépbe, Nina alakja tűnt fel a távolban, de nem volt egyedül. Josh kipattant a gépből Scott kíséretében, és megindultak felé. Mina és Hedvig a gépben vártak. Nina-nak nem volt elég helyük. Miközben közeledtek Nina felé feltűnt mögötte a Teremtő is.
- Ő már a jó oldalon van, Josh! Mindent tudok a tervetekről! - röhögött embertelen hangon a már fenyegetőbben kinéző alkotó. Pengéi vérvörösen izzottak.
- A kurv... - szorult Scott-ba a szó, miközben egy tüske repült el az arca mellett, mely embertelenül forró volt, és megégette arcát, másik oldalán is levágva a haját.
- Adjátok fel, utatoknak Vége! Pusztuljatok! - majd a Vezér feltűnt a hegyen.
Scott és Josh megindultak futva a gép felé remélve, megtudnak lógni. Hedvig kiküldte lényét a kis repülőgép törzsére. Nina ekkor a hátán kinőtt rövid csápokkal még nem tudta elfedni testét, de gyorsabban tartott feléjük, mint Mina volt képes kerülgetni a csapásokat.
- Kellesz nekem, Scott. - jelentette ki, másodpercek alatt előtte termett Nina.
- Én ide nem is kellek. - mosolygott a Teremtő, majd a Vezér leszállt mellé, mely hátán elszárnyalt.
- Áruló! - ordított rá Josh könnyekkel a szemében.
- Hát nem érted, Josh? Ez a jövő! A sugárzás sem képes minket megölni! - mosolyodott el a még csak félig befeketedett ereivel.
- Azt hittem van köztünk valami... - könnyezett tovább Scott.
- Most én járok benned, édes. - majd fekete szemeivel Josh szemeibe bámult.
Josh körül a világ elfeketedett. A saját elméjében volt, melyben az összes borzalmat elé vetítette az a két szempár. Habár Nina nem nézett már Josh-ra, hanem Scott-hoz fordult vissza, a rémképek tovább kísérték Josh-t.

Ekkor Mina és Hedvig megindult feléjük, amilyen gyorsan csak tudtak. Scott megpróbálta megvágni Nina-t, de gyorsabb volt nála. Scott-ot gyomorszájon térdelte.
- A kardot! - kiáltott oda Mina határozottan.
Scott két öklendezés közt odavetette a kardot, melyet Nina nem kapott el, pedig egyszerűen ment volna neki.
- Mindig is utáltam a pofidat, Mina. Habár apád imádta, ahogy egy pedofil szeretheti a kislányát. - röhögött Nina a még régi hangján.
Mina-t még jobban feldühítette a lény. Honnan tudhatja ezeket? Majd emlékezett, mikor a gépen összenézett vele, mielőtt beverte volna a fejét.
- Mikor is árultál el minket, te ribanc? - mondta vissza Mina vicsorogva, majd igyekezett körbejárni, hogy kiismerje gyenge pontjait.
- Még a toronyban. Rosie halálát is én terveztem el. Az alkohol a csápok miatti fájdalom miatt kellett. - vigyorgott a hibrid.
Mina ekkor rohamot indított ellene, a kard gyorsabban mozgott, mint valaha. Nina alig volt képes kitérni, egyik csápja bánta, mikor azzal megpróbálta kivédeni. Nina ordított a fájdalomtól.
- Táncoljunk,"édes". - vetette oda Mina.

Embertelen sebességgel mozogtak. Köztük a világ szinte lelassult. Nina Több apróbb vágást ejtett Mina-n. Mina viszont több csápját lecsapta, melyek reflexszerűen felé lódultak, mikor felfedezni vélték mozgását. Végül Nina bal kezét lecsapta. De térdre esett. Szeméből, füléből és orrából vér szivárgott. Túlságosan gyorsan kellett mozognia, túlságosan sokáig. Megszabadította Nina-t bal kezétől, de ő nagyon lassú regenerációval igyekezett benöveszteni sebét.
- Gyors, de hülye egy ribanc vagy, Mina. - majd átszúrta a vértől ideiglenesen megvakult Mina testét két csápjával, és nekivágta a 15 méterre lévő géphez.
Mikor odaért, hogy kivégezze a már így is haldokló lányt, Hedvig előlépett a gép takarásából. Szemei feketék voltak, akár Nina-nak vagy az Alkotónak.
- Azt hittem odavesztél a többiekkel, kedves Hedvig. - mosolygott Nina.
Hedvig Nina fekete szemeibe nézett. Nem lehet tudni, pontosan mi történhetett, annyi volt látható, hogy körülbelül 3 percen keresztül szemeztek. Eközben az Alfa Csonkító Nina mögé lopózott. De nem volt szükség arra, hogy megtámadja Nina-t. Fekete vér szivárgott az orrán. Majd folyt. És a szeméből is. Nina ekkor kitárta hatalmas szárnyait, melyek eddig csápjai alatt pihentek, és néhol-néhol megvoltak karcolva Mina-nak köszönhetően. Majd felszállt és gyorsan elrepült.

Hedvig rövidesen összeesett, Josh a gondolataiban fuldoklott. Mina sebeiből csordogált a vér. A vére még gőzölgött is a hidegben. Mindössze Scott maradt épen.
- Mina, jól vagy? - rohant oda hozzá Scott.
- Próbáld meg te felvinni a test-hőmérsékleted 60 fokra, hogy tartsd vele a tempót. - mondta akadozva és erőtlenül.
Ahogy Scott megpróbálta megtörölni Mina arcát a vére szinte leperzselte az ujjait. Körülbelül 60 fokos lehetett. Elájulni sem volt ereje a lánynak.
- Inkább takarodj oda Josh-hoz és próbáld felkelteni. - utasította harciasan Scott-ot.
Scott szót is fogadott, mivel látta Mina menthetetlen állapotát. Josh átélte az összes kínt. Újra látta meghalni és átalakulni szeretteit. Nem segíthetett senkin. Jonathan, Rosie, Diego, Rex halála élete végéig el fogja őt kísérni. De Nina árulása ejtette rajta a legnagyobb foltot, melyet hiába sikálna a felszínen, örökre belé égett. Az Alfa Csonkító Hedvig-re mászott, hogy megvédje mindenféle korcstól, ami a környékre tévedhet. Eközben Mina megpillantotta a pisztolyát, mely az erdő szélére esett Nina egyik hatalmas csapása következtében. "Így vagy úgy, de ennek az egész szenvedésnek véget vetek.", gondolta magában, majd lassú kúszásba kezdett, melyet leálló teste engedett. Már nem bírta tovább ezt a szenvedést. Mintha belülről égetnék az egész testét. Mikor az erdő szélére ért, Scott látta mire készül. Mégsem tett semmit. "Ég veled te, ki mindig is fontos voltál szívemnek...". Mina a fegyvert a fejéhez szegezte.

Ekkor egy idegen alak lépkedett ki az erdőből. Hosszú köpenye a lények véres bőréből volt összevarrva, hogy elrejtse őt az erdőben lévő kis dögöktől. Ezek a lények emberfelettien finnyásak voltak. Habár megzabáltak mindent, azokat melyeknek vérük savból volt nem. Mina nem tudta, lelője magát, vagy a csapatot mentse meg valamitől. Elájulni sem volt már ereje. Az idegen köpenye mögül Mina mellé vetette hatalmas túlélő táskáját, és egy termoszból kiöntött némi jeget kendőjébe, mely az arcát takarta.
- Ha élni akarsz javaslom fordulj hátra. - mondta a lánynak higgadtan.
Mina-nak semmi ereje nem volt válaszolni, már a fegyvert sem tudta elsütni. Ereje elhagyta. Mindössze egy könyörgő nézéssel nézett az idegenre, kinek arcát még mindig takarta a köpeny csukja része. Az idegen ekkor hátra fordította, és felpolcolta a lány fejét. A kendőjében lévő jeget a nyaki verőeréhez szorította, majd a fejét igyekezett úgy rakni, hogy ott maradjon.
- Habár néhány olyan szerved leállt, ami nélkül nem tudsz élni hosszútávon, a szíved tovább ver. Kis szerencsével lejjebb viszik ezek a test-hőmérsékleted, és újraindulnak azon szerveid is, melyek leálltak. Köszönd a fertőzésednek ezt az életmentő ajándékot, hogy fokozatosan álltak le a szerveid. Így újra is indulhatnak.
Eközben Scott kardját felkapva rohanni kezdett Mina felé.
- Én nem tenném, Scott! - kiáltott oda neki az ismeretlen.
Scott megtorpant. Ismerte ezt a hangot. Nem is olyan régről. Josh-nak elméjén áthatolt az idegen kiáltása.
- Jonathan? - csillant fel Josh szeme, majd kitisztult némiképp az elméje.
Az idegen ekkor levette csuklyáját. Jonathan volt az.

- Ki a franc vagy te?!  -ordította oda Scott egyre közeledve idegesen.
- Egykoron Jonathan voltam. Ma már csak egy közülük. - mondta továbbra is érzelemmentesen.
- Láttam, ahogy szétzúznak belülről, ember! - majd pisztolyát keresgélte Scott.
Ekkor Jonathan ledobta magáról köpenyét, majd a felsőjét is. Ahol a csápok behatoltak, és szétzúzták a szerveit fekete, egyenletlen hús réteg hol kidomborult, hol hozzásimult a bőrhöz.
- Mint kiderült... Ha nem semmisítik meg az agyam regenerálom magam. - szomorodott el Jonathan.
- Lehetetlen! - Scott megdörzsölte a szemét, mert nem hitt a látványnak.
Jonathan-t a fertőzés inkább megátkozta, mint megáldotta valamilyen képességgel. Kezdett eggyé válni a lényekkel.
- Mint kiderült, néhány lény a halálát követően felkelt, majd olyanná vált, mint én, és idővel teljesen átalakult. - közölte a csapattal szomorúan Jonathan.
- Csak van valami ellenszer! - reménykedett Scott, hogy barátja velük maradhat.
- Nem, Scott. Én meg akarok halni. Az emberi énem azon része teljesen meghalt, ami valaha is hozzátok kötött. - folytatta papolását.
- Mégis megmentetted Mina-t! - győzködte a fiú.
- A lényem azért küzd, hogy széttapossam a fejét. - nézett fel vörös szemeivel fenyegetően Jonathan.
Josh ekkor odaért, és hallotta a beszélgetést.
- Scott jól mondja. Kell lennie valami kiútnak az állapotodból. - mosolygott oda Josh.
- Nincs neki. - mondta a magához tért Hedvig csalódottan.
- Miért ne lenne? - tudakolta meg Josh.
- Mert a szemeit nézem, visszanéz, és a fejében vagyok. Csak gyilkoló ösztön van jelen. - rázta fejét Hedvig.
- Ez lehetetlen. Hülyeséget beszélsz! - vágott neki Josh.
- Igazat mond, Josh. Csak a falkaösztön miatt éltek még. Öljetek meg! - parancsolt oda Jonathan a vezetőnek.
Josh megértette a helyzetet. Falkaösztöne még az emberekhez kötötte Jonathan-t, és a lények is ellátják sebesült társaikat. De sem Josh, sem Scott nem lett volna képes megölni Jonathan-t. Illetve újra nem. Mina sem vállalkozhatott erre.

Hedvig viszont megindult felé, vállán a lénnyel.
- "Te, ki halottaidból keltél fel, térj vissza oda ahova tartozol!" - majd ezt a mondatot követően a lény levágta Jonathan fejét egyik csápjával, majd átszúrta a felrepülő koponyáját.
Egy barát, ahogy jött, úgy ment. Josh és Scott némiképp megkönnyebbülést érzett. Jonathan békére lelt. Minimális szenvedéssel. Végre nem azt kellett látniuk, ahogy egy barátjuk odaveszik értük, hanem azt, ahogy egy barátjuk végre megnyugvást lel. Úgy, ahogy ő akarta. Habár Jonathan halott, felszerelése közt találtak egy naplót. Leírta részletről részletre az átváltozása menetét. Embertelen fájdalmait. Egyre növekvő vérszomját. A napló végére mindössze két szó ismétlődött. "Szabadíts fel!". Jonathan végre szabad. Rosie is ilyen lehetett, majd élve eltemették? Természetesen nem. Ő rá a fertőzés sehogy sem hatott. Azon kevés emberek közé tartozott, kik immúnisak voltak erre. De szívükben maradt a kétely.
- Lehet követnünk kellene Jonathan példáját. - mondta szomorúan Scott.
- Meglehet, de a mi utunk még nem ért a végéhez. - mondta vissza Josh.
- Nem úgy értettem, Josh. Mina haldoklik, Hedvig sincs jó bőrben. Te is meg vagy kattanva. - Scott kételkedett mindenben.
- A Francokért hisztizel Scott, tökösebb vagyok nő létemre! - Mina hangja átszelte a kísérteties csendet.
Jonathan módszere segített rajta. A jég teljesen felolvadt, de levitte Mina test-hőmérsékletét annyira, hogy életben maradjon. Még mindig 40-50 közt lehetett a test-hőmérséklete, de ez az állapot nála megszokott volt már. Régebben mindig menekülnie kellett. Eddig tudta kitolni határait mindig is. Persze ez is majdnem elvitte párszor, de így magától rendbe jött. Most viszont ha Jonathan nem ér oda halott. Mina mindig is magára volt utalva. Rengeteget bántották, mindig is. Josh és Jonathan az első két ember, aki stílusa ellenére emberként, a csapat teljes tagjaként bánt vele, mindenféle megvetés és kényszer nélkül. Életében először bízni kezdett pár emberben.
- Josh, én bízom benned. - jelentette ki Mina, erőtlen szemeivel ránézve.
- Hát, van egy gépünk, szóval muszáj is lesz. - mosolyodott el szakálla alatt.

Felvonszolta Mina-t a gépre Josh és Hedvig, Scott Jonathan felszereléseit cipelte utánuk. Mina még sem lábait, sem kezét nemigazán tudta mozgatni, de elijesztett egy teremtő által feltuningolt embert. A géppel felszálltak. Végre esélyük volt a rakéták előtt elérni az orosz határt. Sajnos Josh még mindig kétes szemekkel nézett Mina-ra és a következő gondolatok peregtek a fejében. " A csapatért küzdött... Vagy csak önmagáért? Vajon azért bízik bennem hogy élhessen?"

Scott ült Josh mellett, szóval mind a ketten tudták ha az első 10 percben nem vágják tönkre a kis gépet, akkor sosem. Magasságuk korlátozott volt, ami egybeesett a hárpiákéval. Nem tudtak magasabbra repülni, mint azok. Az útjuk szinte zökkenő mentes volt. Hedvig szótlanul ült és bámult ki az ablakon. Mina szunyókált. Josh néha-néha elbóbiskolt. Scott meg hangosan horkolt mellette. Végül átrepülték a határt. Ekkor valami fényes tartott közvetlen feléjük. Egy légvédelmi rakéta.
- A kurva életbe! - ordított fel Josh és a föld felé rántotta a gépet.