The Divine Infection

Szellemek Az Esőben

Scott felébredt ágyában, egy hét telt el mióta a számára idegen emberek befogadták. Scott hamar megismertette magát Josh-al és Nina-val, Rosie-val viszont sokszor vitatkozott, nasis táskája súlya, és üressége miatt. Josh a napi feladatokat osztotta ki éppen, mikor Scott végre kikecmergett borszagú ágyából.
- Nina, tartsd szemmel a terepet, a fegyvered a CZ550-es!
Nina szó nélkül felkapta a fegyvert és felmászott a les szintjére.
- Rosie, válogasd ki a mai fejadagokat és oszd szét! - ezt természetesen Scott nem hagyta szó nélkül
- Na az kizárt! Megint kapok egy fél konzervet, mert megzabálja az enyémet is. - panaszkodott.
- Scott, kussolsz. - szólt Josh, a megszokott stílussal, amit egymással szoktak fel venni.
Rosie már röhögött, mikor Nina fejbe dobta a felső szintről elnyűtt cipőjével, amire persze elszégyellte magát.
- Scott, mi kimegyünk. - mondta Josh szomorú tekintettel.
- Kaja? Vagy végre ezt a halom szart újítjuk fel? Úgy három hetünk van még a fagy előtt... - mondta Scott aggodalmasan, majd közben kardját kezdte élezni.
- Mindkettő. - jelentette ki Josh kissé panaszos hangsúllyal.

Josh leakasztotta Lee einfield-jét, és egyetlen M9-es pisztolyát, majd szerencsétlenül felcsatolta a pisztolytáskát, fegyverét átdobta a vállán, majd felnyitotta az elreteszelt csapóajtót, aztán lemászott. Scott láncaival tette meg ugyanezt, majd üres nasis táskájába belehelyezte az egyetlen M1911-es pisztolyt, az egyetlen tölténnyel.
- Legalább lesz mivel fejbe lőnöm magam, mielőtt megesznek mint a bátyámat. - mondta nehéz szívvel, majd lemászott Josh után.
- Hol kezdjük? - kérdezte Scott érdeklődőn, mégis érdektelenül.
- A házban van némi konzerv, de a dögök még ott vannak. - mondta Josh bizonytalanul.
- Azokat falhoz csaptam, mikor ott jártam. - mondta Scott büszkén, majd megindult a keréknyomoknál.
Josh utána indult, a távolban látszott néhány lény, ahogy egy elejtett nyúl élettelen testéért mardossák egymást. Jelentéktelen sovány dögök voltak. Karmaik hol-hol töröttek. Öregek voltak, mégis vigyázni kellett közelségükre. Josh megúszta a sebei elfertőzését, de a gyógyszerből sajnos kezdtek kifogyni. Sajnos minden egyes összecsapásnál szerencsétlen kényszert érzett lábon lőni magát, vagy éppen Rosie hősködött, és lábon lőtte szerencsétlent.
- Nagy vihar lesz Josh. - jelentette ki Scott aggódva fürkészve a tájat, látva a méretes villámokat, melyek a távolban csapódtak a földbe.
- Több napos lesz, vagy sietünk vagy helyben fejbe lőhetjük a csajokat és magunkat is. - jelentette ki Josh majd gyorsított tempóján.
Közben azon agyalt, hogy a torony mégis hogyan fogja kibírni ezt a hetekig elhúzódható vihart. Bele fognak őrülni a bezártságba. Az alsó szinten kívül mindent elfújhat. De az ajtó sincs megerősítve, csak elreteszelve estére. Szó szerint el van torlaszolva az ajtó... Úgy tíz perc séta után elérkeztek a házhoz, mely Scott-nak hála szörnymentes volt. Josh megcélozta a padlást, Scott az alsó szinten belepakolta a hasznos dolgokat a táskájába, majd találkoztak.
- Na raktál el élelmet Scott? - kérdezte Josh nehéz táskájával, mely televolt a felújításhoz szükséges eszközökkel és szögekkel.
- Azt hittem te rakod el a kaját! - és Scott megrázta szögekkel és szerszámokkal teli zsákját.
- Mindegy. Akkor fordulunk. - jelentette ki szomorúan Josh és visszaindultak.

Gyalogtempóval úgy húsz percnyi gyalogút volt ez a táv, Josh egész úton azon gondolkodott, hogy mikor megismerte a két testvért mindössze 3 óra alatt megfordult az öregembernek köszönhetően, aki persze nem is létezett. Lepakolták dolgaikat, majd az étellel is fordultak. Persze a vihar eső nélkül még felettük járt, ezért Scott makacsságának eredményeként elindultak a mezőn túl lévő silóhoz, ez a mező régebben egy szántóföld volt igazából... Az arany színű búza látványa hiányzott Josh-nak, ami közt gyermekként sokat játszott. Futni az aratógép elől... Meg hasonló gyerekkori játékok. Scott felnézett, majd ledobta magáról fémláncait, és földbe szúrta kardját. Pont időben, mivel egy hatalmas villám csapott bele ezekbe a ledobott tárgyakra, melynek robaja ideiglenesen megsüketítette őket. Josh látta Scott mozgó száját, de semmi hangot nem érzékelt, majd megfordult amerre mutogatott, és megpillantott négy kecskeszarvú lényt. Igen, azokat, amik végeztek Scott bátyjával. Josh reflexből becélozta egyikük fejét és elsütötte erős fegyverét, mely csodával határos módon átvitte a koponyáját az egyik lénynek. Hiszen ez egy Lee Einfield az istenit! Ezzel vaddisznónak átlövik a gerincét frontálisan! Majd Josh felhelyezte a következő töltényt a csőbe és torkon lőtte a másodikat. A két lény mire kiszúrta őket, addigra már csak egyikük volt harcképes, mivel a harmadikat valami csodával határos módon utolérte a vég, majd az utolsó lény egy pillanat alatt beleöklelt Josh gyomrában, és nekivágta egy fához. Josh elájult egyből a hatalmas csapásoktól, oldalra bukva vért hányt. Eltört pár bordája. Nehezen lélegzett. Josh harcképtelenné vált. Scott felkapta kardját.
- Baszok a viharra és a jó édes anyádra is! - ordította, hátha süket fülei meghallják.