The Divine Infection

Kanada - újjászületés

Elnyomás, vagy a kipusztulás a két adott választás. Mindig vannak olyan emberek, akik javítani akarnak a világon. Sajnos ezek manapság megbuknak. Kanadában a békés tüntetésekre vágóhíddal reagáltak. A lázadásra népirtással. Rebel-Station sem más mint ugyan ez. Annyi a különbség, hogy itt nem történtek kivégzések. Mindenki egyéniség, és a saját útjukat követik. A közös céljuk a túlélés. A hatalom itt mindössze ikonikus. Nem avatkoztak bele a lakók magánéletébe. Amíg nem egymást ölték meg, addig senkit nem érdekeltek ezek. Mindenki jól tudja, hogy egymás nélkül halottak.

Kanadában pedig a vezetőség mindössze a felső réteg katonai erejében bízik. Alig pár száz emberben. A lázadás erősen megütötte a rendfenntartást. De megöltek mindenkit, aki nem volt hajlandó behódolni. Na de most mi lesz velük? Majd a vezető réteg biztosan kimegy a földekre, hogy élelmiszert szerezzenek maguknak. Vessenek, arassanak, úgy, hogy azt sem tudják mi az a kapa. Ellustult idiótákról beszélünk. Hát a marhák nem a katonákat küldték ki erre a feladatra is? A maradék két gyűrű védtelen mikor éppen a földeken vannak a katonáik. De mindig van pár idióta, akik önként, és dalolva költöznek be az üres házakba. Alig 1 hónap kellett ahhoz, hogy félig felteljen a 3. gyűrű. Ismét voltak munkások. Honnan jöttek? Na ez a vicces része az egésznek! Rádiókon még mindig szól az örök reklámjuk...

"Élni akarsz? Kanada megvéd, befogad. --Koordináták--" A világ minden pontjáról mennek ismét. Plusz rejtőzködtek még az erdőben olyanok, akik még nem fértek be. Ők önként és dalolva adták el a lelküket és életüket. Ez a történet nem Kanadáról szól. Hanem arról, hogy hogyan jutott oda  3 nagyobb csapat.

A hajó - korcsok

Már egy hónapja halad az áramlattal a hajó. Az üzemanyag már azóta elfogyott. Az északi sarkkörnek ütköztek. Az alap felállásuk 200 ember volt.

De mire végre megfeneklettek mindössze 120 an maradtak. Kannibalizmussal tudták ezt túlélni. Kapitányuk Mathias Ziegler adta parancsba ezt a tettet. Mindenki élni akart. Hamar szétszakadt a legénység. Majd az egység újra egyesült, mikor Kanada felé vették az irányt ebben a zord időjárásban. Egy hónap utazás várt rájuk Kanadáig. Brutális körülmények közepette Alig két tucat maradt az emberekből. Párat a Jéghátúak faltak fel, de a többit maga a kapitány és kis közössége. Hogy mik a Jéghátúak?

Nos, nagy zsírréteg volt rajtuk, testükön a szőr jeges páncéllá fagyott, mivel gyakorta töltötték idejüket vízben, mikor volt mire vadászni. Majd mikor kijöttek a vízből az a szőrükön páncélt képezett, miután megfagyott. Ezek a lények akkor voltak csak sebezhetőek, amikor éppen felúsztak ázottan. A lőfegyverek nem igazán bizonyultak hatásosnak a körülbelül másfél centis jégpáncél ellen. Egyedül a fejük volt védtelen, de nem lehetett megkülönböztetni a farkuktól. Gyakran a farkukkal közelítettek az emberek felé. Nyakuk hosszú volt a testükhöz képest. Egyedül ott szabadult fel belőlük jelentősebb hő, így nem fagyott rá a jég fejükre és farkukra. Végül Mathias és társai rájöttek, hogyan ejthetnek el egy-egy ilyen rémet alkalomadtán. A repeszgránát eléggé jelentős károkat okozott rajtuk, akárhol is érte testüket. Lényeket ettek. Hamarosan rajtuk is jelentkeztek a tünetei az elváltozásoknak. Mathiasnak az egyik keze kezdett átváltozni valami hegyes, éles csonttá. A legénysége megmaradt részéből páran nem reagáltak ezekre. Ők normálisak maradtak. De a többiek.. Mondhatom színes egyéniségekké váltak. Majd elérkeztek Kanadába. Először tüzet nyitottak rájuk, majd mikor kiderültek a dolgok abbahagyták. A nemrégiben történt lázadásra kenték azt, hogy rálőttek a korcsokra. Az aratáshoz Mathias keze tökéletes lesz... gondolták, majd embereivel a földekre lettek irányítva és a 4. gyűrűben kaptak szállást.