The Divine Infection

Scott és Raider

Scott ébredése zavaros és Whisky szagú, mint minden reggele mióta bátyjával, Raider-el utazik. Scott modora egyedi volt akárcsak a bátyjáé.
- A K*va anyádért kell már kora reggel 140 el menned whisky-t szlopálva te állat. - szólt Scott gúnyos hangon majd kinyújtózott.
- Kussolsz mert ki rúgom a fogaidat mint annak a fertőzöttnek a folyó torkolatnál. - szólt Raider és lehúzta még fél liter Whisky-ét.
Letekerte az ablakot és kidobta az üveget, mely sikeresen betörte a fejét egy éppen most született fertőzöttnek. Nagy visítás kíséretében megpróbálták a lények utolérni a testvérpárt, hiába. "Hiszen melyik lény lenne képes 150-el futni hogy beérje?" Gondolta Scott, majd elővette kedvelt bornyitóját és hátranyúlt egy borért. Raider hirtelen satufékez, Scott kezéből kirepül a borosüveg és át repült a kocsi szélvédőjén.
- Meg ne idd azt a szart. - szólt rá idegesen, majd miután meggyőződött róla, hogy nincs több bor amit kidobhatott az ablakon, padlógázzal ismét 140-el repesztett a zötykölődős úton.
Scott ijedten, széltől kicsípett arccal kémlelte a hátsó ülést, alkohol után fürkészve. Majd megtalálta rejtett söröcskéjét melyet felbontott és egyből lehúzott. Scott érdeklődően figyelte az utakat, majd előrepillantva meglátta az ütközés helyszínét, ahol már nem tudtak továbbmenni.
- Fasza, vissza kell fordulnunk. - mondta Scott csalódottan elővéve a kesztyűtartóból szárat Rose –jét, felbontotta majd itta nyugodtan.
- Megmondtam dobd ki azt a szart! - ordított rá Scottra, majd a kilométer óra lefeküdve 160-ra kiakadt.
- Majd én eldöntöm mivel baszom el a májam. - jelentette ki nyugodtan.
Mivel Raider-ben volt ital bőven, nem észlelte az előttük lévő veszélyt. Scott ordított neki vigyázzon, nem férnek át. De túl késő volt, az autó 160km/h-val frontálisan belecsapódott az előttük lévő két roncsba. Az autó felrepült majd megpördült a levegőben, teteje, oldala behorpadt, majd a 360 fokos oldalfordulat után, Raider vérző fejével gondolkodva elfordítja a kulcsot, majd mennek tovább...

- Beteg egy állatok vagyunk. - röhögött Scott, s nasis lábtáskájából elővett egy régi világból fent maradt csokoládét.
Raider vélhetőleg elveszítette hallását, illetve azt játszotta. Majd a rádióban Rosie hangja hallatszott.
- Az isten bassza meg. Scott vinnyogj vele egyet. - parancsolt rá öccsére mogorván.
- Áhoj, Itt a Scott és testvére BT. Kirablási kérelmüket vettük és elfogadjuk! - mondta bele szarkasztikus hangon a rádióba majd hozzátette. - Vicceltem. Merre vagytok? - mivel Scottban még volt valami emberség eloszlatta az idegenek tévhiteit.
Rövidke szóváltás után Rosie megadta a koordinátákat. Nagy probléma volt, hogy a városon kellett keresztül menniük, kerülővel pedig 2 nappal tovább tartana az út, amit az üzemanyag holt ziher nem bírna ki.
- Rábasztunk. - szólt Raider és belekortyolt hetedik üveg whiskey-ébe.
- Ráadásnak be is vagy baszva, ha át kellene magunkat vágni a dögökön. - szólt Scott aggódva.
- Józanság? - majd hátravetve magát a hátsó ülésre, feltépte az ülést, és kivette alóla M249-es gépágyúját. - Az meg milyen állat? - mondta Raider a fegyvert törölgetve.
- Bazdmeg fogd már meg azt a rohadt kormányt! - ordította Scott, majd neki csapódtak a város "Welcome" kőtáblájába.

Raider vérző fejével kirúgta az ajtót, majd kiszedte tömérdek töltényét a groteszkre tört járműjéből. Scott is kimászott, ruháján a 4 láncsorral, melyek a hátán X alakra voltak felaggatva, kimászott a járműből. Felpattintotta a csomagtartót, majd kivette démoncsillagos kardját, és az M4A1-es katonai géppuskáját.
- Egy nap kinyírod mindkettőnket. - mondta feszülten bátyjának.
- Ez már úgyis a halál kur... - majd Raider sugárban beokádott összetört kocsijába.
Miután Scott látta, kezdenek elfajulni a dolgok, mivel mind a városból, mind mögöttük jöttek elő a lények, kiáltott bátyjának, ki körülbelül nem tudott 2 lépést egyenesen megtenni. Ekkor Raider felkapta géppuskáját és megindult a város felé, úgy 10 másodpercenként elpocsékolva 20-30 töltényt.
- Még az anyánkat is ide hívod, bazdmeg! - ordította Scott és rohant a részegen randalírozó bátyja után a több száz, mi több százezer lénytartalmú városba.
Raider végül lenyugodott, elmozdult szemkötőjét visszahúzta üreges szemgödrére, és behúzódott az első házba, melyben sejthetőleg lesznek átjárók. Scott szorosan mellette haladt. Sajnos csak a csatorna lejáratát találták meg.
- Ugye nem fogunk oda lemászni? - picsogott Scott nőiesen.
- Van jobb ötleted? - kérdezte bizonytalanul bátyja.
- A tetők biztonságosabbnak tűnnek... - mondta Scott kicsit nyugodtabban.
Végül kiegyeztek abban, hogy a tetőkön kísérelnek meg át kelni. Részben sikerült is nekik, de mivel mind ketten részegek voltak nagyokat ordibáltak örömükben ahogy az életüket kockáztatva ugráltak át egyik tetőről a másikra. Végül arra lettek figyelmesek, egy 18 fős, kisebb lényekből álló csoport rohan utánuk. Szintén visítva. Ekkor egymásra nézett a testvérpár, egymásra ordított, majd sprintelve ugráltak egyik tetőről a másikra, mígnem Scott megállt az utolsó tetőnél.
- A kurva életbe, innen csak egy út van, ami lefele vezet! - ordította testvérének, majd levetette magát a mélybe.
Raider körbe sem nézett részegsége miatt, nekifutásból levetette magát a 20 méter magasból. Egy Mocsaras vizű medencében landoltak, mely eléggé letompította esésüket.

Miután kikecmeregtek a medencéből az elgazosodott városban, melyet már félig visszavett a természet, átmászták a liánokkal benőtt kaput, majd egy híd mellett találták magukat, több nagyobb lénytábor vette körül őket, melyből a lények ellenségesen vicsorogtak feléjük.
- Na akkor nyomassuk! - Raider meghúzta fegyvere ravaszát, de hasztalan. Az esés közben kitörte a medence sarka a fegyver tárát.