The Divine Infection

Abraham fia

-Emlékeztek még arra, amikor minden könnyebb volt?

Kérdezte Abraham a tűz körül a megmaradt túlélőktől.

Majd miután senki nem válaszolt, folytatta történetét.

Még emlékszem, mikor évekkel ezelőtt ez az egész elkezdődött. A fiam a legjobb barátja árulása miatt halt meg. De kezdjük az elején.

Nos mikor ez az egész kezdődött, éppen hazafele tartottam a fiammal az anyósülésen. Egy helyen dolgoztunk, hogy mit az teljesen lényegtelen mostanra. Furcsa zavargásokról volt szó a rádióban. Elhallgattuk, majd bemondták a házunk címét, mint egy vérengzés helyszínét. Mondanom sem kell, egyből nem érdekeltek a sebesség korlátozások. Mikor odaértünk, a feleségem kezét pillantottam meg a bejárati ajtónál. A rendőrök helyszíneltek éppen, de lekönyvelték medve támadásnak. Szóvá tettem, hogy mégis mit keresne itt egy medve a belvárosban. A rendőrök legyintettek, majd közölték velünk: "Minden második percben riasztanak minket fontosabbnál fontosabb emberekhez, pont nem érdekel a fajtátok". Aztán igen... Mindent hagytak ahol volt. A kitörés előtt a második nap volt. Nem csodálom, hogy nem érdekelte őket mi történik. Csoda, hogy egyáltalán ott voltak. Miután megboldogult feleségem összekapartuk a fiammal könnyek, és hányás közepette, eltemettük a hátsó kertben. A sírásót nem lehetett elérni. Jártak a mendemondák, hogy valami különös lény ólálkodik a temető körül. -Igen, csöndbe legyél Samuel... Medvének könyvelték el azt is. 

Mondta Abraham a száját éppen nyitni készülő fiatal felnőttnek. 

A fiamhoz átjött a legjobb barátja és a barátnője. A szüleik mind kettejüknek eltűntek. Ezért elszállásoltam őket is. Majd egyik este úgy döntöttek, elviszik a sörétesemet a töltényekkel együtt. A temetőhöz sétáltak óvakodva. A puskám a fiamnál volt. A barátjánál, mellesleg a neve Herold volt... A saját kis M9 es pisztolya. A barátnőjénél, azaz Erikánál egy kis bicska volt mindössze. Átmásztak a rácsokon, és kutakodni kezdtek. Majd egy kétségbeesett sikoltást hallottak. Az a barom Herold egyből oda akart rohanni, világító zseblámpájával. Szerencséjére a futás következtében elmozdultak az elemek. Erika és a fiam már okosabban jártak el. Ők le is kapcsolták. Majd a sötétben megpillantották Azt a rémet, melyet ma már csak "ragadozó" ként ismerünk. Mivel erre felé nem igazán honosak, ezért elmondom a lény külső ismertető jeleit:

A koponyája inkább szarvasra hasonlít, de agancsai nincsenek. Két lábon járt, fogai és karmai borotva élesek voltak. Könnyen átharapta a combcsontot is erős állkapcsával. Körülbelül 2-2.5 láb magasak. Valami észveszejtő gyorsasággal tudnak rohanni, ha "kezeikkel" is ráállnak a futásra. Testét Változó szőrzet borítja. Többnyire fekete áldozatai vérétől. A bőre alapból fekete, mint ezeknek az izéknek a vére. Bundája a hideg éghajlatra megmaradt olyannak, mint egy szarvasé. Most el tudjátok képzelni, azt a jelenetet, hogy hátulról látva azt hiszi a farkas falka, hogy egy szarvast zsákmányolnak? Nos én ezt láttam. Akkoriban ezt még morbidnak tartottam, de ma már röhögnöm kell, ha csak rá gondolok. Nos... Az a rohadék Herold zseblámpája felvillant, egyenesen a ragadozó fejére. Majd a ragadozó felfogva, hogy ehető dolog van a fény irányában, neki iramodott. Felhasította a fiú bőr mellényét, kissé megkapva a vállát is, így a vér szagát nyomon tudta követni. Többször rálőtt kis pisztolyával, de egyszer sem találta el. Erika alig tudta visszatartani a zokogását. A fiam lapított míg ez a jelenet lejátszódott. Majd Herold rájuk világított. A ragadozó egyből nekik iramodott. A fiam ellőtte a fél fejét a lénynek és az kidőlt. Erikát átsegítette a rácsokon, majd visszament Heroldhoz. Kezébe nyomta a fiamnak a telefonját, hogy fotózza le vele a "trófeával". Kitűnő profilkép lesz. Jelentette ki.... Majd a lény feje mellé tette a sajátját. A fiam látta a kamerán keresztül, hogy a lény felnyitja a még meglévő szemét, és egyszerűen szétroppantotta Herold fejét. Még egy lövés dörrent. Ez már a lény fejét tette tócsává. A fiam visszamászott, barátja telefonjával és zseblámpájával Erikához, és haza indultak. Remegtek a félelemtől. A házunk előtti kanyarhoz értek, mikor valami morgásra lettek figyelmesek, és egy kutya nyüszítésére. Pont az út közepén kezdett lakmározni egy ragadozó egy Huskyból... Ja tényleg.. ma már senki nem tudja mi az... Kutyából. Nos, sajnos Herold lámpája felvillant ismét. A ragadozó ismételten felmérte a helyzetet, majd megindult. Erikát félrelökte a fiam, hogy el ne ragadja magával a lény. Ő elhajolt. Majd rálőtte minden töltényt, amit csak talált. De a hangra még több lény bőgése hallatszott. Erika meg nem állt a házunkig. Én akkor már a vadászpuskámmal voltam az ajtóban. Pont láttam a távcsövemmel azt, ahogy a fiam széttépik, és fogyasztani kezdik. Az a rohadt lámpa a földre esve és elgurulva... Pont megvilágította nekem ezt az eseményt.